Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 10-11. szám - Benes tárgyalásai a Vatikánnal 1917-ben, az önálló cseh állam elismeréséről

MAGYAR KÜLPOLITIKA között is. Az osztrák-magyar hadsereg lót ezredei hiven ós bátran h'arcoltak mindvégig. ... A tótok valójában sohasem törekedtek a Magyarországtól való elszakadásra. A lói nép azon ban sohasem fejezhette ki ebben a tekintetben akaratát és az ősi ezeréves magyar állami kötelékből való kiszakitása megkérdezése nélkül, sőt akarata ellenére történt. Sohasem volt népszavazás. Hatalmi politikából és hadászati okokból meg akarták teremteni „Csehszlovákiát" és ezért tudatosan elsikkasztották a tótok önrendelkezési jogát. Ennek az erőszakosságnak a leplezésére kitalál lak egy hazug jogcímet: azt a lehetetlen, máig bc nem bizonyítható állitást. hogy a lótok csehek. A tótok mindig, minden alkalommal tiltakoztak ez ellen az állítás ellen, leghatásosabban a/ 1933 augusztusában rendezett nyitrai ünnepségen. Nem szabad elfelejteni, hogy a tótok erőszakos „felszabadítása" és a Felvidék Csehországhoz való csatolása olyan földrajzi egységei rombolt szét. amely ezer éven át állott lenn és amely az évszázadok folyamán eszméln i gazdasági egységgé vált. A ..szabadítók'' nem törődtek azzal, hogy a Felvidék rohamosan elszgényedett, hogy az nj határok lehetetlenné lelték a fának, a Felvidék legfontosabb termékének Magyarországon való eladását és bogy a lót munkások, akik ősidők óla munkál találtak a magyar Alföldön, most elvesztették minden kereseti- és életlehetőségüket. A cseh ipar érdekében a Felvidék iparát is megbénították. A Felvidéket a csehek gyarmatnak tekintik s a Felvidékről kivándorolt rengeteg tót helyébe, aki kénytelen volt ínséges hazáját elhagyni, egész sereg cseh vándorolt be a Felvidékre. Szánuik kereken 300.000. A csehek célja nyilvánvalóan a tótok teljes elnemzetietlenitése. Az állam lakosságának mindössze IX százalékát kitevő cseh kisebbségből többséget akarnak csinálni, mégpedig olymódon, hogy a tótokai igyekeznek beolvasztani a cseh elembe. Ilyen körülmények között igazán nem lehet csodálni, hogy a tótok minden áron szabadulni akarnak a csehekkel való áldatlan összeköttetésből." Jellemzi"), bogy ez a nyilatkozat vezető német lapban jelent meg, világos jelét adván annak, hogy a magyar sors, most is, mint a múltban, nemcsak helyi, hanem európai politika is. Benes, egyik legutóbbi nyilatkozatában arról beszél, hogy a cseh-m'agyar viszonyban némi enyhülés és közeledés állott be. Nem látjuk ennek az enyhülésnek és közeledésnek tárgyi alapjait. Ellenkezőleg, azt látjuk, enyhülés és közeledés állolt be mindazon országok között, melyeknek Csehszlovákián van keresnivalójuk. Sem Németország, sem Lengyelország nem feledkezett el Csehszlovákiában sanyargatott véreiről. Csak mi feledkeznénk el testvéreinkről, a tótokról és magyarokról?! A harcot nem nézhetjük tétlenül. Harcunkat magunknak is meg kell harcolnunk. A baráti segítség nagy erő, de tulajdon karunk erejét nem pótolhatja. Vegyünk találomra valamely német lapot kezünkbe, állandóan szó esik mindegyikben a külföldi németségről. A németség szemmel tartja a New-York állambeli egy milliónyi németség sorsál épp ugy, mint a délafrikai német telepesekét. Figyeli a belgrádi német iskola vezetését, számontartja a déltiroli német sajtó állapotát, a besszarábiai németek nyomorát, a németségre hátrányos lett hitelviszonyokat, nemei és magyar alkalmazottak elbocsátását Temesvárt. Követésreméltó ez a nagyszabású és mégis aprólékos törődés azokkal szemben, kikel sorsuk meszsze, vagy más halálom alá vetett. A világ nagy kérdései minket is érintenek. E kérdésekből, e feladatokból, ha kárunkra is. de becsületlel kivettük részünket. Legsürgősebb, húsunkba legmélyebben vágó kérdések és leszámolások azonban n< m a messzeségben, nem a nagyvilágiban, hanem itthon és kapunk előtt várnak ránk. Niikor Jézus vándorútra küldte apostolait, ezzel a mondással óvta őket a rendszertelen, dilettáns munkától: ..A pogányok útjára ne menjetek és a szamaritánusok városaiba be ne térjetek, hanem inkább mcijetek Izrael házának elveszett juhaihoz!" Magyarország a világpolitikában akkor I' sz számottevő tényező, ha elveszett juhainak, elveszett testvéreinek visszaszerzésében látja igazi külpolitikai feladatát és ha ezt a feladatát bölcsen és kitartó hajthatatlansággal lel jesili. M—s BENES TÁRGYALÁSAI A VATIKÁM4L 1917-BEN, AZ ©NÁLLÓ CSEH ÁLLAM ELISMERÉSÉRŐL Y római pályaudvaron ezerkilenszáztizenhét január tizenkettedikén kispolgári egyszerűséggel öltözött, harminc év körül) utas szállt ki a párisi gyorsvonatból. Félénken nézett körül a harctérről jövő és harctérre készülő katonák kavargó forgatagában. Ismerősöket keresett. Nagysokára fel is fedezte őket. Távol a pályaudvar lázas forgalmától, egy elhagyott sarokban kis csoport álldogált. Férfiak, nők. A vértelen fakó arc, a szőkésbarna haj az első pillanatra elárulta, hogy nem olaszok. Csehek voltak, akiket részint a sors vetett ide, részint a maguk szántából jöttek, otthagyva hazájukat, egy fanatikus ügy szolgálatában. Csak most szabadultak ki szardíniái internáltságukból, előkelő pártfogóik lévén, de a hatóságok még mindig gyanús szemmel nézték őket. Idegesen tekintgettek körül, nem fenyeget-e ujabb veszély. A jövevény honfitársuk volt: Benes Ede, egyik tagja annak a triumvirátusnak, amely a háború kitörése után a a monarchia feldarabolásának propagálására szervezte meg a cseh népet. Már ismerték egymást, ha személyesen nem is, de összefogta őket a közös cél. Benes akkor már többé-kevésbé nyilvánosan is vezére volt a mozgalomnak. Az alacsony termetű, sápadt arcú „apostol", polgári foglalkozására nézve felsőkereskedelmi iskolai tanár, korántsem rendelkezett egy forradalmi vezér kliséjével. Miközben rendbehozta kopottas, egyszerű ruházatát, sugárzó arccal újságolta: — Ez volt {•lelem első hálókocsi-utja! De más oka is volt az örömre. Ezen a napon közölték az újságok a szövetséges hatalmak válaszát Wil&on elnök jegyzékére, amely a háború egyik végcéljául a népek önrendelkezési jogának érvényesítését tűzte ki. Benes ezt szerencsés jelnek tekintette, mert a kis népeknek a „zsarnok" monarchiák alól való felszabadítását, önrendelkezésük elismerését ők követelték. Egyik főcéljuk tehát már jó uton haladt a megvalósulás felé. • Benes akkor még jóformán egészen ismeretlen ember volt európai viszonylatban. Masaryk mint humanista és filozófus nagy tekintélynek örvendett és mint a Beichstag cseh ellenzékének vezére, politikai szereplése révén is ismert névre leli szert. Korra nézve is távol álltak egymástól.