Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 12. szám - Az államközi kisebbségi jog eredete és kifejlődése

MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 állunk-e szemben, amelyek pl. egyes helyek összlakosságának legalább 20%-át elérik. Hasonlít a háború előtti cs a háboruj utáni rendezés abban is, hogy sem ott, sem itt nem lehetett a jogvédelemnek általánosítását elérni, aminthogy sem ott, sem itt nem is törekedtek a kisebbségi jogvédelemnek általánosítására. Kelismerése annak, hogy a kisebbségek jogainak nemzetközi biztosítása előnyös, sőt szükséges is, nem termetté meg az általánosítás szükségességének az érzetét is. Ellenkezőleg, azt hiszem, hogy a korábbi rendezésben sokkal kevésbé volt érezhető a politikai önkény hatása. A háború előtt alacsonyabb kultúrájú népességgel rendelkező uj államok keletkezése, uj államoknak még ki nem próbált életképessége és ezen alapuló politikai bizalmatlanság szolgáltak a j<>gi beavatkozás alapjaiul laz uj Balkánállamok kisebbségeinek jogvédelme): a háború után ellenben egészen önkényesen jártak el. A kulturális különbségei, a politikai életképességei és a nemzeti életszintet egyáltalán nem veszik többet figyelembe és az sem okoz különbséget, hogy a kisebbségi állam a győzök, vagy a legyőzöttek hatalmi csoportjához tartozik-e. A rendezés kiindulópontja egyesegyedül a Duna völgyi hatalmi érdek, ahonnan azután a rendezés hatósugarai tovább nyúltak ki kelet felé is. VI. A két rendezés között tehát egészen mélyreható különbségek is vannak, amelyek a humanitárius és a tiszta jogeszme szempontjából megint csak károsaknak minősíthetők. Mig a háború előtti rendezés ideális nemzeti és vallási törekvéseknek köszöni a létrejöttét, addig a háború utáni rendezés kizárólag hatalmi szempontokra és hatalmi érdekekre vezethető vissza. Az az állítás, hogy a zsidóság biztonsági törekvései szolgáltak a kisebbségi jogi rendezés kiinduló pontjául és hogy az amerikai zsidó-bizottság tagjai befolyásolták Wilsont ebben az irányban, mindenesetre egészen eredeti. Ez azonban egyáltalán nem érinti azt a tételünket, hogy a kisebbségi államközi jogalkotás tisztán és kizáróan önző, sőt leplezetlen hatalmi törekvéseknek köszöni a létét, illetve, hogy az esetleg az emiitett különös módon felvetődött gondolat ezen szempontok következtében nyert megvalósítást. Amellett a háború előtti rendelkezések tiszta, szankciómentes követelések, meghagyások voltak, amelyeknek betartását semmiféle nemzetközi ellenőrzés nem biztosította. Ellenben itt a hatalmi szempontok még azzal is kidomborodnak, hogy egy, a kisebbségek javára ugyan vajmi keveset érő. — beavatkozási szerv is létesült a Nemzetek Szövetsége Tanácsának formájában. Ez az ellenőrző szerv pedig, jóllehet lényegében a kisebbségek érdekeit volna hivatva szolgálni; ellenőrzésének rendjével, kizárólag hatalmi szempontok szerint igazodó panaszrendjével megint csak a hatalmi gondolat szolgálatában áll. LEGJOBB ZONGORÁK RÉSZLETRE IS KÉSZPENZÁRON LEGOLCSÓBBAN VÁSÁROLHATÓK KERESZTÉLY HÍRNEVES ZONGORATERMÉBEN BUDAPEST, VILMOS CSÁSZÁR-UT 66. SZÁM A MAI OLASZORSZÁG VILLAIVI LAJOS BÁRÓ KÖNYVK E tanulmány két szempontból időszerű. Bemutatja a nemzetközi politika előterében levő Olaszország állami szerkezetét és eloszlatja azokat a hiányos és kósza legendákat, melyek a fasiszta állami tömörülés körül nálunk is jó- vagy rosszhiszeműen keletkeztek. Épp oly alaposan, mint népszerűen ismerteti a szerző a mai Olaszországot és ezzel együtt az uj rendi államot. Nem ir vitairatot, de amint a fasizmus fejlődését, történeti beágyazottságát és eredményeit bemutatja, tökéletes megértéssel van a fasizmus módszere, szervezettsége és államélete iránt — olasz talajon. A fasizmusban joggal látja Olaszország megmentőjét a bolsevizmustól, a meddő osztályharctól, a nemzetközi jelentéktelenségtől és nemzeti tájékozatlanságtól, amiben — a háború végeztével — Olaszország szenvedett. Szembeállítva a liberális állam halványuló körvonalaival, a liberális állam saját elvében rejlő erőtlenségével, a fasizmus sokakban — és szinte gépiesen — a követendő és örökös állami mintakép kényszerítő erejét érezteti. A fasizmus eredményei, a vidám és erős munka- és életösztön, a hősi áldozat akarata, az öntudat és méltóságérzet, melyet annyi század után fölkeltett az olasz népben, a valódi olasz egység, annyi olasz tudós, gondolkozó és költő megvalósult álma, — csak növeli az oly készséges utánzás ösztönét. Még gépiesebbé válik e sugalmazás, ha a fasizmus jelszavát a ma tömeggé forradni akaró emberek hallják: — Az állam minden, az egyén semmi! -A fasiszta állam megvesztegető érthetőséggel tárja föl mértani ábrákban szerkezetét s ez a szerkezet tetszetősebbnek, az emberi akaratnak jobban alávetettebbnek látszik, mint a liberális államnak az élettel szemben való rugalmasabb tagozódása. A felületes és készséges rajongó azt hihetné, elég, ha a fasiszta állam vízszintes és függőleges tagoltságát átültetjük a magunk földjére és elmondjuk a bűvös fasiszta igét: — Az állam minden, az egyén semmi, — s a fasizmus egész optimista és cselekvő hatalmát máris a kezünkben tartjuk. Villani Lajos könyve véget vet az ilyen babonáknak. A fasizmus alapelmélete, mely egyébként részleteiben a gyakorlattal változik és alakul, nem világboldogító és nem léleknyitó varázsige. Csak ott hoz igazi eredményt, ahol a nép lelkéből és a történelmi szükségességből fakad és még ott is: egy elszánt népre és rátermett vezetőre van szüksége, hogy ne csupán rendszer legyen benne, hanem lélek is. Ahhoz, hogy valóban boldogító legyen, a fasiszta rendszernek „Ki erősebb az államnál?!" jelszava felel 1 ott kell lebegnie az arkangyali névnek, Mihály arkangyal nevének, mely azt jelenti: — Ki erősebb Istennél? Az olasz nép sohasem volt tökéletesen összeforrva a parlamentáris rendszerrel, az egyetemlegesen felelős minisztérium rendszerével, mely számára idegen behozatal volt. De hozzá volt szokva vezető egyéniségek parancsolásához és hozzá volt szokva ahhoz, hogy titkos és hatalmas társulatokba verődjék és ezeket a társaságokat úrrá tegye az állam fölött. A fasizmus ennek az olasz hajlamnak egyetemessé válása, az olasz népből és földből való kivirágzása. Forradalma is azért volt oly kevéssé erőszakos.