Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 11-12. szám - Olasz-magyar bástya Európa védelmében

MAGI AR Kt LPOLITIKA kettő között volt — a háború előtt! — az egyensúlyt biztosító ama Középeurópa, melynek vezető hatalmai központi hatalmak néven a világháború alatt a planéta összes többi nemzeteivel szembeszálltak. Ez az egyensúlyt tartó Középeurópa az, melyet Clémenceau TÖvidlátó gyűlölete s tudatlan bosszúja a monarchia feldarabolásával s Németország gúzsbakötésével el akart tüntetni a térképről. Ám az eredmény más lett. Ez egyensúlyozó szerv hiján nőttön nő az európai káosz, épp mert nincs többé Középeurópa! S széni a hitem, e káosz csak akkor szűnik meg. ha ezt a szükséges szervet, Középeurópát újra felépítjük. Máris ösztönös igyekezet tüzeli az érdekelteket erre az épitőmunkára. Mialatt kétfelöl a nyugati és keleti szovjet tombol, itt a Közép szélcsendjében államfői látogatások, miniszterelnöki és külügyminiszteri tanácskozások fűzik szorosabbra Rómát Budapesttel, Béccsel. Berlinnel s Varsóval. íme lassú, de biztos munkával igy alakul ki az uj Középeurópa képe. A réginek Berlin volt a központja, az újnak Róma a súlypontja . . . hogy-mint lesz a jövőben, nem tudhatjuk, de annyit máris sejtünk, hogy Európa tengelyének két vége e két városon fog nyugodni. Korunknak tán legnagyobb államférfia mondta nekem pár éve: „Európa végleges határai 1935 és 1940 közt fognak kialakulni." Nagyon valószínű s tán ezért is nézünk mi oly szorongó várakozással 1937 felé. Épp mert csak egy egyensúlyát vesztett Európa keveredhetik uj világháborúba, sürgetjük mi az egyensúlyt biztosító uj Középeurópa tudatos és erélyes felépilését. Csak egy ilyen hatalmas uj Középeurópa biztosithatja a revíziós igazságot számunkra s a békét egész világrészünk számára. Quo vadis Európa? Ha Középeurópa újból talpra áll s a régi egyensúly ismét visszatér, te vérző vén világrész, te is majd reménykedőén felelhetsz: nem a háború, hanem az igazság békéje felé megyek! Olasz-magyar bástya Európa védelmében A békétlen Európa vergődésének közepette Ma gyarország kormányzójának ünnepies fogadtatása az olasz fővárosban magasan kiemelkedik az államfőknek, a háború utáni időkben is gyakori látogatásai nak sorából. Európa más fővárosaiban a bizonytalanság, nyugtalanság feszíti a levegőt. A diplomácia minden lehetői megtesz Londonban, hogy elhárítsa az európai megbékélés akadályait. A francia kormány, súlyos belső nehézségei ellenére is lázas erővel folytatja közreműködését az angol béketervek előkészítésében. A bizonytalanság azonban még mindig változatlanul él a lelkekben. A keleti barbarizmus példátlanul kegyetlen harca Madridban a spanyol nemzeti erők ellen és pokoli gonoszsággal való előretörése célja felé, hogy spanyol földön rendezze be a szovjet nyugati várát még mindig tart. Pedig mig ez a harc véget nem ér, mig a szovjet nyugati fészkét össze nem törik, addig nyugaton kilátás sincs arra, hogy a megbékülés müvéhez, a siker reményében hozzáfogjanak. A szovjet vakmerő és már nem is leplezett hatalmi kísérlete azonban megnyitotta azoknak az államférfiaknak a szemét is, akik eddig nem látták a legnagyobb veszedelmet, amely az európai kultúrát fenyegeti. Ennek a valóságra ébredésnek jó következményei már mutatkoznak is, bár egyelőre a zavar nyugaton teljes és még mindig nem tudtak megállapodni a veszedelem leküzdésének módszereiben. A békétlenségnek ebben az apokaliptikus zűrzavarában és sötétségében Rómából a béke Ígéretének ragyogása árad szét a világba. Magyarország kormányzójának római látogatása, anélkül, hogy különleges politikai célokat szolgálna, európai jelentőségű esemény. Ünnepélyes formában való megerősítése az 1927. óta fennálló olasz-magyar barátsági szerződés egyre elevenebben élő valóságának, ünnepélyes hitvallás az őszinte békeszándékról, amely Olaszországgal és Ausztriával együtt Magyarországot is eltölti az uj Európa megalapozásánál. Egyúttal azonban hangos mementó arra is. hogy Magyarország igazságának elismerése nélkül a Duna-medence békéjét helyreállítani nem lehet. S az igazságért már nem egyedül küzdünk, mert hatalmas barátaink vannak, akik között kezdettől fogva az első volt Mussolini Olaszországa. Az olasz-magyar baráti szerződés, amely immár kilenc esztendeje áll fenn, s közben ujabb megerősítést nyert az úgynevezett római jegyzőkönyvekkel, sziláid alapja a jövendőre nézve is Magyarország külpolitikájának. Országunknak borzalmas trianoni megcsonkítása után., tökéletes magunkra-hagyatottságunkban, először Olaszország nyújtotta felénk segítő kezét. Már a békediktátum tárgyalásakor, amint tudjuk, a Nyugatmagyarországon átvezető cseh-jugoszláv korridor. Olaszország ellenállásán tört meg. Élénken emlékezünk arra is. hogy Sopron városát és Nyugatmagyarország egy részét, amelyet a békediktátum szintén elszakított tőlünk, azért tarthattuk meg, mert Olaszország intervenciója és pártatlan magatartása, a népszavazás idején az igazság érvényesülését minden akadály ellenére lehetővé tette. S éppen ugy, ahogyan Genfben pénzügyeink szanálása alkalmával, a katonai ellenőrzés megszüntetésével s az ellenünk alaptalanul emelt vádak genfi MEGJELENT A KALLÓS JÁNOS-féle „GAZDASÁGI, PÉNZÜGYI ÉS TŐZSDEI KOMPASZ" 1936—1937. évi évfolyamának második része két kötetben TARTALMAZZA: az összes budapesti és vidéki ipari, kereskedelmi, biztosító, stb. vállalatok legújabb adatait. A már előzőleg megjelent két kötettel együtt — amely a budapesti és vidéki pénzintésetek adatait közölte — most már négy kötetből áll a komplett kompasz Mind a négy kötet ára együtt 60 P Megrendelhető: a Pesli Tőzsde kiadóhivatalában Budapest, VI., Ankerköz 2, I. 4. Telefon: 1-220-96 és 1-213-86