Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 11-12. szám - Olasz-magyar bástya Európa védelmében

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 tárgyalásainál Olaszország mindig mellettünk állt, most is legfőbb támogatója jogos követeléseinknek. Mussolini milánói revíziós beszéde és a bécsi tanácskozások után nem lehet kétséges, hogy fegyverkezési egyenjogúságunk megvalósítása, a határainkon tul élő magyarok jogainak megvédelmezése és revíziós törekvéseink egész vonalán, teljes hatalmával támogat bennünket az olasz birodalom. Olaszországot és Magyarországot a mult nagy hagyományain ós a baráti érzésen tul a közös érdekek is összekapcsolják. Mindkét államnak egyformán nagy érdeke a Duna medencéjének békéje s ezen tul az igazságon alapuló európai béke megteremtése. Ebben a nagy célban egyesül velünk Ausztria is. melynek Németországgal való megegyezése egyik legjelentősebb lépés volt Közép-Európa békéjének megteremtésében és a Duna-medence problémáinak rendezésében. A hármas államcsoportnak Németországgal való barátsága és az a kapcsolat, amely Magyarországot, valamint Németországot is Lengyelországhoz fűzi, minden fegyveres szövetségnél értékesebb együttműködési jelent az uj Európa kialakulásában. S minden külön szerződés nélkül is a hármas államcsoport és a vele barátságban élő nemzetek összefogása a legerősebb bástya az ellen a keleti veszedelem ellen is, amely Európa egész kultúráját romba akarja dönteni. Magyarország kormányzója volt az, aki nálunk a szomorú emlékezetű bolsevista uralmat összetörte. Ugyanezt vitte véghez Mussolini, mikor az uj Olaszország alapjait lerakta és a német birodalom vezére, aki hazájában a kommunizmust kiirtotta. Ezt a bolsevistaellenes vonalat most a távoli keleten is megerősítette Németország, amely megkötötte Japánnal a kommunista internacionálé tevékenységének elhárítására irányuló szerződést. Hogy ezt az egyezményt most megkötötték, annak a spanyol földön lejátszódó események és a bolsevizmusnak más államok belső ügyeibe való egyre vakmerőbb beavatkozása volt az oka. S Japán, ahol az utóbbi időben egyre nagyobb mértékű lett a kommunizmus aknamunkája, örömmel fogadta a Németországgal való közös együttműködést a közös veszedelem ellen, amely az egész világ békéjét veszélyezteti. A két állam egyúttal felhívja mindazokat az államokat, amelyeknek belső békéjét a kommunista internacionálé aknamunkája fenyegeti, hogy vegyenek részt ebben az egyezményben. Olaszország, Ausztria, Magyarország és a velük barátságban levő államok minden szerződés nélkül ebben a szellemben álltak szemben a bolsevizmussal s jövendő közös magatartásuk ugyanilyen lesz. Magyarország maga is, mint az olasz lapok is megállapítják, mindenkor az ázsiai barbarizmus elleni védőbástya volt. Ha erről meg is feledkeztek azok a nyugati államok, amelyekért a történelem folyamán a magyarság vérét ontotta, ez nem téríthet el bennünket történeti hivatásunk teljesitésétől. Ennek feltétele azonban, hogy megadják nekünk, ami bennünket, mint egyenjogú államot megillet s tegyék jóvá azokat az igazságtalanságokat, amelyek megbénítják erőnket s megakadályozzák azt, hogy a fejlődés utján tovább haladva, teljesítsük a történelem által számunkra kijelölt feladatot. Ezt az igazságot ismerte fel Olaszország és hatalmas vezére s ezért hirdeti és viszi a megvalósulás felé a magyar igazságot. Az 1927-i olasz-magyar baráti szerződés bevezető soraiban állandó békét és örökös barátságot állapit meg. Az olasz-magyar viszonynak e szerződés megkötése óta való fejlődése bizonyságot tett afelől, hogy ez a kapcsolat mindkét ország szempontjából reálpolitikai értékű s hogy már eddig is, az ujabb barátságokkal együtt Európa jövendő békés alakulásának magvát alkotja. Ránk magyarokra nézve pedig ez annál értékesebb, mert egyenes vonalon való folytatása annak a régi magyar külpolitikának, amely mindig vezető gondolatának tekintette a keleti veszedelem ellen való védekezést. Ez a keleti veszedelem pedig éppen most, minden eddiginél ijesztőbb alakban fenyegeti egész Európát. A szovjet azóta, mióta Genfbe benyomult és Franciaországgal szövetséget kötött, lidércnyomásként nehezedik egész Európára. Számunkra pedig külön fenyegetést jelent a csehszovjet egyezmény, amelyről Garvin, a kiváló angol publicista megállapította, hogy ezzel az egyezménynyel Prága Moszkva ajtónyitogató ja lett. Magyarország is teljesiti ezzel a veszedelemmel szemben kötelességét, amellyel tartozik saját magának és Európának. Reméljük, hogy ezzel a védekezéssel párhuzamosan a nyugati államok is elhárítják az ázsiai veszedelmet, amely Spanyolországot akarja betörésének nyugati kapujául felhasználni. Eden angol külügyminiszter nyilatkozatai azt mutatják, hogy Anglia tisztában van a helyzettel és a szovjet szándékával, Franciaország pedig, amely a szovjetszerződés kötelékében van, szintén látja azokat a hátrányokat, amelyeket a szovjet-barátság idézett fel a francia belső és külső politikában. Franciaországnak sem érdeke, hogy szomszédságában létesüljön egy Szovjet-Katalónia, sem az, hogy ellenséges viszonyba kerüljön az újjászülető Spanyolországgal. Relgium, Lengyelország és főképpen Anglia magatartása a szovjet-imperializmus világforradalmi törekvéseivel szemben félreérthetetlenül tudtára adja Franciaországnak, hogy a szovjet-politikához való ragaszkodása örvénybe sodorja belső és külső politikáját, elidegeníti barátait s lehetetlenné teszi azt az európai megbékülést. amely Franciaországnak éppen olyan érdeke, mint Európa többi államainak. S ez a politika — ugyancsak a szovjet mesterkedése következtében — megakadályozza a Locarnőt pótló nyugati biztonsági egyezményt is, amely Olaszország. Ausztria és Magyarország összefogása után második pillére lenne az európai békének. S Olaszország Nyugaton is megteszi kötelességét és változatlan jószándékkal igyekszik valóra váltani. — ha módosított formában is — az ugynevezet négyhatalmi egyezményt, most már Lengyelország bevonásával. Ennek megvalósítása pedig Nyugaton jelentené azt a békét, amelynek körvonalai Közép-Európában már kialakultak. Róma megmutatja az utat. Róma, amely a kereszténységgel, a reneszánsszal és a világháború óta való felemelkedésével és az uj birodalom megalakításával példát adott a világ ujjáteremtésére, — most is a leghathatósabb módon akar közreműködni az igazságon alapuló világrend megalkotásában. Mert ez jelenti a békét és csak ez űzheti el a háború rémét, amelytől a békediktátumok fennállása óta egy pillanatra sem tudtunk megszabadulni. Róma s vele együtt minden békeszerető nép ezt akarja most és Magyarország népe büszke arra, hogy ebben a béketeremtő munkában Olaszország mellett, az elsők sorában vehet részt,