Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 10-11. szám - Abesszinia pere a civilizációval

M M.l t It KÜLPOLITIKA olasz bombavetőgépek a légitámadás ellen védekezni nem tudó abcsszin csapatokat azonnal szétugrasztják, súlyos veszteségekel okozva nekik. A gyalogság életéi kimélő tankok, karöltve az olasz nehéz tüzérséggel, megtörik a még meglevő ellenséges ellenállást, mert a bennszülöttek hasonló eszközökkel nem tudnak felelni. Ahol egy felvonulásban levő benns/iilötl menetoszlop látható, azl a: olasz repülők szétugrasztják és c/által az abesszin csapatösszevonásokai a legnagyobb mértékben megnehezítik. I felderítő olasz repülőgépek, messze behatolva etióp területre, légi bombatüz alá veszik azokat a községeket, amelyekben abesszin csapatok tartózkodnak. Ilyen alkalmakkor sok polgári lakos is meghal, meri a falvakban tartózkodnak, a csapatok közelében. Mindezek után önkéntelenül is az úgynevezett „legyőzött nemzetekre" kell gondolnunk, amelyek a békediktátumokat pontosan teljesítették és amelyek ennek folytán nincsenek abban a helyzetben, hogy akár önvédelmi célokra is hadi repülői/épeket és egyéb hadigépeket tartsanak készenlétben. Ennek a szomorú menetnek az élén Magyarország halad, amelynek földrajzi helyzete minden más legyőzött államénál is rosszabb. Térben és igy mozgási lehetőségekben összeszükitve, illetve abszolút értelemben korlátozva, sok oldalról támadó esetleges ellenség kénye-kedvének van kiszolgáltatva. A jövő háborújában az ilyen lefegyverzett nemzeteknek feltétlenül számolniok kell úgynevezett előzetes légi megrohanásokkal. amelyek ellen — nem lévén hadirepülőik! — csak passzív utón védekezhetnek. A keletafrikai háborúban látjuk, hogy a modern hadigépek a kellőleg fel nem fegyverzett abesszineket mindenütt elsöprik. Pedig Etiópia igen nagy kiterjedésű ország, amelynek területét hellyel-közzel 4000 méteren leiüli. úttalan vad hegyek is oltalmazzák, amelyeknek átjáróit néhány géppuskával is aránylag könynyen lehet megvédeni. A visszaszorított abesszin haderőknek van módjuk és alkalmuk tehát visszavonulva, kellőleg rendeződni, megerősödni, kötelékeiket kitölteni és igy újból védelemre alkalmas állapotba helyezkedni. Ezzel szemben Magyarország kicsiny védőrsége. amint már említettük, tér és idő hiányában is egy esetleges ellenséges támadás esetén ilyen vonatkozásokban az abesszineknél sokkal nehezebb helyzetben lehel. Csak természetes és önként következik, hogy a keletafrikai háború eddigi tanulságait szem előtt tartva, minden olyan nemzet hadserege, amely nem rendelkezik a modern haditechnika nagy felkészült ser/// háborús gépeivel, halálra van ítélve. De szomorú sorsnak néz elébe ilyen nemzeteknek ártatlan polgári lakossága is, amely az ellenséges várható légitámadásokra való tekintettel úgyszólván az első napon a tüzvonalba kerül. Magyarország eddig is ezer és ezer tanújelét adta igaz és őszinte békekészségének. Ellenállott minden olyan csábitásnak, hogy más nemzetek példáját követve, önállóan szabja meg fegyverkezésének iramát. A keletafrikai háború dörgő ágyúinak szava és légibombáinak robbanása mint vészkiáltás suhint végig az egész világon! Kénytelenek vagyunk hangos szóval belekiáltani az igazságot a döntésre hivatottak fülébe! Követeljük Magyarország fegyverkezési egyenjogúságának azonnali megadását. Követeljük a magvar nemzet részére azonnal a légi fegyverkezés megengedését. Követeljük olyan arányban és olyan iramban és mindezt csupán önvédelmi célból, ahogy azl közponliasan fekvő földrajzi helyzete és szomszédainak erős lendülettel foganatosított ilyen vonatkozású fegyverkezései azt megkívánják. A békél igazán szerető nagyhatalmak és kisebb nemzetek át kell hogy érezzék, és be kell hogy lássák, hogy az éleihez mindenkinek joga van! He kell hogy lássák, hogy az. ártatlan csecsemők, asszonyok és tehetetlen aggastyánok ezrei és ezrei nem pusztulhatnak el csak azért, mert egyes államok önző érdekékből és imperialisztikus, hódító célokat kitűzve, a vasgyürüvel körülfon! Magyarországot lélekzethez sem akarjják juttatni. Az. olasz-abesszin háború már eddig is megmutatta, hogy amely nemzetnek nincsenek repülői, tankjai, nehéz tüzérsége és egyéb hadigépei, azt egy modern hadsereg ugy söpri el maga előtt, mint a pelyvái a szél vihara. Ezt jól véssük emlékezetünkbe és ezen szomorú tanulságokat figyelmébe ajánljuk mindazoknak, akiknek Európa békéje és az európai egyensúly fenntartása fontos. ABESSZINIG PERE A CIV1EIZÁCIÓVAE IRTA: DR. GL \SS ISIRE Az olasz-abesszin harcok folyamán, melyek a legriasztóbb és leglenségesebb tájakon folynak, abesszin részről utalást hallunk mindarra vonatkozólag, ami a hősiességet, az európaiak gyűlöletét illeti, csak arra nem, amely Abesszínia régi történeti hagyó mányait ébresztené fel. I. Hailé Szelasszié valahogy ugy érzi, hogy túlságosan parvenü és túlságosan u j az abesszin császárok több évezredes leszármazásában. Az öt évvel ezelőtt megkoronázott császárnak egészen mások az ambíciói, mint az. hogy magát az ősrégi tradíciók továbbfolytatójának tüntesse fel. Ha átfutunk Abesszínia történetén, annak kezdete ugy elvész a messze idők homályában, mint :i hindu époszok tragikus levegőjében a világ kezdete. Valahová az ótestamentum idejére, Salamon király r's Sába királynő szerelmi regényére viszik vissza a most is uralkodó dinasztia alapítását. Ez a dinasztia, amelynek megalapítója I. Menelik volt, a középkor háromszáz évet kivéve, egész mostanig kezében tartotta az uralmat. A dinasztia fajtisztasága minden kritikán aluli volt (és itt az első törés a hagyományok továbbfolytatásában), az uralkodócsaládban néger, arab, sőt sokszor egészen alacsony származási elemek is vegyültek, amelyek a családfát messze térítették az alapítók faji összetételétől. Csak egy maradt meg, a közös összetartó fogalom: Salamon király utódja" kifejezés. Abesszínia a IV században a kopt-kereszténységet vette fel, amely azonban erősen keveredett részint pogány, részint ószövetségi elemekkel. Ekkor köve* kezett Abesszínia fénykora, Arábia és Yemen meghódításának ideje: de Mohamed születése előtt a VI. században az arabok az abesszin csapatokat Mekka előtt megverték és ezzel kisázsiai terjeszkedésüknek egyszer és mindenkorra véget vetettek. A XVI. században már Abessziniának kellett védekeznie az izlám állandó betörései ellen és talán a neve sem maradt volna fenn, ha a portugálok nem jöttek volna segítségére. Ez volt a lovagkor, a ragyogó műalkotások, az emelkedettebb szellem kora, amellyel Abesszínia gyengén megnyilvánuló kultur-velleitásai egyszer és minden korra befejeződlek. A hálátlan abesszinek kiűzik a portugálokai és elzárják az országot az európaiak