Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 8. szám - A hadsereg és a diplomácia

11 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1935 aug.—szept. Az egyik, hogy ami hasonló szép vagy helytelen van a két népben, az gazdagítsa kölcsönös tudatunkat, vagy egymás példájában való tanulásra, elrettenésre ösztönözzön; a másik, hogy ami különböző, az gyönyörködtessen, vagy a magunk munkájában további haladásra ösztönözzön. Ilyen kiegyenlítő munkákra van ma legnagyobb szükség a világon, s ezt a munkál legjobban a női kulturális munkások végezhetik. Ugy feszül körülöttünk a világ, a gyűlölet, az önzés taszító áramaitól, hogy sok ilyen magasahhrendü megértő, átkaroló, sokszor legalább semlegesítő ellenáramlatra van szükség. Mi ebben a munkában látjuk a ma kulturnőjének vizsgáját. Nines sok értelme, hogy a férfilogika — szintén éppen olyan szükséges — szellemi munkáját még! mi is növeljük; ebben mi nagy átlagban ugyanazt az eredményt nem is produkálhatjuk, de a világ haladása szempontjából nem is erre van legnagyobb szükség. A mai éleiből — az ész, a logika, az akarat munkája mellett mindaz hiányzik, amit az anyatipusu nő tisztább lelkisége, mélyebb metafizikai érzéke jelent, s amihez az ilyen, népek egyetértését szolgáló kulturális munkák is hozzátartoznak. A legnagyobb örömmel látnók ezért, ha a magyar és lengyel részről is akadnának olyanok, — s ha maguktól nem jelentkeznek, buzdítani kell őket —, akik a magyar és lengyel népismeret külső és belső kérdéseivel komoly tudományos és népszerüsilő formában foglalkoznának. Megmunkálandó területek lennének tehát: belső kérdésekben a két nép lélektannal való foglalkozás, különösen kiemelve mindazt, ami mindkettőben rossz, közös tulajdonság; túlságos individualizmus, tekintélytisztelet hiánya, ami mindkét nép életében szomorú fejezeteket hozott. Aztán külső néprajzi kérdések, a népi textilmunkák tanulmányozása mindkét részről, először önmagukban, azután összehasonlító alapon. A népek fiatal, a kor sugallatát legjobban megérző szellemei már jó ideje dolgoznak hasonló vonatkozású kérdések tisztázásán. Csak kuriózumképen emiitjük meg, hogy egy magyarnak- Kászonyi Ferencnek jelent meg pár évvel ezelőtt Svájcban egy könyve „Die Rassenverwandschaft der Donauvölker" cimen, amelyben a dunai népek rokonságát a közös török-tatár elemre vezeti vissza, melynek közös tulajdonságai — népművészetben motívumai — lépten-nyomon kiütköznek. Tény, hogy a lengyel népben is rejlő török-tatár keveredés az ő népművészetét is hasonlóvá tette a többi keleteurópai népművészethez, motívumokban (életfa) a figurális és más ornamensekben — hogy csak a textilművészetről beszéljünk. A zene területén is érdemes volna a két nép népzenéjének kölcsönös ismertetése mellett az összehasonlító szempontokra is kitérni. (Itt közbe lehetne iktatni a két nép között élő ruthénok közvetítő szerepét is.) Ilyen keleteurópai zenei összehasonlító munkával a berlini Zeneakadémia tudós professzora, (í. Schünemann is foglalkozott, de helyes lenne, ha elsősorban maguk az érdekelt népek foglalkoznának ilyen kérdésekkel; az anyaggyűjtési munkát mindenesetre könnyebben végezhetnék. Schünemann egyébként munkájában szintén a török-tatár népek közös összeforrasztó fermentumára támaszkodik. (Érdekes, hogy a szellemi világ emberei különböző területeken ugyanarra az eredményre jutnak.) „ A népművészeti kérdésen kívül mindenféle művészeti ágnak is meg volnának a kikutatni való párhuzamos jelenségei. így a felvidéki, szepességi renaissaneenak összefüggése az akkori lengyel művészettel; a képzőművészetre nézve Gerevich professzor irt már egy szép tanulmányt a krakkói képtár magyar művészeiről. Sajátosan nőknek való feladat lenne a Mária-kultusz összefüggéseit Censtochovától Máriapócsig tanulmányozni, a kérdés néplélektani és művészeti összefüggéseiben. A művészeti kérdéseken kivül fontos lenne még a lengyel és magyar háziasszony gazdasági képzésére irányuló intézményeket kölcsönösen megismerni. A lengyel asszonyok ebben ma az elsők között vannak, s a lengyel és magyar gazdasszonyok sokban hasonló életük technikájára nézve kölcsönösen tanulhatnának egymástól. A kölcsönös munkának csak egyes szembeötlőbb ágazatait érintve, külön gondosságot igényelne a tervek gyakorlati kivitelél megkonstruálni. Főiskolai hallgatónők intézményeit egymáshoz közelebb hozni, mindkét részről gondoskodni a tanulmányutakon levők ellátásáról (egyetemi leányiskolái női internátusok, ezek nyilvántartása.) A kölcsönös kutató munkákat elősegíteni, címeket, bibliográfiákat, könyveket, stb. nyilvántartani. Ha a kérdés úgy kivánja, tanulmányutakan megkönnyíteni. Röviden ezek volnának a legközelebbi feladatok. Ha ebben az irányban, ilyen célkitűzésekkel dolgozunk, elsősorban a két nép szellemi kincsét növeljük, s azonfelül a ma sokfelől megtámadott női munkának is megbecsülést szerzünk azzal, hogy olyan területen dolgozunk, amelyik a nő mélyebb intuícióját, szakszerűségét, s lelki adottságait elsősorban veszi figyelembe. A HADSEREG ÉS A DIPLOMÁCIA Clausewitz, a híres német katonai író ezt mondja egyik müvében: „A háború nem más, mint a politika folytatása különleges eszközökkel." A „különleges eszközök" alatt természetesen a háborút és annak végrehajtó közegét, a hadsereget értjük. A háború rendszerint akkor következik el, amidőn az államok „furfangos és alkudozó ügynökei", a diplomaták már elvesztették maguk alatt a talajt s beleakadtak annak a szövevényes hálónak roncsaiba, amelyet maguk teritettek széjjel ellenséges kollégájuk számára. Ebből világosan látjuk az összefüggést a diplomácia és a hadsereg között. A történelem megtanít minket arra, hogy a diplomáciának a hadsereggel a legszorosabb egyetértésben kell közreműködnie. Ahol ez nem igy történik, ott feltétlenül zavarok állanak elő az illető nemzet külpolitikai vezetésében, amelyeknek sokszor súlyos következményei támadnak. Élénk emlékezetünkben élnek még azok a súrlódások, amelyek a világháborút megelőző időkben Conrad és Aerenthal közt felmerültek, főleg azért, mert p. o. míg Conrad Olaszországban ellenséget látott, addig a monarchia külügyminisztere a még le nem járt hármasszövetségre való hivatkozással Itáliát még mindig szövetségesnek tekintette. Arra is jól emlékszünk, hogy p. o. 1914 nyarán a központi hatalmaknak az orosz cári korA nehéz gazdasági helyzetről beszél mindenki, nagyon megnézik a pénz, mielőtt kiadják. Mégis a legtakarékosabb emberek is vesznek osztálysorsjegyet, mert ezáltal reményük van egyszerre nagy vagyonra szert tenni. Minden sorsjegynek egyforma a nyerési esélye. Próbálja ki ön is a .szerencséjét! Rendeljen, még ma egy sorsjegyet. Árak: egész 24, fél 12, negyed fi. nyolcad 3 pengő, fizetni van ideje legkésőbb az október