Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 3-4. szám - Abesszinia

14 MAO VAR KÜLPOLITIKA Abesszínia Irta: Dr. GLflSS IMRE Abesszínia, ez a huszadik században is középkori berendezettségében megmaradt állam, már rég elveszítette volna sajátos jellegét Afrikában, ha a három érdekelt nagyhatalom: Olaszország, Franciaország és Anglia gyújtópontjában nem állana. A mostani négus, [, Hailé Selassié minden igyekezete egy negatív erőlködésben merül ki, megtartani országát azokban a még az ókorból hozott társadalmi, vallási és hadi formákban, amelyek szerinte népének erejét alkotjak. A Djibutiból három napi utazás után a fővárosba, Addis Abebába érkező utazó mintha egy hatalmas ugrással a rég elmúlt civilizálatlan időkbe érkezett volna. Furcsa ellentét .1 ragyogó Munkájú amerikai luxus kocsik és a mezitlábos hűbéres ka tonaság rongyos csapata, akikre az udvari dísz-szemlék alkalmával büszkén csillogó sisakm és tigrisbőr kacagányt adnak fel. Mert a császár minden tradicionális hajlandósága mellett sem tudja megtagadni a színes népek leküzdhetetlen előszeretetéi a fény, a talmi pompa, a hazug csillogás iránt. Már a legelső utca sarkán megfog a törvénykezés első expoziturája, az utcai bíró, aki elé ..peres " ügyeivel minden alattvaló odajárulhat. A bíráskodás rettentő zaj mellett folyik le. Minden egyes peres félnek a helyszínen akad néhány önmagától jelentkező ügyvédje, akik az ellenlel ügyvédjeivel együtt hatalmas tömeget alkotnak és bizony néhányszor megtörténik az is, hogy a sok ügyvéd hajbakap egymással és a bádogtetejű deszkatákolmányt a bíróval együtt a harc hevében elviszik. Jogszolgáltatásuk, a „talion", szemet-szemért, fogat-fogéri elve alapján történik, amelyet a mostani császár, engedve a francia oldalról megnyilvánuló népszövetségi pressziónak, némiképen cn\ hített. Megszüntette például a kézcsonkítást!, a rögtöni helyszíni akasztást1, de nem adott fizetést a bíráknak, úgyhogy ezeknek föjövedelmük most is a peres Felektől kapott ajándékokból áll. Törvénykönyvük nincs, csak néhány hónappal ezelőtt hozták az. első európai jogszolgáltatási alapon nyugvó törvényt, az uzsoráról. A nyomozás ennél a népnél már megszokott misztikus formában történik; a „lebacha", a látógyermek ténykedései képezik a nyomozás legfontosabb részét. A különböző bájitalokkal epileptikus állapotba hozott gyermek a megjelent vádlottak közül rámutat az egyikre és az lesz az elitélt, akárhogy is hangoztatja ártatlanságát. De a császár nemcsak az előbb említett igazságügyi engedményeket hozta meg, a népszövetségbe való fölvételéért, hanem ha látszat szerint is. eltörölte a rabszolgaság intézményét. Ehhez a feltételhez kötötték a Népszövetségben való elfogadását, amit a négus igyekezett taktikáját jellemző módon formailag betartani, de úgy, hogy ez országának struktúráját, amely elsősorban a rabszolgaságon nyugszik, lényegében meg ne zavarja. Hogyan felelt meg ennek az agyafúrt uralkodó, aki jól tudta azt, hogy ha ezt a törvényt száz százalékig véghez viszik, az összes nagy 'főnökök fellázadnának ellene ? Legelőször is megszüntette az Addis Abebában hetenkint kétszer tartott emhervásárt, de ugyanakkor elnézte azt, hogy Sidamóban, Boronában maguk a tartományi főnökök foglalkozzanak emberek adás-vételével és hogy az összes nagyfőnökök a területükön áthaladó minden egyes rubszolgurakománynuk szabályosan kiállított emberpasszust adjanak. A rabszolgaságot más szociális okok miatt sem tudták volna megszüntetni, hiszen ebben az országban még nem rég kétmillió rabszolga élt és most is még legalább másfélmillió van Mit csináltuk volna ev vel a hatalmas embertömeggel, hogy tudták volna ezt az óriási sereget a termelés rendjébe beleilleszteni ott, ahol az egész termelés olcsósága és u tallér belső vásárlóereje éppen ezen kézierőnek meg nem lizetettségén múlott!' De tiltakoztak voltot a rabszolgaállások megszüntetése miatt maguk az. érdekeltek is, akik ebben a hirtelen támadt szabadversenyben úgy érezték volna maglikai, mint a partravetett hal. Néhánj Iónok, főleg azok, akik a császár pártján állanak (mert a csakugyan! többség minden cselekedetében függetleníti magát .1 császártól), csakugyan fölszabadította rabszolgáit. Ezek a szegény ördögök rövid idő múlva visszakéredzkedtek előbbi gazdájukhoz, aki legalább a silány táplálékot es a ruhának nevezett rongyot megadta nekik, belekábulva ebbe uz előttük ismeretlen életbe. A rabszolgaságot tehát, dacára minden nagyhatalmi tiltó szónak, egv hamar nem tudják megszüntetni. De ellentmondanának ennek a hadiérdekek is. Hiszen az ország katonasága teljes egészében ezekre a rabszolgacsapatokra van alapítva. A császár földet ad egyeseknek, főleg császárhű érdemeik jutalmazásául, akik a címnek megfelelően kötelesek bizonyos számú csapatol állítani. De mivel ezeknek a/ embereknek pénzük nincs a zsoldosok megfizetésére, úgj segítenek ezen, hogy földbirtokaikon található emberekből: a rabszolgákból állítják össze a csapatokat, amelyeknek fegyver nincs kezükben, csak háború esetén látják el őket fegyverrel és lőszerrel. Legtöbbször a fegyver kezelésére csak az utolsó pillanatban oktatják ki embereiket. A töltényeket, melyek itt még a szabad embereknél is a vagyon alapját képezik, hiszen egy töltény egy tallérba kerül, nagyon is megszámolva adják kezükbe, úgyannyira, hogy a csapatok a harc végeztével kötelesek töltényeik felhasználásáról számszerűleg elszámolni. Gyakran megtörténik, hogy egy-eg> elkallódott töltényért véresre vesszőzik a harcost. Miből él ez az országi' Az állami büdzsének alapját milyen adózási tárgyak képezik ? Legelsősorban is az átmeneti vámok. Minden egyes törzsfőnöknek jogában van a területén áthaladó árura vámot vetni. Hiába ad ki a császár engedélyt egyeseknek arról, hogy áruikat az ország területén szabadon vihetik keresztül, mert az add már egyszer lerótták, a kiskirályok fittyet hánynak ennek a papirosnak, amelyet sokszor sem ő. sem környezetük nem tud elolvasni és újabb adót vetnek ki. Az évi állami hiúlzsé nyolcmillió tallér, vagvis negyvenmillió papirfrank. Ez a nevetségesen kevés összeg, amelynek Abessziniában mégis mesebeli csengése van, nem minden erőfeszítés nélkül, de azért befolyik az állampénztárba. A császár az adót a tartományi főnökökre veti ki. akiknek kötelessége gondoskodni lemondatásuk terhe mellett arról, hogy ez az összeg csakugyan u fenséges négus kezeibe folyjon be. A tartományi f-nek sajtt részéről kivett az adot alattvalóra, ezekre a rettenetesen szegény páriákra, akiknek egész vagyona néhány kecskéből áll és akik, hogy néhány fii lért keressenek, vállukravett rőzsenyalábbal sokszor 40—50 kilométert tesznek meg a városba. A szegénység elA„MAGYAR KÜLPOLITIKA" ingyen |ár a világ őszes magyar egyesületeknek!* W TÁMOGASSA EXÖFIZSBTfeSfeVEX y • A MAO VAR KtllPOLITIKÁT ^