Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 8. szám - Az olasz-abesszin viszály és Európa

1935 aug.—szept. MAGYAR KÜLPOLITIKA tudja megakadályozni Olaszország igényeinek érvényesítését, egészen bizonyos. A jelenlegi genfi tanácskozások ezt nyilvánvalóvá tették azok előtt is, akik nem látták tisztán Olaszország elszántságát a saját és a civilizáció érdekében való végleges megoldásra. Olaszország fegyverrel is érvényt szerez akaratának Afrikában, viszont mindent elkövet, bogy az afrikai gyarmati összeütközés Európa békéjét ne zavarja meg. Ha van valami célja a genfi tanácskozásoknak, az nem'lehet más, mint az európai hatalmak ellentéteinek elsimítása és tudomásul vétele annak, bogy Olaszország akarata mögött a történelmi fejlődés fel nem tartóztatható erői vannak s bogy Olaszország az afrikai földrészen megvívandó barcában Európa és az európai civilizáció érdekeit is képviseli. A Népszövetséget pedig, ha élni akar, meg kell reformálni abban a szellemben, amelyet Mussolini már hosszú évek óta hirdet. A Népszövetség nem terjedhet ki idegen világrészekre, amelyeknek más a helyzete, kultúrája s nem teheti meg azt, amit a világháború során a győztesek megtettek, bogy szines fajokat állítsanak szembe fehér ellenfeleikkel. Ennek groteszk példája Abesszínia jelenlegi helyzete a Népszövetség előtt, ahol formailag mint egyenrangú fél áll szemben a legrégibb kultúrájú európai államok egyikével s halott szakaszokra és dogmákra hivatkozva szembeállítja — legalább egyelőre — Európa hatalmas kulturnemzeteit. A végzet azonban halad a maga utján és eltiporja azokat a paragrafusokat és dogmákat, amelyek a fejlődés útjában állnak. Abesszínia fölött Olaszország megszerzi azt az uralmat, amely megilleti, Európa nemzeteinek pedig értésére adja, hogy Európa jövendője attól függ, hogy a tényeket tudomásul véve meg tudnak-e egyezni egymással s a közös, békés együttműködéssel biztosítani tudják-e Európa békéjét és jövendőjét. A napi események kaleidoszkópszerüen változó hangulatain tul ebben van az olasz-abesszin probléma jelentősége. A békeszerződések és a Népszövetség revízióját és annak folytatását veti fel parancsoló erővel s rámutat arra, bogy e nélkül nem lehet megállítani Európa hanyatlását. Abessziniában nem egy gyarmat meghódításáról van szó s Olaszországnak sem tisztán gazdasági problémát jelent ez a nagyszabású vállalkozás. Mussolini egyik nyilatkozatában, amelyet már jóval a konfliktus kitörése előtt tett, világosan megmondotta, hogy szeme előtt a régi, dicsőséges Róma példája lebeg, amely a most ismét újjászületett Itália hivatását megszabja. Husz századévvel ezelőtt — mondotta Kóma a Földközi-tengeren megteremtette kelet és nyugat együttműködését, ami a leghatalmasabb világtörténeti esemény volt. A most megújhodott Róma régi hivatásának, kelet és nyugat egyesülésének megvalósítására törekszik. A világ civilizációját nem egyszer kelet és nyugat termékeny együttműködése mentette meg. Ez a magasabbrendü cél, amelyet eszmények táplálnak, teszik lehetetlenné, hogy Olaszország tisztán gazdasági előnyökkel megelégedjék akkor, amikor első nagy lépését teszi meg tengeren túlra utaló hivatásának megvalósításában. Ezért nem járulhat hozzá az angolok javaslataiban felajánlott gazdasági előnyök elfogadásához s ezért nem fogadhatja el egyenrangú tárgyaló félnek azt a félbarbár országot, amely vele szemben áll. Olaszország halad a maga utján, függetlenül népszövetségi határozatoktól és bizottságoktól, mert tudja, hogy utja az élet utja a holt betűkkel szemben. S ellenfeleinek kötelessége nem az, hogy Olaszországot megakadályozzák, hanem az, hogy egyetértésre jussanak egymással, s használják fel az alkalmat a reális tények alapján revízió alá venni mindazt, ami a világ haladásának útjában áll. Anglia most szigorúbban akar ragaszkodni a népszövetségi alapokmány rendelkezéseihez, mint e szakaszoknak eddigi legfőbb védelmezője: Franciaország — holott Anglia érdekeit Olaszország egyáltalán nem óhajtja érinteni. Jóllehet Olaszország az ötösbizottság kiegyezést célzó javaslatát elutasította, több ízben nyomatékosan kijelentette, hogy tiszteletben tartja az angol érdekeket. Az angol közvélemény hullámzása közepette is belátják az angol államférfiak, hogy Olaszország terjeszkedő törekvése jogos. Eden a genfi tanácskozás során világosan kijelentette, hogy Anglia és Olaszország között sem politikai, sem gazdasági ellentét nincs. Ami pedig Anglia gyarmati érdekeit. Földközi-tengeren való helvzetét és indiai utjának biztonságát illeti, az újonnan kialakuló nemzetközi helyzetben biztosítani tudja minden európai ellentét felidézése nélkül is. Nem véletlen, hogy az angol sajtóban éppen Rothermere lord, aki a magyar revíziós gondolatnak is első hirdetője volt a nagy világban, valamennyi újságjában a leghatározottabban sikraszáll Olaszország igazságáért. Egyik cikkében, amely az olaszabesszin kérdéssel foglalkozik, tévedésnek mondja azt az álláspontot, hogy Abesszínia függetlensége argumentum lehetne Olaszországgal szemben és hogy ennek a függetlenségnek a védelmezése a Népszövetség dolga lenne. A Népszövetség — írja Rothermere lord — civilizált államok szövetsége. Abesszínia pedig félbarbár, kegyetlenségről, rabszolgaságról hírhedt föld. Az abesszin nép maga is csak hasznát látná az olasz uralomnak. Azok pedig, akik Mussolinit támadó félnek akarják minősíteni, főképpen az angolok, gondolják meg, hogy Mussolini csak annak a Gordon tábornoknak a munkáját folytatja, akinek halálát Khartumban, a rabszolgaság leküzdéséért való vértanuságképpen gyászolták. Az angol birodalomnak is csak haszna lenne Abesszínia civilizált közigazgatásából, mert megszűnnék a Rrit-szomáli föld, Kenia és Szudán nyugtalanítása abesszin rablóbandák által. Abból pedig az egész világnak haszna lenne, ha Abesszínia természeti kincseit kiaknáznák. Éppen ezért — mondja Rothermere lord — minden józan angolnak csak jót kell kívánnia Olaszországnak nagy vállalkozásához. Az a nap, amelyen Mussolini az olasz uralmat Abesszínia fölé kiterjeszti, a legáldásosabb haladást fogja jelenteni. így válhatik az abesszin konfliktus Európa hatalmának megerősitőjévé és lehet útmutatója az európai államférfiaknak a fejlődés irányára nézve, amely csak a hibák jóvátételén és a revízión keresztül vezethet jobb jövő felé. A Magyar Külügyi Társaság kebelében működő BritishHunganan Society (Angol-Magyar Társulat) és az AmericanHungatian Society (Amerikai-Magyar Társulat) védősége alatt 8 esztendeje fennálló angolnyelvi tanfolyamok ez évben is V. ker.. Markó-utca 18—20. alatt, az áll. Bolyai reáliskola épületében nyílnak meg. Beiratások ugy kezdőknek, mint régi hallgatóknak és haladóknak szeptember 30-tól október 5-ig d. u. 5—S óra között az igazgatóságnál (V., Markó-utca 18—20), a tanfolyamok megkezdése után pedig az elődási órákban. Első előadási nap október 7. hétfő. Tanítási órák d. u. 4—9, külön irodalmi, társalgó és kereskedelmi levelezési csoportok. Beiratási dij az egész félévre 10.— P. Tandíj nincs! Bővebb felvilágosításokat szóbelileg készségesen ad az igazgatóság.