Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 12. szám - Anglia és a Népszövetség harca a világ rendjéért

KIAOY4R KÜLPOLITIKA A legendának, ha egyszer megszületett, két 1 éle igazsága van. Egyik igazsága a múltban van. De a másik, az igazi és jelentős igazsága a jövőbeli. A mull igazsága lehet a teremtő képzelet parancsoló irányítása. De ez a múltbeli igazság, ha egyszer a nép elfogadta, a jövő igazsága akar lenni. Élni akar és te remteni. Masaryk, az elnöki szék elhagyásakor, a következő szavakat mondta: — Figyelmeztetni akarlak benneteket, hogy az államot csak azok az. elvek tarthatják fenn, melyeknek alapján keletkeze!!. Ezek az elvek, a legendák atyja, Masaryk szerint, az igazság, humanitás, az emberi és állampolgára jogok egyenlősége, az európai kultúra mindenekfölött való tisztelete. Csehszlovákiának, az elnökké választott Benessel, vissza kell térnie Masaryk európai politikájára. Csak így válhatik legendája valósággá, csak így lehet Csehszlovákia európai állam, mely szomszédaihoz közeledhetik s melynek nem kell biztonságát távoli, fantasztikus, Európa-romboló tervekben keresnie. Marius ANGLIA ÉS A NÉPSZÖVETSÉG HlRCA A AH,ÁG RE\DJÉÉRT A párisi béketerv meghiúsulása — ami az afrikai harc befejezését bizonytalan időre elodázta —, továbbá az angol külügyminiszteri székben történt változás összesűrítve idézte fel mindazokat a nagy kérdéseket, amelyeknek megoldásától Európa és az egész világ jövendő sorsa függ. Mert ennek az esztendőnek meg kell adnia a választ, mindarra a, lelkeket feszítő nyugtalanságra, melyet a mostani helyzetben valamennyien érzünk. Az olasz-abesszin viszály, amely az egykor győztes nagyhatalmakat, az áldatlan békeszerződés és a Népszövetség alkotóit egyik volt fegyvertársukkal állította szembe s ellene készenlétbe helyezte a Népszövetségnek majdnem valamennyi államát, nem egyszerű gyarmati háború. Ez a távoli földön folyó harc a legkiáltóbb tanúságtétel arról, hogy a párizskörnyéki békeszerződések nemcsak a legyőzöttöket döntölték romlásba, hanem igazságtalanságaik következményei az egykori győztesekre is lesújtanak és hogy végzetesen megbontották a világ egyensúlyát. A messze afrikai háborúskodás kitörése és a bonyodalmak, amelyek nyomában támadtak, elháríthatatlan erővel vetélték fel, nemcsuk a békeszerződések alkalmazhatutlan és az élet fejlődéséi akadályozó részeinek revízióját, hanem elsősorban a Népszövetség reformját. Mert nem Abesszínia a harcok középpontja. A harc a világ uj rendjééért folyik, amely nem nyugodhatik más alapzaton, mint az igazságos békén. Ha békét akarunk, meg kell találnunk annak eszközeit. A Népszövetségnek kellelt volna annak az eszköznek lennie, amely a nagy háború után meghozza azl a jog rendet, amely egyel jelent a világ békéjével. A békeszerződések, amelyek nem a méltányosságon és igazságon épültek lel, ezl nem hozhatták meg. A Népszövetség pedig, a legeszményibb célokat hirdetve, a gyakorlatban másfél évtizeden át a fegyverek által teremtett helyzet változatlan fenntartására, a világ megkövesitésére szolgált. Az egész világ a békét kívánja. Az angol kormány, uj külügyminiszterével együtt szintén erre törekszik. Kérdés csupán az, hogy miképpen tudja összhangba hozni a Népszövetség alkotmányában, minden hibája ellenére is meglévő eszményeket a nemzetközi élet realitásaival és az élet fejlődésének parancsával. A Népszövetség első feladata mégis csak a béke megőrzése és a békét veszélyeztető ellentétek kiegyenlítése. De vájjon megtörténhetik-e ez akkor, ha a Népszövetségi alapokmánynak csak a megtorlásokról szóló intézkedéseit veszik figyelembe, viszont a revízió lehetőségeit magában foglaló szakaszról nem vesznek tudomást? Vájjon nem groteszk látvány-e, mikor a világrend hivatott őre az Európa egyik főpillérét alkotó állam ellen támad, amely életösztönétől hajtva népe fölöslegének letelepülési helyet keresve, a civilizációt viszi magával idegen földrészen — és mégis útjába áll a megtorlások fegyverével. Vájjon ez következik-e a népmüvelés szelleméből? A Népszövetségnek s a működéséért elsősorban felelős államférfiaknak vájjon nem az lenne-e legfőbb feladatuk, hogy a békeszerződésekből kikelt konfliktusokat megelőzzék, vagy legalább kitörésük után az igazság szellemében kiegyenlítsék? Mert a merev formák és az élet valósága között levő nagy szakadék áthidalása nélkül a béke sem Afrikában, sem Európában, sem a távoli Keleten meg nem teremthető. Eden, az uj angol külügyminiszter, bár mellette áll az angol közvélemény nagy része, amely a Népszövetség-módszerben látja a béke eszközét, nehéz feladat előtt áll. Az angol kormány, uj külügyminiszterével együtt, magára vette a nagy felelősséget saját birodalmának védelmén kivül, Európa békéjéért is. A párizsi megegyezés helyett tisztán a Népszövetség eszközeivel akarván a békét megteremteni, egyúttal magára vette a felelősséget a Népszövetség sorsáért is. Es első helyen a Népszövetség problémája áll. Mert ebben a harebun u népszövetségi gondolat csak akkor győzhet, ha az angol kormány politikájának meg lesz az ereje a Népszövetség reformját biztosítani olyan módon, hogy ez valóban eszköze legyen a béke megteremtésének és fenntartásának, elsősorban a békeszerződések megfelelő revíziójával s ezzel együtt a fegyverkezések meghiúsult szabályozásának megvalósításával. Viszont a népszövetségi gondolat bukásu uz alapokmány egyoldalú alkalmazásának továbbfolytatásával, ujabb, beláthatatlan bonyodalmaknak lenne kútforrása. S ezzel a nagy döntéssel együtt az angol-francia együttműködés állandósításának kérdése is felvetődik. Franciaország, ellentétben egész háboruutáni külpolitikájával, most a népszövetségi alapokmány betűi helyett a Népszövetség szellemében való megoldást keresi. Laval, aki ebben az irányban fejtett ki csodálatraméltó tevékenységet, a francia parlament egyik legutóbbi ülésén is ennek a politikának a védelmezőjeként szerepelt. Az angol-francia együttműködés fokának erősségétől függ Franciaország orosz politikájának alakulása is, minthogy a Barthou által kezdeményezett francia-orosz baráti szerződéshez éppen Laval megfontolt politikája következtében a francia törvényhozás még máig sem adta jóváhagyását. A Népszövetség jövendő sorsával függ össze olyan helyzet teremtése is, amely Németországnak lehetővé tenné a Népszövetségbe való visszatérését. Bár Anglia — a német-angol flottaegyezménnyel júniusban áttörve a versaillesi békeszerződés határszéleit —, elismerte Németország egyenjogúságát, még sok a teendő ezen a vonalon. Most kellene következnie a német-angol