Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 1. szám - A Népszövetség és a külpolitikai helyzet. Befejező közlemény

1935 MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 3. ) Rendeztessék a Duna-völgye és a Balkán-ál­lamok helyzete. 70 millió ember jobb sorsáról van itt szó. akik most Ausztriában, ( sonka-Magyaror­szágon, Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Romá­niában, Bulgáriában és Görögországban élnek. 4. ) A Nemzetek Szövetségén belül a békeszer­ződéseknek batározmányai, melyek a népek kö­zötti elégedetlenség okai és egy uj háború csiráit hordják magukba, vétessenek revízió alá. 5. ) Ezentúl az igen gyakori konferenciázások, amelyek a népekben csak új remónvekei támaszta­nak, utána pedig súlyos csalódásokai és mindig újabb súrlódási felületeket hoznak létre, szűnjenek meg. Az európai eseményekre rendkívül nagy ha­tással volt a német-egység kialakúlásö Hitler fel­lépése után. Ez a franciákban egyszerre olyan ma­gatartást váltott ki. amely után a nemzetek szövetsége sikeres munkájában veteti hit véglege­sen megdőlt, és a leszerelési konferencia is vég­eredményben kudarccal végződött. Ekkor jött Mus­solini a négyhatalmi blokk tervénél, hogy legalább ezen a módon igyekezzék Európát a végpusztulás­tól megmenteni. Mussolini terve különösen ez irányban talált megértésre. Ebben az időben volt alkalmam beszélgetni Llovd George-val. aki meg­állapítja, hogy a nemzetek szövetsége hegemóniá­ja eddig francia hegemónia volt. ez azonban a múl­té már. Franciaországról nehezen képzelhető el. hogy eddigi döntő szerepét feladja. A négyhatalmi tervezetnek megvalósulása a gyakorlatban Német­országnak a Népszövetségből való kiválása által, valamint az osztrák események következtében adó­dott helyzet következtében zátonyra jutott. A most folyó diplomáciai tárgyalások azonban két­ségtelenül a négyhatalmi tervezetben foglalt alap­elvek szerinti egvüttműködést készítik elő, Anglia, Franciaország. Olaszország és Németország között. A négy nagyhatalom mellé ötödiknek a kisantant név alatt ismert politikai közösség (pseudo-nagyha­talom) szeretné magát feltolni, ami nézetem szerint ezen közösség egyes rtagait egymástól elválasztó külpolitikai és gazdasági problémák következté­ben megindnlt bomlási folyamat miatt nem fog sikerülni. Mussolininak két évvel ezelőtt a MorningPost­ban megjelent híres cikke a trianoni békeszerző­# Sc&moll pasta Sc&moll és Kallós BUDAPEST, V., Vésö'Uica 7. szám désről ebben a kérdésben határozott állásfoglalást mutat. A kisantant diplomatái is minden igyeke­zetükkel a négyhatalmi tervezet elgáncsolásán fon­dorlatoskodtak. mert úgy érezték, hogy — ötödik nagyhatalomként való elismerésük meghiúsulván ha Európa egyik legfontosabb problémájában a trianoni békeszerződés revíziójában a négyhatalmi blokk döntésére kerül a sor. ügyük elveszett, mert legfeljebb csak hű szövetségesük, Franciaország támogatására számíthatnak. Franciaország pedig egyedül fog állani Anglia, Olaszország és Németor­szágnak a békét mindenáron óhajtó akaratával szemben. Minden reményünk, hogy Mussolini ilyenirá­nyú külpolitiká ja teljes sikerrel jár. A magyar külpolitika már alaptermészeténél lógva igen nagy támasza az olasz külpolitikának. Nekünk a trianoni helyzet megváltoztatása nem presztizs-kérdés, hanem életet vagy halált jelent. Ugyanakkor Európának pedig nyugodt további fejlődést, vagy pusztulást. Hálával gondolunk a Gond viselésre, hogy ilyen nagy embert adott Euró­pának, aki elsőnek ismerte fel ezt a hatalmas ve­szedelmet és elsőnek tett komoly lépéseket annak elhárítására. Nekünk saját érdekünkben csak egy leiadatunk lehet, hogy őt erre munkára sarkaljuk és abban teljes erőnkkel támogassuk. Nemcsak magunknak, de az egész nyugati civilizációnak tar­tozunk azzal, hogy ezt a hatalmas külpolitikai problémái minél kisebb veszteséggel és áldozattal oldjuk meg. Európa — madártávlatból Európa problémái megtévesztőén nagyok és megtévesztőén bonyolódottak számunkra, akik idő­ben és térben e problémák tüskéi, akadályai, hu­rokjai és izgalmai között éljük életünket. De nagyok és bonyolódottak-e ezek a problé­mák a tér és idő távlatában is ? A jelen éppen olyan nagy bűvész, mint a mult. A történelem ki­szívja az eseményekből az élő nedvet, megállítja forró száguldását. Meg tudjuk-e érteni áz indula­tot, mely a mult nagy hőseit és nagy tömegeit fű­tötte? Az emberiség nagy vállalkozásai, legnagyobb erőfeszítései nevekké, évszámokká, legtöbb esetben regékké, legendákká halványodtak. Tudományuk, mely mögött az emberi elme isteni nyújtózkodása, fölfelé törekvése érzik, megmosolyogni való gyer­mekségnek látszik. Isteneik, akik egykor leikükön uralkodtak, ma sápadt példázatok, érthetetlen bá­bok. A xerxesi hadjárat, Kelet nagy próbálkozása Nyugat ellen, korunk végzetének párhuzama, csak alkalom történeti adomák elbeszélésére. Világhódi­tó vállalkozások olybá tűnnek fel. mint az ólom­katonák tipegése. Hajdan indulatok rázkódása, ma fölösleges kedvetlenségnek látszik. Nem értjük a multat, de nagyos is készek va­gyunk, hogy szörnyűködjünk és ítélkezzünk fe­lette. Mily bölcsek vagyunk, mily higgadtak, mil\ fölényesek, ha a múltról van szó. Mily dőreségnek látszik minden, ami régen történt. Mennyi haszta­lanul, értelmetlenül kiontott vér! Mennyi elpaza­rolt erőlködés! Mennyi fölösleges kegyetlenség! Mennyi üldözés ! Mennyi népirtás! Pedig, ha mi is ott és akkor éltünk volna, mi is éreztük volna ugyanazon indulat, vérhullás, üldözés, népirtás kegyetlen szükségességét. Talán mi is megkorbá-

Next

/
Thumbnails
Contents