Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 5. szám - Európa és Ázsia

1935 május MAGYAR KÜLPOLITIKA lt ujulás ez, csak a halódó, vagy halott test galvanikus rángása csupán. A gondolkodó előtt szomorú példák sorakoznak. Nagy és hatalmas kultúrák vesztek el, hogy soha többé fel ne támadjanak s roppant alkotásaik elmúlt hatalom, erőfeszítés és elszáradt kultúrák hírmondóinak maradtak itt. Vájjon csakugyan el jövendőben van az az idő, midőn Szent Pál templomának tört ivezetén ülve uj vand'ál méláz letűnt kultúránk romja fölött? Pedig a megújulás titka nem vészelt el. Olt van az. a régi. örökké uj gondolatban: a hitben és erkölcsben, a régi, igazi európai szellemiben. Európának, ha nemi akar lebukni abból a magasságból, ahová emelkedett, újra Európává kell válnia. Azokat az eszméket kell megtalálnia és szolgálnia, melyek a múltban vezették. Ezek az eszmék nem kérészéletüek, nem zavaros aigyvelök kotyvasztásai erőltetett és hamis magyarázatok színpadi fényében. Ezek az eszmék örökkévalók és égi eredetűek, vigaszai, támaszai, biztatói, útmutatói kicsinynek, nagynak, tudósnak, tudatlannak, fehérnek, sárgának, feketének egyaránt. Ez a hit halkult el Európában, ezt szégyenlik nyíltan vallani. Az ettől való elpártolás tette és teszi erőtlenné Európa karját. E hittel volt a világ királynéja, e hit nélkül a világnak csak ügyeskedő kalmárja, akit minden nép elűz ajtaja elől. Ha Európa elveszti égi hazáját, földi hatalmát is el fogja veszíteni. Pusztulás, vagy feltámadás vár rá. A vezető szerepre, melyben nem volt versenytársa, már vannak vállalkozók. A türelmes Ázsia érzi ezt és készül a cselekvésre. De ha Európának alkonyodik, a Föld maga is elsötétedik, mennyei fényessége kialszik. Legnagyobb kincsét veszti el. Jelentéktelen hangyabollyá válik, melyben csupán állati élet lesz. Fejlődés helyett csak szaporodás. Még a mai, anyagiasságba, rendszerek jelentéktelenségébe süllyedt Európának is éreznie kell a feltámadás, megújulás szükségességét, menekülést a régi, nagy és örök eszmékhez, • hogy megmenthesse nemcsak önmagát, hanem önmagával együtt a világ világosságát, p. m. Magyar Pamutípar r. t. Újpest Fonó, cérnázó, szövő, fehérítő, festő, appretura és honfehcíó intézet Újpesten Központi iroda és gyári rabtár : BUDAPEST, V., SAS-UTCA 25. SZÁM GYÁRT: Szövőfonalat csomagokban (Bündelgarne) nyers, fehérített és festett állapotban, mindennemű n szövéshez alkalmas nyers pamutfonalat (cops) 42. számig', 2-, .'(-, 4-szeres cérnát, bányamécsbelet és kötszervattát. — Gyári továbbá: Mollinot, kalikót, pamutvásznat, chiffont, inledet, kanavászt, oxfordot, zephirt, ponyvavásznat, higiénikus pelenkát, asztalterítőt, szalvétát, zsebkendői és birkán szövött cikkekel. — (X>NFEKCHÓ-OSZTÁLYÁBAN készül a katonai fehérnemű, sátorlapok és egyéb hadfelszerelési eikkek, továbbá a legtartósabb munkásöltönyök. — A Magyar Nemzeti Hadseregnek, a Magyar Államvasutaknak, valamint számtalan állami üzemnek és intézetnek állandó szállítója. DEÁK FERENC A KISEBBSÉGEKRŐL A NEMZETISÉGI TÖRVÉNY ELŐTT Ujhól elhangzott a százszor megcáfolt vád: a magvarok elnyomták a nemzetiségeket. Az először Trianonban sikerrel alkalmazott országromboló rágalom azonban tovább lappang és időnkint fel-felbukkan. Pedig számtalanszor kimutattuk ennek a vádnak a tarthatatlan és igaztalan voltál. A magyarság már a nemzetiségi törvény (I868:XXX1V. t.-c.) előtt, a nemesség eltörlése után, a Bach-korszakbeli elnyomottságában is teljes jogot biztosított a nemzetiségeknek, sőt társként állította maga mellé. Deák Ferenc 1861-i „Gondolatai" szolgálhatnak ezirányban kutforrásul. A haza bölcse lelkének az egyik fele az alkotmányon csüngött, a másik irésze azonban a nemzetiségekre vetett aggódó tekintetet. Modern nemzetiségi államszemléletével szüntelenül azt a gondolatot dajkálta, hogy ,,e haza erős legyen polgárainak egyetértése által, fölvirágozzék jótékony és igazságos törvények alatt", így egyesülve! maradhasson politikailag és gazdaságilag a jobbik felével, az 1848-ban magát erősnek és okosnak valló és mutató magyar nemzettel. Azok, akik a magyarságot 48-tól kezdve mindenáron nemzetiségeket elnyomónak akarták feltüntetni, gyűlöletes szerepet szántak neki a külföld előtt és még ma is a nemzeti önvédelem szerény 1907-es Lex Apponyiját dörgölik az államalkotó magyar orra alá, — ; tekintsenek egy kissé vissza a nemrég idők históriájába: ott feltűnik nyomban az öreg bölcs, aki a nemzetiségekkel való bánnitudásban is mesternek bizonyult. Arany János szerint még „az együgyű is érti részben" az „öreg ur" (Arany J.) gondolatait, hát hogyne értenék azok, akiknek szól"? Kristálytiszta, nemes eszmék ezek, amelyek az 1861-es év viharjai után lecsilapodtak már, valami kevés parázslik benne még a 48-ta való emlékezésből. Ez a tűz azonban nettn a sebeket ejtő, hanem a megértés gondolatát tisztító tűz lángja. A visszaemlékezés! Deák lelkében nem fakaszt már keserűséget, érzi de 1861-ben még nem mondhatja, hogy „bécsi munka" volt a nemzetiségek fellázadása s olyan gondolatokat teremt benne, hogy ezekre az eszmékre nemcsak az akkori, hanem a nuü's a trianoni lénián tuti magyar is felfigyel, amikor könyvei közül Deák Ferenc ..Gondolatai"-t elős eszi. Lássák az uj urak is, hogyan gondolkodott és nyilatkozott nemzete nevében egy zalaegerszegi öreg ur akkor, amikor nemcsak a nemzetiségek, hanem a magyarok is elnyomottak voltak saját hazájukban. Még alig! hajnallik Bécs felől, Deák azonban már építi ía hidat a megegyezés felé és kijelenti, hogy a magyarság „elég erős és eszélyes leszen ezentúl is arra, hogy a nemzetiségek kérdésében igazságos legyen e (honnak minden polgára iránt!'' Bécsi sugalmazásra az a vád hangzott el ezidötájt, hogy a magyarok az osztrák határtól, a Kárpátoktól kezdve egészen a Balkánig terjedő birodalmat akarnak létesíteni, sőt az egyik kijelentés szerint Európa akkori beteg országának fővárosáig, Isztambulig terjedne a balára ennek az országnak, beleértve a történelem folyamán egykor hozzánk tartozott fejedelemségeket is. Nyilvánvaló, hogy honnan fujt a szél e vád