Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 9-10. szám - Magyarország és a kisebbségi szerződések

IIAGYAR KÜLPOLITIKA 7 A hatalmak más megoldást kerestek, amit az is szükségessé tett, hogy közöttük is ellentétek támadlak és félő volt, hogy az elégedetlen fél Magyarország oldalára állva lehetetlenné leszi a szövetséges hatalmaknak azt, hogy az általok a háborúban igénybe veit cseh. szerb és román kormányoknak való tallózásukat Magyarország testéből fizessék meg. Olaszország tüntetőleg távozott el a békekonferenciáról, meri a franciaeseh. francia-szerb és francia-román titkos egyezmények a Duna medencéjéből kiszorították. Csak nehezen tudták leszerelni azzal, hogy az ellentélet Európától távoltartva távolabbi teriileteken Ígértek neki ellenszolgáltatási. Ugyanekkor határozták el azt is, hogy a magyar kormányt engedmények kilátásba helyezésé vei fogják rábírni arra, hogy a békefeltételeket aláírja. Egészen bizonyos, hogy Apponyi Albert gróf, aki azl megtenni vonakodott, ezen engedmények kilátásba helyezése folytán ajánlotta kormányának azl. hogy a feltételeket aláírja. Ezt ő maga nyíltan megmondotta és azt is hozzátette, hogy ezt azon kísérőlevél alapján lette meg. amely Millerand Sándor francia miniszterelnök aláírásával 1920 május 6-ikán adatott át a magvar békedelegációnak. Ez a kísérőlevél, az úgynevezett Millerand Levél, tehát az áprilisi nehéz tárgyalások. Itália kiengesztelése után azért született meg, hogy a hatalmakat foglalkoztató számtalan problémák özönéből legalább a középeurópai kérdés kikapcsoltassék. Ha Millerand később ennek a levélnek olyan értelmezést adott, amely annak létrejöttével is, tartalmával is homlokegyenest ellenkezik, az egyáltalában nem változtatja meg azt a tényt, hogy a levelet a szövetséges és társult hatalmak megbízásából és azok nevében adta át és hogy a levél a szövetséges és társult hatalmaknak a vonakodó Magyarországgal szemben tett igéretét tartalmazta. Még tovább megyünk és a fentiek alapján azt is megállapíthatjuk, miszerint a magyar kormány az által, hogy a levelet elfogadta és annak Ígéretei alapján 1920 június 4-dikén az eléje helyezett békefeltéleleket aláirta, a Millerand Levelet olyan nemzetközi jellegű megállapodássá emelte, a melynek kötelező erejét kétségbe vonni alig lehet. Ma már mindenki tudja, hogy ezt a nemzetközi megállapodást nyíltan megsértették azzal, hogy a határmegállapitó bizottságoknak 1921-ben olyan értelmű ulasitásokat adtak, hogy arra figyelemmel nem lehetnek, de a nemzetközi jogot nem annak sérelmeiből, hanem szabályaiból kodifikálták és a szabályokat megtartani, a sérelmeket megszüntetni törekedlek. Nyilvánvalóan ezt érezte a francia kormány is akkor, a mikor 1920 tavaszán, a vele szövetséges Lengyelország megtámadásakor Magyarország katonai támogatásához folyamodolt és a Millerand Levél szellemében maga kínálta fel azokat a teriileteket, a melyeknek átengedését 1927-ben Rothermere lord ismét felvetette. Az a revíziós mozgalom tehát, a mely cseh, szerb és román körökben oly nagy izgalmat váltott ki, voltaképpen az 1920 áprilisban a szövetséges és társult hatalmak között lefolyt bizalmas tanácskozásokra vihetők vissza, melyek alapján a Millerand Levél elkészült. Mindenesetre vitatható az a kérdés, hogy a végső megoldás milyen legyen és hogyan történjék meg. Nekünk azonban pusztán az volt a célunk, hogy megmutassuk, miszerint a hibás megoldásból természetszerűleg folyt zavarokkal egyidejűleg a hatalmaknál is egyre növekedett az a vágy, hogy az elkövetett hibákat helyrehozzák. Magyarország és a kisebbségi szerződések (Dr. S. K.) Amikor a magyarság évek hosszú sora óla jajongva mutat reá, hogy az utódállamok a szövetséges és társult főhatalmak által velük az 1919. évben megkötött úgynevezett kisebbségi szerződésekben az elszakított magvarság javára megállapítod és a Népszövetség nemzetközi garanciája alá helyezeti jogokat félrelökik és a magyar kisebbséget való sággal ellenségnek tekintve, a közélet és a gazdasági élei, a kultúra és az állampolgári jogok tekintetében a végtelenségig elnyomják s jogaitól, sokszor emberi öntudatától is megfosztva a kétségbeesésbe lökik, — nem árt szemlét tartani, vájjon Magyarország, csonka és régi jogintézményeiben hogyan bánt a nemzetiségekkel. Nem kezdjük azon, hogy a bibliái román nyelvre magyar főúr fordíttatta le, kezdjük a magyarság legszebb esztendejével, az 1848. évvel. Akkor a nemzetiségek bécsi irányításra mozgolódni kezdtek a szabadságtörekvésekkel szemben. Abban az időben a magyar országgyűlés a magyar nyelvről és nemzetiségről szóló törvényjavaslatot tárgyalta és az 1848. január -iki országos ülésen Kossuth szólalt fel. Kifejtette a közoktatási nyelvre nézve, óhajtja ugyan, hogy az annak idejében általánosan magyar legyen, de átlátja, hogy még most a magyar nyelvet általános elemi oktatási nyelvvé behozni nem lehet, ezérl azt csak a tudományos iskolákra nézve kívánja általánosan kimondatni, a népnevelésre nézve pedig a hatóságoknak a körülmények szerinti szabad rendelkezést akar felhagyni. Amikor 1848. augusztus 3-án az alsóház az uj kultuszminiszternek, báró Eötvös Józsefnek, az elemi oktatásról szóló törvényjavaslatát tárgyalja, Eötvös kifejti, hogy az oktatás nyelve a községi népiskolákban a lakosság többsége szerint határoztatik meg, de ha igy a rendes oktatási nyelv nem volna magyar, a magyar nyelv is taníttatni fog. Ugyanennek a törvényjavaslatnak felsőházi tárgyalása alkalmával báró Wesselényi Miklós az 1848. augusztus 25-iki ülésen indítványt, majd törvényjavaslatot terjeszt elő. amely a görög egyesült és nem egyesült vallású polgárokat a többi keresztény vallásbeliekkel egyenlő joguaknak nyilvánítja, megállapítja a felelős minisztérium alkotmányos felügyelete alatt szabad rendelkezési jogukat egyházi Kérjen tnlndenHM iHjiiiiinmnii'imiiiHikiniiiiiiiiiiiin)a 1 „PRINCE 01 WALES" karlsbadi kétszersültet! Gyártja a Lipót-körúti | GLASNER EDE RT =| udvari szállító 1 V, Lipót-Körűt 6. Telefon: 1-116-26