Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 12. szám - Titulescu haditánca

1 MAGYAR KÜLPOLITIKA légiegyezménynek, amelyben már Franciaország is résztvenne, továbbá a francia-német szárazföldi fegyverkezési egyezménynek. Ezeket is mind hátráltatja az abesszíniai konfliktus befejezésének késleltetése, amiután pedig önmagától felvetődik a német gyarmatok visszaadásának kérdése. Kérdezzük: vájjon a Népszövetség keretében megoldbatók-e ezek a kérdések, ha éppen a reform kezdetén Olaszország kénytelen lenne közreműködését a Népszövetségben megtagadni. Az angol kormánynak egyébként az európai nagy kérdéseken kivül nem lehet egy pillanatra sem megfelejtkezni a távoli Kelet fenyegető veszedelmeiről, ha birodalma és a világ békéjét fenn akarja tartani, Japán feltartózhatatlan előnyomulása Észak-Kínában, a szélső Mongólia határán folyó harcok, szintén nehéz helyzet elé állítják az angol államférfiakat. Addig azonban, míg az abesszin kérdés és a földközi-tengeri ellentét fennáll, mutathat-e kellő erőt Anglia a távoli Keleten? Itt választania kell, lemond-e teljesen Japán javára távol Keleten érdekeiről, magára hagyva az amerikai Egyesült Államokat és Oroszországot, vagy pedig velük összefogva száll szembe a közös veszedelemmel. A legújabb hirek szerint a brit kormány most kért részletes jelentést pekingi, tokiói és moszkvai nagyköveteitől a távol keleti helyzetről. Azonban ezek a jelentések sem mondhatnak többet, mint amennyit elárult a londoni tengerészeti konferencián a japán delegátusok magatartása. A tengerészeti értekezletet elnapolták, de, bármi történjék, nem kétséges, hogy Japán semmi olyan megegyezésbe nem megy bele, amely korlátozná abban, hogy tengeri haderejét szaporíthassa olyan arányban, hogy az egyenlő legyen Anglia és az Egyesült Államok tengeri haderejével. Fenyegető helyzetben kell tehát Angliának mindezekkel a kérdésekkel szemben állásfoglalását nyilvánítania. S hogy ezekben teljes erejével helytállhasson, első feladata az európai veszedelem elhárítása, az olasz-abesszin viszály békés elintézésének mielőbbi lehetővétételével. Az angol közvélemény napról-napra jobban látva a kockázatot, amelyet a népszövetségi alapokmány betűi felidézhetnek, bizonyára megkönnyíti vezetői helyzetét azzal, hogy az elvont népszövetségi gondolat és az élet valósága közti ellentétet áthidalhatóvá teszi gyakorlati megegyezéssel. Ez az őszinte békeigyekezet és az ideális célnak a valósággal való összeegyeztetés sugallta a párizsi béketervet is, amelyet az angol közvélemény elvetett. A párizsi béketerv korán jött s az angol közvélemény előtt, amely éppen a megelőző választási harcok során a népszövetségi eszmében országa jövendő védelmének és békéjének legfőbb biztositékát látta, a párizsi megegyezés nagy engedménynek tünt fel az eszme rovására. Bizonyos azonban, hogy csak ebben a szellemben történhetik meg a megegyezés későbbi időben is. És minél hamarabb következik be ennek a hatása, annál hamarább leszünk tul a legközvetlenebb és Európára nézve legveszedelmesebb válságon s annál hamarább kezdődhetik meg az előkészület a világ uj rendjének megalapozásához. TITUL.ESCU II AIHT\\< \ Régi népeknek, elszáradt, kővé vált kultúráknak emlékei áhítatos kíváncsiságot ébresztenek bennünk. Kihalt nyelvek jegyeit, melyek egy-két sírfeliraton kivül semmit sem mondhatnak nekünk, tudósok méltó kutatásvágya és türelme bogozza ki. De nemcsak kihalt nyelveknek juttatunk, a kíváncsiságon keresztül oly elismerést, mely illő az öntuda los kultúrához, hanem a teremtés minden oly müvének, mely kihalás és kiveszés előtt áll. A kék bálnát, mely ritkulóban van, nemzetközi törvény védi. Az európai bölényt zárt területen tenyésztik. A természet csodás tájait érinthetetlen nemzeti kertekként tartják fönn. Még Afrika vadállatainak életét is törvénnyel védelmezik. Egy-egy ős mammut-agyarért muzeumok vetekszenek. A kőszénbe lenyomódott levél rajza kincs, meri száz. meg százezer évek elmúlt életéről beszél. Az elmúlt és elmúlandó élet megbecsülése több, mint gyermekes játék. Elismerése ez annak, hogy a teremtés minden egyes alakjába az Úristen más-más gondolata van bezárva, elismerése ez annak, hogy minden forma, minden megjelenés az ő felséges kezéből ered és rejtett szándékának szülötte. Innen minden életnek titkos és magasztos értebne, Istenhez tapadó méltósága. Innen ered a rettegés, hogy az élet valamilyen formáját végképpen kiirtsuk. Innen ered a muzeumoknak — melyeket olyr kevesen látogatnak —, és a könyvtáraknak — melyekben oly keveset olvasnak) —, tisztelete és szükségessége. De tisztelet és védelem, mely kihalt életformáknak oly természetszerűen kijár, nem illeti meg vájjon a jelent is? Nincs-e a jelennek is méltósága? Nem fenyegeti-e az elmúlás? Hulláma nem simul-e a mult óceánjába? Miért támadna a müveit emberiség jogos haraggal arra a barbárra, aki az érthetetlen etruszk nyelv megmaradt kőfeliratait semmisítené meg és miért támadhat valaki nyilvánosan és büntetlenül egy élő és vérző nyelv ellen, melyr nemcsak sírfeliratok hideg szabályosságát, hanem a lélek minden rezzenését, magasságát és mélységét érezteti? Miért irtják a magyar nyelvet az utódállamok Magyarországtól elvett részein? Miért zárják be iskoláit? Némítják el újságjait? Miért botránkoznak meg azon, hogy erdélyi magyar városok népe magyarul beszél? Miért csodálkoznak azon, hogy itt „szinte azt hiszi az ember, hogy Magyarországon jár!" Miért érvényesül a holt nyelvvel szemben az európai erkölcs és az élő nyelvvel szemben a kannibáli falánkság, mely minden elevenben csak fölfalni való puszta eledelt iát, a teljes megsemmisítésben érzi diadalát és az élet méltóságát hírből sem ismeri? A román külügyiminiszter legutóbbi magyarságellenes parlamenti szereplése a barbár étvágy, ölni és pusztítani vágyás minden jegyét magán viselte. A magyarság sérelmeinek hallatára válaszul Genfbe utasította a magyarokat, mondván, hogy ott, mint eddig, ezentúl sem fognak a magyaroknak igazat adni! „Azt MAGVAK PENGŐÉRT MAGIAK PENGÉT TARU1LA KASA PEVGEVEL BOROTVÁLKOZZ .... MERT KIVÁLÓ, TARTÓS ÉS MAGYAR !