Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 8. szám - Magyarország egyenjogúsága Genfben

1935 aug.—szept. MAGYAR KÜLPOLITIKA lt ESTERHÁZY PÁL HERCEG SZÜLETÉSÉNEK 30O. ÉVFORDULÓJÁRA Olyan időben élt, mely szomorú hasonlatosságot mutat napjainkkal. A magyarság akkor is a legszörnyűbb megpróbáltatás alatt és előtt állt. Akkor is két fenyegető dinamikus erő morzsolókövei közt élt. A magyarságnak akkor is választania kellelt, kivel és merre tart. Elhatározása sorsdöntő volt akkor is, ma is. A Gondviselés abban az időben olyan politikust adott a magyarságnak, mint Pázmány Péter. A magyar politika nagy bíborosa egyúttal az európai politika egyik legnagyobb alakja volt. A török hatalom akkor érte el tetőpontját és Bécset volt ostromlandó. Mily könnyűnek, mily kényelmesnek tetszhetett a nagy török hatalom védelme alá helyezni a kis magyar nemzetet! De Pázmányt nem kápráztatta el a török erő közelléte és túlnyomó volta. Az a gondolat, mely élő volt országunkban Szent István óta, megmutatta neki az utat, melyen haladva, az ország magyar voltát és keresztény kultúráját megmentheti. E gondolat a nyugathoz való tartozás és kapcsolódás gondolata. Azt a Pázmányt, akinek Írásaiban a magyar nyelv érchangja szólal meg, a magyarság parancsoló érdekei vezették^ mikor az országot nem a túlnyomó török fegyveres erő, hanem az egész keresztény Európa védelmére szoruló ausztriai ház kapcsolata felé irányította. Pázmány tisztában volt a németség törekvésével épp ugy, mint a török veszedelemmel, de hitt a magyar erőben, mely kiállja a legviharosabb idők viszontagságait és megáll az ellentétes erők örvénylése közepette. Ennek a pázmányi iskolának volt neveltje Esterházy Pál herceg, Magyarország nádorispánja, a Pázmány-alapitotta egyetem és a nagy Zrinyi Miklós neveltje, Bécs védője, Buda ostromlója, korabeli iratok szerint ,,a kereszténység egyik első lovagja". Annak a vészes, de mégis boldog kornak gyermeke, mely egész embereket, szuverén egyéniségekel teremtett: keresztény, katona és jövőbelátó magyar politikus. Mint ilyennek, természete az állhatatosság. Mindvégig kitart a nyugati kapcsolat mellett. A kultúra a vérébe ivódott. Drága kincset, a kultúra és hazafiasság hagyományát bizta családjára, amely ezt méltóképpen ápolta a mai napig. A magyar sors ma is ugyanaz, mint volt a 17. században. Most is ellentétes erők örvénylő sodrában vagyunk. De napjainkban, mely tele van a magyar sors végzetes feladataival, sajnálkozva érezzük egy Pázmány-i egyéniségnek és egy Pázmány-i politikai iskolának hiányát, mely hasonló útmutatást adna és Esterházy Pálhoz hasonló egyéniségeket nevelne a magyar jövő és fennmaradás számára. Marius A „MAGYAR KÜLPOLITIKA" INGYEN JÁR A VILÁG ÖSSZES MAGYAR EGYESÜLETEINEK IS TÁMOGASSA ELŐFIZETÉSÉVEL A MAGYAR KÜLPOLITIKÁT MA fíYA RORSZÁG EGYENJOGÚSÁGA GEIFBEM Genfben, a Népszövetség közgyűlését Tánczos Gábor, Magyarország népszövetségi megbízottja nagy beszédet mondott Magyarország egyenjogúságának érdekében, valamint a leszerelésről és a kisebbségi kérdésről. A nagy hatást keltő beszédet egész terjedelmében itt közöljük: TÁNCZOS GÁBOR TÁBORNOK BESZÉDE A magyar küldöttség a legnagyobb figyelemmel tanulmányozta a főtitkár ur jelentését, amely beszámol a Népszövetség legutóbbi közgyűlése óta folytatott tevékenységéről. A magyar küldöttség örömmel ragadja meg az alkalmat arra, hogy a főtitkár urnák ezért az igazán értékes összefoglalói munkájáért köszönetét fejezze ki, másrészt pedig elismeréssel adózzék azokért a jelentős eredményekért, amelyeket a Népszövetség multévi tevékenysége a nemzetközi élet bizonyos területén kétségkívül felmutat. Ugyanakkor azonban a magyar küldöttség nem mulaszthatja el, hogy fölhívja a Népszövetség közgyűlésének a figyelmét a Magyarországot közelről érintő, de egyébként is az általános helyzettel összefüggő kérdésekre. E kérdések: a leszerelés és ezzel összefüggésben az államok egyenjogúságának sajnos, mindezideig rendezetlen és megoldatlan kérdése. Ebben az utóbbi kérdésben a következőket van szerencsém a magyar küldöttség nevében kifejteni: A leszerelés csődje miatt Magyarország bizalma megrendült a Népszövetségben. E sajnálatos ténnyel szemben a magyar küldöttség indíttatva érzi magát, hogy emlékezetébe idézze a magyar küldöttnek az 1934 június 8-iki főbizottsági ülésen történt intervencióját. Ekkor a magyar kiküldött a következőket mondotta: A magyar küldöttség sajnálkozásának ad kifejezést, hogy a főbizottság elé terjesztett határozati tervezet nem olyan természetű, hogy azzal kecsegtethetne, hogy az értekezlet a lehető legrövidebb időn belül kézzelfogható és gyakorlati eredményeket érhessen el az értekezlet tulajdonképpeni területén: az anyagi leszerelés kérdésében. A békeszerződés által lefegyverzett Magyarország tizenöt éven át türelemmel várta azoknak az Ígéreteknek a megvalósítását, amelyeket ugyanaz a békeszerződés az általános leszerelés tárgyában kilátásba helyezett. A magyar küldöttség azonban nem hallgathatja el, hogy az a remény és bizalom, amelyet még 1934. június 8-án is táplált a leszerelési értekezlet eredményei iránt, különösen megrendült amiatt, hogy az értekezletnek nem sikerült megvalósítani a tanács és az egyezségokmány 8. szakasza által előirt feladatát, amely abból állt, hogy az államokat rábírják hadiföszerelésük lényeges csökkentésére és nem sikerült megvalósítani a nemzetek szövetségének egyik legfontosabb alappillérét, a fölfegyverkezési jogegyenlőséget, amelyet az 1932. december 11-i nyilatkozat is elismert. Magyarország bizalma megrendült a Népszövetségben, mert a Népszövetség képtelennek mutatta magát, hogy megakadályozza a fegyverkezési versengést, amely ma fékevesztettebb, mint valaha volt a háborút megelőző legmilitárisabb időkben. Mindezek ellenére az értekezlet már másfél év óta szünetel, mert hiszen egyik-másik bizottságának