Magyar külpolitika, 1936 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1936 / 9-10. szám - A dunai kérdés alapjai. 4. [r.] A megoldás

MiGYAR KÜLPOLITIKA 5 Az az Ince-i politika, melynek eredménye a török kiverése Magyarországból valódi európai politika \olt, égre néző és mégis gyakorlati és sikeres politika mintája a mai politikának is. Meg kell értenünk, hogy a spanyol polgárháború: a mi háborúnk, mert Európa ott küzd Madrid körül a szovjet veszedelme ellen. Meg kell értenünk, hogy Franciaországnak vészes hajlása a kommunizmus leié: a mi veszedelmünk. A kommunista párt erősödése Angliában: a mi veszedelmünk, Európa veszedelme. A szovjetnek módjában van és volt befurakodni minden országba és az országok legmagasabb nemzetközi szervébe, a Népszövetségbe, ahol a bolsevistaellenes irány két legfőbb állania éppen nem, vagy csak alig képviselteti magát. A szovjetnek módjában van fegyveres segítséget küldeni a spanyol vörösöknek, módjában van utasításokat adni a francia komrministapártnak. Ha valamelyik francia párt Németországtól fogadna el utasítást, nem neveznék azt hazaárulásnak? A közelmúlt politikai mozzanatai megmutatták, hogj a bolsevista-ellenes törekvés, miután rendel csinált odahaza, kezd. ha lassan is, ráeszmélni nemzetközi feladataira. A német-olasz, német-osztrák közeledés, a régebbi olasz-magyar-osztrák barátsági kapcsolattal együtt az uj európai politika megbízható pillére és Középeurópa ennek következtében mentesült is a szovjet mérge alól. Ahhoz, hogy egész Európa egységesen forduljon a szovjet ellen, még ugy látszik nem tanult elegei. A szovjetellenes küzdelemben egyelőre csak a békeszerződésekben alulmaradt országok erősödését látja é> elfogultságában, télelmében inkább a szovjetét engedi mind beljebb. Európa válaszidőn áll. Folytathatja könnyelmű apró játékait, jelentéktelen torzsalkodásokban, bőszszántásokban vesztegetheti erejét, tudós bizottságok és albizottságok szőrszálhasogatásaivá teheti egész politikáját. A szovjet erre számit és résen áll. Ha Európa meg akarja menteni kincseit, melyet a Gondviselés rábízott, akkor el kell felejtenie az apró koncokéri való marakodását és igazi, nagy, messze jövőbe ható európai politikát, szovjetellenes politikát kell folytatnia. I\ VI. LEGJOBB ZONGORÁK RÉSZLETRE IS KÉSZPÉNZÁRON LEGOLCSÓBBAN VÁSÁROLHATÓK KERESZTÉLY HÍRNEVES Z0N60RATERMÉBEN BUDAPEST, VILMOS CSÁSZÁR-UT 66. SZÁM A dunai kérdés alapjai Irta: Horváth Jenő egyetemi rk. tanár IV. A megoldás Ha az elmondottak után feltennénk azt a kérdést, hogyan lehetne a középeurópai vagy a dunai kérdésben rendet teremteni, ami eddig senkinek sem sikerüli, akkor előre fel kellene hagynunk minden reménnyel, ha egyrészt figyelmen kivül kívánnánk hagyni a középeurópai politikai alakulatok eddigi fejlődését, másrészt pedig azokat a népeket, amelyek ezeket az alakulatokat létrehozták. Az az okoskodás, hogy Ausztria-Magyarország nak, mint nagyhatalomnak megszűntével Ausztria és Magyarország, mint államok is megszűntek és hogy ennek következtében azokat nem kell — talán nem is lehel, vagy nem kívánatos —- meghívni a békekonferenciára, mely sorsukról dönteni hivatva volt, olyan abszurdumon épült tel, amelyet csak merő rosszindulat javasolhatott és még ennél is nagyobb tudatlanság fogadhatott el. Ausztria és Magvarország ugyanis hosszú évszázadok fejlődésében gyökerező állami alakidatok voltak, nem pedig zöld asztalnál jöttek létre. Csehország is évszázados politikai alakulat volt, de Ausztriával együtt 1918-ig ezer éven át a Német Birodalomnak integráns részét alkotta és csak 1918 óta volt önálló politikai alakulat, amelynek a Német Birodalomhoz való visszatérését a szövetséges és társult hatalmak azért kívánták megakadályozni, hogy Németország háta mögött és Németország ellen a hozzájok csatlakozott cseheket felhasználhassák. Maguk a békeszerződések megalkotói állapították meg azt, hogy Németország mögött egy lengyel-cseh-szerb katonai védővonal rendeltetését francia ellenőrzés mellett főleg az képezi, hogy Franciaország uj keleti határainak kellő biztonságot adjon. Külön tanulmány tárgyává lehetne tenni azt a kérdést, hogyan kívánták egyes kormányok a háború befejezése után azt. hogy a békekonferencia egyrészt a háborúban résztvett mindkét félnek együttes értekezlete, másrészt pedig a háborút valóban befejező aktusként foglalja el helyét a történelemben. Az amerikai békedelegációnak a fegyverszüneti szerződések megkötése után. 1918 november 25-dikén. az volt a véleménye, hogy „a békekonferencia nyílt megbeszélés legyen a szövetséges és a velők szemben álló hatalmak között". Éppen azért az amerikai kormány a békekonferenciára valamennyi hadviselő államnak, közöttük kifejezetten Magyarországnak meghívását is követelte. Pichon francia külügyminiszter azonban 1918 november 29-dikén Jusserand washingtoni francia nagykövei ut ján olyan emlékiratot adott át Wilson északamerikai elnöknek, amely szerint Ausztria-Magyarország ..természetes ulon felbomlott" és hogy a monarchia maradékait a cseh. szerb és román államok közöli kell szétosztani. Alig jelenlelt ez mást, mint hogy az összehívandó békekonferenciára is egyedül az utóbbi államok nyerjenek meghívást, amit az emlékirat egyébként kifejezetten is kért és amihez a szövetséges és társult hatalmak december 11-diki értekezlete valóban hozzá is járult. 1918 december 13-dikán Pichon francia és Balfour angol külügyminiszterek olyan értelemben állapodtak meg. hogy valóban igy fog történni, az amerikai delegáció azonban 18-ikán hozzátette hogy ebben az esetben a szövetségesek értekezletét valóságos békekonferenciának kell követnie, amelyen minden hadviselő fél képviselve lesz.