Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 9-10. szám - Magyarország és a kisebbségi szerződések

s MAGYAR KCLI'OLITIKA dolgaik felett, elemi iskoláikban pedig megengedi, hogy a tanítás nyelve román lehet, „a magyar nyelv a mellett taníttatván", a románajku községekben megengedi a jegyzőkönyveknek román és magyar nyelven való szerkesztéséi és felszólalásában imigy nyilatkozik a románról: „Érdekük azl kívánja, hogy a magyarhoz hajoljanak és a magyarral fogjanak kezet, mert nincs nekik természetesebb szövetségesük, mini a magyar, már azon sorsrokonság is létezik közöttük, hogy ők mindenkép elszigetelve, magukrahagj atva vannak". Lapozzunk egy nagyol és vegyük kezünkbe az alkotmányosság helyreállítása után keletkezeti egyik első törvényt, a népiskolai közoktatásról szóló 1N(>N: XXXVIII. törvénycikket, amelynek 58. §-a szószerinl a következőkel tartalmazza: „Minden növendék anyanyelvén nyerje az oktatási amennyiben ez a nyelv a községben divatozó nyelvek egyike. Vegyes ajkú községben ez okból oly tanító alkalmazandó, aki a községben divatozó nyelveken tanítani képes. Népesebb községekben, ahol többféle nyelvű lakosok tömegesen laknak, amennyire a község ereje engedi, különböző ajkú segédtanité>k is választatnak" A Corpus Jurisnak ugyanebben a kötetében továbblapozva, ott találjuk a nemzetiségi egyenjogúság tárgyában alkotott 1868:XLIV. törvénycikket. Vegyük kezünkbe az ennek a törvénynek megalkotására vezetett országgyűlési tárgyalások anyagát tartalmazó képviselőházi naplót. Annak XI, kötetében az egész vitái végigolvashatjuk. Akik azt mondják, hogy Magyarország mindenkor elnyomta a nemzetiségeket, azok ezekből a sárguló országgyűlési fóliánsokból mindenekelőtt azt állapithatják meg, hogy az 186Ő. évi december 10-ére hirdetett országgyűlésen a nemzetiségek óriási számban voltak és pedig nagytekintélyű nemzetiségi képviselőkkel képviselve. Csak néhány nevet ragadunk ki a sok közül: Miletics Szvetozár, Hodosiu József. Borlea Zsigmond. Rannicher Jakab. Rabes Vince. Stojacskovics Sándor. Rohetielu Sándor, Puskariu János, Papp Simon. Mocsonyi Sándor. Román Sándor. Dohrozánszky Adolf. Sztratimirovics György. A magyar parlament tehát telistele volt a nemzetiségek képviselőivel és ha felszólalásaikat végigolvassuk, azl látjuk, hogy a szélsőségig men<") hangot használtak már akkor az egységes magyar haza ellen és a nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvényjavaslattal szemben leplezetlenül adtak hangot, amint ezt báró Eötvös József mmmmmmmmmmmmmmn A Danuviu Ipari és Kereskedelmi r.-t. Igazgatósága, Felügyelőbizottsága és tisztviselői kara mélységes fájdalommal jelenti, hogy igazgatósági tagja Dr. Keltinger Ferenc I ügyvezető igazgató folyó hó 1-én hosszas szenvedés után elhunyt A megboldogult fáradhatatlan munkája nagyban előmozdította a vállalat fejlődéséi és anriak felvirágoztatása körül soha el nem felejthetö érdemeket szerzett. H Áldott emlékét kegyelettel őrizzük. Budapest, 19.'i<; október 2. vallás- és közoktatásügyi miniszter a képviselőház 1 «(>.">. november 'J.Viki ülésén megállapította, annak a törekvésüknek, hogy ,,a megyék és a hazának más kerületei és törvényhatóságai nemzetiségek szerint kerekíttessenek ki, minden egyes, ilymódon kikerekíteti megyében egy nyelvnek uralma mondassék ki lörvény által, az ország hivatalai és méltóságai, sőt képviselete is a nemzetiségek arányában osztassanak el". Ennek az 1868:XLIV. törvénycikknek bevezetése a következőket mondotta: . Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is pofilikai tekintetben egy nemzetei képeznek, az oszthatatlan, egységes magyar nemzetet, melynek a hon minden polgára, bármely nemzetiséghez lartozzék is, egyenjogú tagja, ezen egyenjogúság egyedül az országban divatozó többféle nyelvek hivatalos használatára nézve és csak annyiban eshetik külön szabályok alá, amennyiben ezl az ország egysége, a kormányzat és közigazgatás gyakorlati lehetősége és az igazság pontos kiszolgáltatása szükségessé teszik" Ez a híres törvény, amelynek minden egyes szakasza a magyarság emberszeretetéi és nemzetiségeinek magához öleléséi tartalmazza, telelés rendelkezéseiben a következő elvekel tartalmazza: „A nemzet politikai egységénél fogva Magyarország államnyelve a magyar levén, a magyar országgyűlés tanácskozási s ügykezelési nyelve ezentúl is egyedül a magyar: a törvények magyar nyelven alkotlatnak, de az országban lakó minden más nemzetiség nyelvén is hiteles fordításban kiadandók: az ország kormányának hivatalos nyelve a kormányzat minden ágazatában ezentúl is a magyar. A törvényhatóságok jegyzőkönyvei az állam hivatalos nyelvén vitetnek: de vitethetnek e mellett mindazon nyelven is, amelyet a törvényhatóságot képviselő testület vagy bizottmány tagjainak legalább egy ötödrésze jegyzőkönyvi nyelvül óhajt. A különböző szövegekben mutatkozó eltérések eseteibén a magyar szöveg a szabályozó. Törvényhatósági gyűlésekben mindaz, aki ott szólás jogával bir, akár magyarul szólhat, akár saját anyanyelvén, ha az nem a magyar. A törvényhatóságok az államkormányhoz intézett irataikban az állam hivatalos nyelvét használják; de használhatják a mellett hasábosán még azon nyelvek bármelyikét is, melyet jegyzőkönyveikben használnak. Egymásközti irataikban pedig akár az állam nyelvét, akár pedig azon nyelvek egyikét használhatják, amelyek azon törvényhatóság által, melyhez az irat intéztetik, a második szakasz szerint jegyzőkönyvei vitelére elfogadtatott. A belső ügyvitel terén a törvényhatósági tisztviselők az állam hivatalos nyelvét használják; de amennyiben az egyik vagy másik törvényhatóságra vagy tisztviselőre nézve gyakorlati nehézséggel járna: az illető tisztviselők kivételesen törvényhatóságaik jegyzőkönyvi nyelveinek bármelyikét is használhatják. Valahányszor azonban az állami felügyelet és a közigazgatás tekintetei megkívánják: jelentéseik és az ügyiratok egyszersmind az állam hivatalos nyelvén is feltérjesztendők. A törvényhatósági tisztviselők saját törvényhatóságaik területén a községekkel, gyülekezetekkel, egyesületekkel, intézetekkel és magánosokkal való hivatalos érintkezéseikben a lehetőségig ezek nyelvét használják. Az ország minden lakosa azon esetekben, amelyekben ügyvéd közbejötte nélkül akár felperesi.