Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 11-12. szám - A római béke

MAGYAR KÜLPOLITIKA Európai béketervek Azoknak az államférfiaknak, akik a békeszerető népek óhajtásának eleget akarnak tenni, a céljuk változatlanul egy és ugyanaz; Európa újjáépítése, a megbékülés előkészítése és a kölcsönös együttműködés utján földrészünk jólétének megteremtése. A külügyminisztériumok és a diplomaták szünet nélkül ezzel a kérdéssel foglalkoznak. Minthogy egyszerre és egy vonalon teljes megoldásra számítani nem lehet, a részletkérdéseket akarják először szabályozni. Az egyes részletkérdések szerencsés megoldása azzal biztat, hogy ezeknek összetételéből állhat elő az a béke, amelynek gyors megvalósításától függ valamennyiünknek a sorsa és az a hely, amelyet Európa az idegen földrészek között a jövőben elfoglal. Mert Európa politikai és gazdasági uralma, amely a világháború előtt jóformán minden földrészre kiterjedt, most már menthetetlenül elveszett. Most már csak arról van szó, mennyit tudunk megmenteni régi hatalmunkból s miképpen tudjuk kulturális fölényünket megőrizni és mennyit tudunk fenntartani teremtő szellemünkből és a keresztény kultúrán növekedett egyéniségünkből. Az első eredményt a részlet megoldásának terén Mussolini Olaszországa érte el, amely a fehér faj uralmának Afrikában való proklamálása után, — nyugat zűrzavarának közepette — teljessé tette Olaszország, Magyarországi és Ausztria összefogását a béke érdekében. Ennek az összefogásnak a sikerét adta tudtul a világnak hangos szóval Magyarország kormányzójának római és bécsi látogatása. A hármas államcsoport, ujabb barátságukkal megerősödve, kristályosodási pontja lett Közép-Európa és a Duna medencéje békés alakulásának. Ez az a történeti tény, amelyet most már tudomásul kell venni azoknak is, akik rövidlátásból és önző szándéktól vezetve meg akarják akadályozni az egymásra utalt nemzetek békés együttmunkálkodását. Olaszországhoz hasonló jószándékkal igyekszik Anglia Nyugaton megteremteni azt az együttműködést, amit a római hármascsoport Közép-Európában megkezdett. Eden angol külügyminiszter fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy a szovjet-francia szerződés nyomán rombadőlt locarnói egyezmény helyett uj nyugati paktumot hozzon létre. Ennek alapjául, a megváltozott viszonyok közepette, szintén Mussolini régebbi szervezete szolgálna, az úgynevezett négyes paktum, amely baráti együttműködést hozna létre a négy nyugati nagyhatalom: Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország között. Hozzájuk csatlakoznék, mint az egyezmény keleti bástyája, Lengyelország is. Ez a terv annál alkalmasabb lenne Európa nyugati részének a béke érdekében való összefogásra, mert Lengyelországnak legutóbb megerősödött barátsága Franciaországgal és Angliával, Franciaország számára is lehetővé tenné, hogy az illuzórius értékű orosz barátság helyett Európa keletén Lengyelország legyen a francia békepolitika oszlopa. Lengyelországnak szorosabb belekapcsolása az európai békehálózatba még fontosabbá vált most, amikor Titulescu békebontó politikájának bukása után Lengyelország és Románia szerződése is uj erővel feléledt, védekezésül a szovjet részéről a két országot s Európát is fenyegető bolsevista veszedelem ellen. Ha Franciaország le tudja győzni belső ellentéteit, amelyeknek főokozója ugyancsak a szovjet által irányitott francia kommunista párt, akkor Franciaországnak Angiiával való szoros együttműködése lehetővé fogja tenni a francia külpolitikának a szovjetbefolyás alól való felszabadítását. Mert a világforradalmat hirdető úgynevezett 111. Internacionaleval közös európai politikát nem folytathat egyetlen állam sem. A bolsevizmus által elsősorban fenyegetett Németországnak és Japánnak védőszerződése a bolsevizmus aknamunkája ellen, nyomatékos figyelmeztetés azok számára is, akik még mindig nem látják tisztán a bolsevista veszedelmet és abban a bitben élnek, hogy Szovjet-Oroszország tényezője lehet az európai békemunkának. Sokan még most sem látják, hogy a spanyol földön folyó harc nem egyszerű polgárháború, hanem a szovjet háborúja nyugat felől az európai kultúra és civilizáció ellen. A spanyol földön a szovjet Európát lámadta meg s ezt legközvetlenebbül éppen Franciaországnak, a szovjetbirodalom szövetségesének kell éreznie. S ha ezt érzi, tudatára kell ébrednie annak, hogy a francia nemzet mivel tartozik az európai kultúrának és az egyetemes békének. Mivel a szovjet által Spanyolországba küldött katonaság, hadiszerek és pénz sem látszott elegendőnek arra, hogy a Spanyolország feltámadásáért és az európai kultúráért harcoló nemzeti hadak erejét megtörje, — most ujabb diplomáciai cselvetéssel kísérletezik a szovjet. Genfet és a népszövetség gépezetét akarja ujabb zavar keltésére felhasználni. Ugy ahogyan az abesszin konfliktus lezárása után Litvinovéknak sikerült különböző mesterkedésekkel elérni, hogy a trónjavesztett négus képviselőjét bebocsássák a genfi tanácsterembe. Most Largo Caballero vörös kormánya igyekezett a december első felében összeült tanácskozáson. Genfben, zavart kelteni. A szovjetdiplomácia azonban ezzel nem törődik. Mióta befészkelte magát Genfbe, egyebet sem csinált, csak zavart keltett, felhasználva minden jelszót az európai béke meghiúsítására. Ilyen körülmények között egészen érthető, hogy az angol és francia kormány is kedvetlenül tekint erre az ujabb szovjetsakkhuzásra. Az olasz közvélemény pedig egészen élesen állást foglal ez ellen a diplomáciai játék ellen, amelynek eredménye csak a spanyolországi vérontás meghosszabbítása lehet. Párizsi jelentés szerint a szovjet a világforradalmat előkészítő Ili Internacionálé központját Barcelonába akarja áthelyezni. Ezzel a hírrel kapcsolatban egyik tekintélyes olasz újság, a „Tevére" gúnyosan felveti a kérdést: „Miért akar uj székhelyet a bolsevista internacionálé? Hiszen ott van Genf. Barcelonában először be kellene rendezkedni, Genfben pedig már minden be van rendezve. Csak az szükséges, hogy megindítsák a genfi gépe zetet". Londonban működik még az úgynevezett be nem avatkozási bizottság. Ennek tagja a szovjet képviselője is. Ez azonban nem akadályozza meg sem a szovjet-kormányt, sem a harmadik internacionalet abban, hogy legnyiltabban és legvakmerőbben be ne avatkozzék a spanyol polgárháborúba és elő ne készítse a bolsevizmus nyugateurópai központját azon a földön, amelyet a harc oktalan folytatásával tönkretesz, embereit minden fantáziát felülmúló kegyetlenséggel gyilkoltatja, kultúrájának dicsőséges emlékeit pedig a keleti barbarizmus féktelenségével szétrombolja. Most pedig — a világ gunyjára — a béke fenntartására rendelt genfi intézményt is be akarja fogni alvilági céljainak szolgálatába.