Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 3-4. szám - Közös magyar-lengyel határ gondolata

12 MAGYAR KTLPOLITIKA 1935 Közös magyar-lengyel határ gondolata Ha valaki az összeomlás után, 1919-ben megakarta vol HÜ rajzolni Európa térképét, bizonj igen súlyos és keresztülvihetetlei) munkára vállalkozott volna. K<>/c-11- és KeletEurópa keresztül-kasul volt szántva demarkációs vonalákkal, apró felvonulási területekkel és kicsi, de élet-halálharcot vívó frontszakaszokkal. \ nagyhatalmak diplo máciaí- és hadvezetőségei szinte tanácstalanul állottak ebben a bonyolult helyzetben, hiszen olyan érdekek csaptai; ."ss/,-, amelyek között nehéz volt a választás. A francia diplomácia, amely akkor is a legfürgébben mozgott, hamarosan meglátta a kibontakozás lehetőségeit és miután közelebbről volt érdekelve az Európa-politikában, mint Anglia, rövidesen kezében tartotta a helyzet kulcsát. Franciaországnak kettős érdeket kellett szem előtt tartania. Egyrészt mindent elkövetett, hogy Oroszországban a bolsevizmust letörje, liis/en — tudvalevőleg a nemzeti Oroszország nagyobbrészt francia hitellel dolgozott, a nem /<-ti birodalom bukása tehát súlyos csapást jelentett voln.i a francia magántőkére. Anglia csupán a/ ukrán nafta forrásoknál volt érdekélve és így a/ ónálló ukrán állani gondolatát támogatta a francia érdekkel szemben. De francia célokat szolgált a/ antibolsevista front is. mert Franciaország élénk összeköttetést tartott fenn nem csak a/ oros/ ellenforradalmi seregekkel, de a lengyel légiókkal is. Az akkor már önálló lengyel hadsereget francia vezérkari tisztek ve/ették, a három oros/ ellenforradalmi hadseregnek pedig Sasanow tábornok volt a képviselője Párisban. A párhónapos Lengyelország, pedig akkor vívta meg élet-halál harcát. Egyrésze Posenből állott, másik része pedig Oroszlengyelországból. A lengyel hadsereg három fronton küzdött Lengyelország szabadságáéit: keleten a bolsevikiek ellen, nyugaton. Sziléziában a csehek ellen, délen pedig az ukránok ellen, akik akkor már Lemberget támadták. Mármost a francia elgondolás szerint legfontosabb volt az antibolsevista front tartása, de mindenképen francia érdek volt Lengy elország fennmaradása és győzelme, mert a katonailag erős lengyel állam, amely lekötelezettje Franciaországnak, valóban kezében tartja majd a keleteurópai helyzet kulcsát. Amikor Lengyelország hősiesen vívta a maga kitudja hányadik, de mindenesetre sorsdöntő szabadságharcát, Magyarországon Károlyi-forradalom és később bolsevizmus volt. Csak nemrégiben olvastuk egy pör tárgyalásának folyamán, hogy nálunk milyen felfordulás, milyen zűrzavar, milyen fejetlenség és kapkodás volt. amelyet pár lelkiismeretlen csirkefogó tudott csak kihasználni arra. hogy kezébe kaparintsa a hatalmat és visszaéljen vele. Ez a „hivatalos" Magyarország bizony édeskeveset törődött azzal, hogy mi folvik a határokon túl. sőt a határokon. Nem is tudta, s ha tudta sem törődött vele. hogy inil\on Keleteurópa helyzete, hogy Lengyelország élet-halál harcot folytat önállóságáért és a régi. történelmi Lengyelországért, azért a Lengyelországért, amely függetlenségének ideje alatt épéi gy, mint elnyomásának keserű idejében annyi szabadsághőst adott a világnak, különösképen nekünk. Bem, Dembinszky és többi hős lengyel emléke akkor elhomályosult, a pacifista Károlyi-kormány „nem akart katonát látni", mindent elfogadott, amit a nagy hatalmak parancsoltak és a franciák barátságát igyekezett megnyerni, hiszen leszerelte a/, Erdély védelmét garantáló Mackensen-hadsereget. Amint azonban mindig a történelem folyamán, most is akadtak magánemberek, lelkes katonák és politikusok, akik nem elégedtek meg a ..hivatalos" hatalom állásfoglalásával, hanem a maguk erejéből, a maguk elgondolásával segítségére siettek Lengyelországnak és ezzel lerakták az évszá zadok óta elmállott magyar-lengyel barátság uj alapköveit. A lengve! hadsereg akkor utolsó töltény ii lövöldözte ki. Fiatal uagvar tisztek, akikhez eljutott az összeomlás íme, nem jöttek haza. hanem Galíciában, Bukovinában maradtak és Iá gatták a lengyel légiókat. De különösen a Csell fronton voltak nagyszámban ezek a tisztek, akik rövidesen megismerték az egész bonyolult helyzetet és elhatároztak, hogy segítségére sietnek a feltámadó Lengyelországnak. Budapesten " legllOglyobb 'fejetlenség uralkodott. \ Károlyi-kormán) hadügy minisztere ak kor gróf festet ics Sáiidpr volt. akiről köztudomású volt tiszti körökben, hogy ellenforradalmi érzelmű. A magyar tisztek közül báró Collas Tibor felkereste a hadügyminisztert és bizalmas megbeszélést folytatott vele a segítés módozatairól. Collas báró akkor már tárgyalásokat folytatott a lengyelekkel és azzal a határozott kérelemmel fordult Festeticshez, hogy adjon módot arra. hogy a nélkülöző lengyel hadsereget munícióval elláthassák. A miniszter a leghatározottabban megígérte segítségét és közreműködését, de közben le kellett mondania, mert rájöttek ellenforradalmi szerepére. A municiószállitási tárgyalások akkor már folyamatban voltak. Hogy Festetics gróf utódját meggyőzzék, francia segítséget veitek igény be és \\ \ alezredes határozott felszólítást intézett a kormányhoz, hogy teljesítse a lengyel muníciószállításokat. Közben a magyar bizottság báró Collas Tibor vezetésével és Raii Gottlieb szénkormánybiztos szak értő kíséretében már Krakkóban tárgyalt. Gologowszky és Haller tábornokokkal. A magvai' bizottság kilencezer vagon dombrovai szenet kért és mint politikai viszonzást közös magyar-lengyel határt. A franciák tudtak erről a tárgyalásról és támogatták a magyar elgondolást. Közben azonban a csehek kihasználták a helyzetet és már Zsolnánál jártak. Félő volt, hogy elfoglalják az prló-kassai vonalat, amely akkor életkérdést jelentett a municiószállitás szempont fából. A bizottságoknak sikerült megegyezníök. március 19-én, tehát közvetlenül a kommunizmus kitörése előtt, francia vezérkari tis/tek és magyar ellenforradalmi tisztek fedezetével húszmillió aranykorona értékű muníciót juttattunk a lengyel hadseregnek. 1919. decemberében kezdődtek meg újra a muníció s/állitási tárgyalások, amelynek eredményeképen 1920-ban ismét harmincmillió aranykorona értékű lőszert \ ittek ki Lengyelországba, amely ezeknek a hadianyagoknak a felhasználásával mentette meg- mai határait és teremtette meg önállóságát. Természetes, hogy Lengyelország becsületes volt és akart maradni, ragaszkodott a közös határ gondolatához és feltételéhez, azonban Franciaország sürgősen taktikát változtatott, a németellenes és oroszbarát Csehországot kezdte védeni és segíteni, mert inkább látta érdekei őrzőjének az Ausztriával. Magyarországgal és NémetOrszággal határos Csehszlovákiát, mint a magyarbarát Lengvelországot. \ francia diplomácia tehát elbuktatta a közös magyar-lengyel halár tervét, hogy megalkothassa a kisantant gyűrűjét a koporsóba tett Magyarország körül. \ lengyel-magyar barátságnak pedig ez akkor kegyelemdöfést jelentett. A/ idő azonban változást hozott. A történelem türelmes! Semmi sem tart örökké é-s a lengyel-magyar barátság úgvlátszik, az évszázadok alatl sem változott. Ennek a két népnek közös sorsot adott az Isten és ebben a sorsközösségbi n egymásrataláltak. Mattyasovszky L. Kornél. EIŐfÍZetŐÍnkheZ ! A „Magyar Külpolitika" szerkesztösége azzal a tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetőihez, hogy amenynyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szíveskedjenek bejelenteni kiadóhivatalunknál, hogy nyomban intézkedhessünk.