Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 8. szám - Magyarország egyenjogúsága Genfben

1935 aug.—szept. MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 kisebbségi panasz benyújtása esetében gyakorolható. Gyakran, előfordult, hogy a kisebbség nem petíciónál, bár erre oka lenne, de számos esetben nem petieionál, mert retorzióktól tart. Még büntetőretorziók kilátásba helyezése is gátolhatja a panasz jogával élést, amint ezl a kisebbségi szerződéssel kötelezett egyik államban készülő uj büntetőtörvényjavaslal mutatja. Állandó kisebbségi bizottságra van szükség. Több oldalról régen bangozotatott kívánság, amely azonban mindmáig szintén nem valósult meg egy állandó kisebbségi bizottság létesítése. Ilyen szakértőkből álló bizottság nem érintené a tanács tagjainak privilégiumát, amely szerint egyedül ők hívhatják tel a tanács figyelmét a szerződések rendelkezéseinek megsértésére vagj ennek veszélyére, hanem éppen a privilégiumok és a Tittoni-jelentés szerint egyben kötelességünk gyakorlását könnyítené meg. Ami mármost a kisebbségi panaszok elintézéséi illeti, erre nézve a legtöbb kívánalomként azt kell megjelölnünk, hogy a tanács működésében ne politikai tekintetektől vezéretesse magát, hanem jogi szempontok legyenek számára irányadók. Minden kisebbségi panaszban a panasztevő azt állítja, hogy az illető kormány a kisebbségi szerződés valamely rendelkezését megsértette; ez ellen kér a Nemzetek Szövetségétől jogvédelmet. A tanács feladata megállapítani, hogy történt-e vagy sem szerződéssértés és a tanúi s feladata igenlő esetben megfelelően eljárni. Az eljárási szabályoknak madridi módosítása során megállapítást nyert, hogy a tanács tagjai bármely forrásból, tehát maguktól a panasztevőktől is szerezhetnek a panasz tárgyára nézve értesüléseket. A panaszt benyújtóknak ilyen igénybevétele ennek ellenére a legritkább esetben történik meg, pedig megtörténhetik anélkül, hogy az eljárás azt a látszatot nyerné, minthogyha ez peres eljárás lenne, hiszen a panaszló jogi helyzete azzal, hogy főleg kiegészítő értesüléseket kérnek, semmiben sem változik, a panaszló úgysem perbeli fél. Évek múlva intézik el a kisebbségek panaszait. Nem lehel szó nélkül hagyni a panaszok elintézésének hosszadalmasságál sem. A kisebbségre nézve, amelynek valamely jogát megsértették, nemcsak az fontos, hogy panaszát a Nemzetek Szövetsége jól intézze el. banem fontos az is, hogy azt milyen időben intézik el, hiszen a késedelemből helyre nem hozható károk származhatnak. Pedig ma egy panasz elintézése három ével is igénybevesz. Az eljárásnak ilyen hosszadalmasságán azzal lehetne segíteni, hogv a kormányokat rábírják, hogy észrevételeiket a szabályszerű határidőn belül terjesszék he és ha emlékeztetnék a kormányokat, hogy a batáridők ujabb é> ujabb meghosszabbítását, az eljárás hosszadalmasságát az is előidézi, ha a tanács az érdekelt kormánynak arra a kifogására, amely szerint a panasztevőnek előbb a belföldi közigazgatási vagy birói szervekel kell kinieritenie. mielőtt a Nemzetek Szövetsége elé járul minden esetben jogi bizottság véleményét kéri ki. Érvény kell szerezni a tanács 1929 június 3-iki határozatának harmadik pontjában kifejezett ama kívánságának is, hogy az érdekelt kormány minél gyakrabban járuljon hozzá a panasz és az arra adott észrevételek közzétételéhez. A nyilvánosság nagyobb térfoglalása mindenesetre csak fokozná a kisebbségek bizalmát a Nemzetek Szövetsége részéről nyújtott védelem iránt. Wilson mondását, hogy a világbéke megzavarására semmi sem olyan alkalmas, mint a kisebbségekkel való igazságtalan bánásmód, számtalanszor idézték a legutóbbi tizenhat év alatt. Ám ha ez igaz volt tizenhal évvel ezelőtt, azóta sem szűnhetett meg a benne lévő igazság. A kisebbségek valódi, hatékony védelme minden elnyomással szemben tehát nemcsak a kisebbségeknek az érdeke, hanem érdeke éppen ugy a Nemzetek Szövetségének is, amelyet — amint ezt az egyezményokirat bevezetése kifejezi — a szerződő felek éppen azért létesítettek, hogy annak utján a nemzetközi békét és biztonságot megvalósítsák. A LEMGYEL ÉS MiGYAR I\Ő KULTURÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉSE IRTA : DR. PATAKY MÁRIA Bizonyos magasabb, emberiesebb szempontokból helyesebb, ha a különböző embereket, fajtákat, nemzeteket úgy tekintjük, mint az egy családhoz tartozó egyéneket. így nézheti az ember a családi képeket. Megvan mindegyikben a közös családi vonás — ez a világ összes népeinél az örök emberi, — ezenfelül pedig az egyes népek személyes, egyéni életet is élnek, s e személyes életükben természetesen külön stílusuk van. Kérdés, mi adja ezt a stílust? Nem más, mint az ő önmagukból eredő, lelkűkből lelkedzett szellemiségük és lelkiségük. Ma általában, különösen a politikában a nagy kollektivitások, közösségek léptek előtérbe — a politika nyelvén szólva — jobb vagy baloldali felfogásban. A gyakorlati politikának ilyenformán szüksége van ezeknek a kollektivitásoknak közösségeknek megismerésére, amelyekkel dolgozik. Goethe körében divat volt, hogy a hozzá tartozó gavallérok és dámák kicserélget^k egymás között azokat a jellemrajzokat, melyeket egymásról adtak. Ma ugyanezt tapasztalhatjuk a népek egymás közötti kapcsolataiban. Egyre-másra kezdenek foglalkozni az egyes népek tárgyi és szellemi néprajzaikkal, különösen azóta, mióta a nemzeti érzésnek egy új fajtája alakult ki; az egyes vidékek, törzsek öntudatra ébredése, az u.n. provincializmus. így nyomulnak előtérbe — ma nagyobb hangsúllyal mint valaha — az egyes népek belső életén belül a kis helyi öntudatok, pld. németeknél a délnémet, északnémet stb., a franciáknál a normandiai, bretagnei, provencei; Magyarországon a dunántúli, alföldi, erdélyi, felvidéki stb. kulturális és mondhatni tájfajtabeli tudatok — hogy csak egy pár példára mutassak rá — se tudatokkal kapcsolatos tudományos kérdések fejtegetése. Ennek a különbségkeresésnek s egyáltalában a népek különbözőségének, jellemzőinek kutatása azonban csak akkor helyes magasabb, emberies szempontokból, a közös emberi eszmény szempontjából, ha egymás iránti tiszteletre tanít, ha a kölcsönös példák felmutatásából egyik nép a másiktól tanul, — ha mást nem, milyen ne legyen —, nem szabad azonban arra törekednünk, hogy ez az összehasonlító kutatás az egyes népeket hamis illúziókba ringassa beképzeltekké tegye, ami forrása minden békebontó egyenetlenkedésnek, túlhajtott nemzeti önzésnek. „Amidőn — különösen népismeret szempontjából — a lengyel és magyar kulturkapcsolatokkal való foglalkozást sürgetjük, akkor ebben a törekvésünkben mindkét részről két vezető gondolatunk legyen.