Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 8. szám - Az olasz-abesszin viszály és Európa

1935 aug.—szept. MAGYAR KÜLPOLITIKA tudja megakadályozni Olaszország igényeinek érvé­nyesítését, egészen bizonyos. A jelenlegi genfi tanács­kozások ezt nyilvánvalóvá tették azok előtt is, akik nem látták tisztán Olaszország elszántságát a saját és a civilizáció érdekében való végleges megoldásra. Olaszország fegyverrel is érvényt szerez akaratának Afrikában, viszont mindent elkövet, bogy az afrikai gyarmati összeütközés Európa békéjét ne zavarja meg. Ha van valami célja a genfi tanácskozásoknak, az nem'lehet más, mint az európai hatalmak ellen­téteinek elsimítása és tudomásul vétele annak, bogy Olaszország akarata mögött a történelmi fejlődés fel nem tartóztatható erői vannak s bogy Olaszország az afrikai földrészen megvívandó barcában Európa és az európai civilizáció érdekeit is képviseli. A Nép­szövetséget pedig, ha élni akar, meg kell reformálni abban a szellemben, amelyet Mussolini már hosszú évek óta hirdet. A Népszövetség nem terjedhet ki idegen világrészekre, amelyeknek más a helyzete, kul­túrája s nem teheti meg azt, amit a világháború során a győztesek megtettek, bogy szines fajokat állítsanak szembe fehér ellenfeleikkel. Ennek groteszk példája Abesszínia jelenlegi helyzete a Népszövetség előtt, ahol formailag mint egyenrangú fél áll szemben a legrégibb kultúrájú európai államok egyikével s ha­lott szakaszokra és dogmákra hivatkozva szembe­állítja — legalább egyelőre — Európa hatalmas kulturnemzeteit. A végzet azonban halad a maga utján és el­tiporja azokat a paragrafusokat és dogmákat, ame­lyek a fejlődés útjában állnak. Abesszínia fölött Olaszország megszerzi azt az uralmat, amely meg­illeti, Európa nemzeteinek pedig értésére adja, hogy Európa jövendője attól függ, hogy a tényeket tudo­másul véve meg tudnak-e egyezni egymással s a közös, békés együttműködéssel biztosítani tudják-e Európa békéjét és jövendőjét. A napi események kaleidoszkópszerüen változó hangulatain tul ebben van az olasz-abesszin probléma jelentősége. A békeszerződések és a Népszövetség revízióját és annak folytatását veti fel parancsoló erővel s rámutat arra, bogy e nélkül nem lehet meg­állítani Európa hanyatlását. Abessziniában nem egy gyarmat meghódításáról van szó s Olaszországnak sem tisztán gazdasági problémát jelent ez a nagyszabású vállalkozás. Mus­solini egyik nyilatkozatában, amelyet már jóval a konfliktus kitörése előtt tett, világosan megmondotta, hogy szeme előtt a régi, dicsőséges Róma példája lebeg, amely a most ismét újjászületett Itália hivatá­sát megszabja. Husz századévvel ezelőtt — mondotta Kóma a Földközi-tengeren megteremtette kelet és nyugat együttműködését, ami a leghatalmasabb világtörténeti esemény volt. A most megújhodott Róma régi hiva­tásának, kelet és nyugat egyesülésének megvalósítá­sára törekszik. A világ civilizációját nem egyszer kelet és nyugat termékeny együttműködése men­tette meg. Ez a magasabbrendü cél, amelyet eszmények táplálnak, teszik lehetetlenné, hogy Olaszország tisz­tán gazdasági előnyökkel megelégedjék akkor, ami­kor első nagy lépését teszi meg tengeren túlra utaló hivatásának megvalósításában. Ezért nem járulhat hozzá az angolok javaslataiban felajánlott gazdasági előnyök elfogadásához s ezért nem fogadhatja el egyenrangú tárgyaló félnek azt a félbarbár országot, amely vele szemben áll. Olaszország halad a maga utján, függetlenül népszövetségi határozatoktól és bizottságoktól, mert tudja, hogy utja az élet utja a holt betűkkel szemben. S ellenfeleinek kötelessége nem az, hogy Olaszországot megakadályozzák, hanem az, hogy egyetértésre jussanak egymással, s használ­ják fel az alkalmat a reális tények alapján revízió alá venni mindazt, ami a világ haladásának útjá­ban áll. Anglia most szigorúbban akar ragaszkodni a népszövetségi alapokmány rendelkezéseihez, mint e szakaszoknak eddigi legfőbb védelmezője: Francia­ország — holott Anglia érdekeit Olaszország egyálta­lán nem óhajtja érinteni. Jóllehet Olaszország az ötösbizottság kiegyezést célzó javaslatát elutasította, több ízben nyomatékosan kijelentette, hogy tisztelet­ben tartja az angol érdekeket. Az angol közvélemény hullámzása közepette is belátják az angol államférfiak, hogy Olaszország terjeszkedő törekvése jogos. Eden a genfi tanácskozás során világosan kijelentette, hogy Anglia és Olaszország között sem politikai, sem gaz­dasági ellentét nincs. Ami pedig Anglia gyarmati érdekeit. Földközi-tengeren való helvzetét és indiai utjának biztonságát illeti, az újonnan kialakuló nem­zetközi helyzetben biztosítani tudja minden európai ellentét felidézése nélkül is. Nem véletlen, hogy az angol sajtóban éppen Rothermere lord, aki a magyar revíziós gondolatnak is első hirdetője volt a nagy világban, valamennyi újságjában a leghatározottabban sikraszáll Olasz­ország igazságáért. Egyik cikkében, amely az olasz­abesszin kérdéssel foglalkozik, tévedésnek mondja azt az álláspontot, hogy Abesszínia függetlensége argumentum lehetne Olaszországgal szemben és hogy ennek a függetlenségnek a védelmezése a Népszövet­ség dolga lenne. A Népszövetség — írja Rothermere lord — civilizált államok szövetsége. Abesszínia pedig félbarbár, kegyetlenségről, rabszolgaságról hírhedt föld. Az abesszin nép maga is csak hasznát látná az olasz uralomnak. Azok pedig, akik Mussolinit támadó félnek akarják minősíteni, főképpen az angolok, gon­dolják meg, hogy Mussolini csak annak a Gordon tábornoknak a munkáját folytatja, akinek halálát Khartumban, a rabszolgaság leküzdéséért való vér­tanuságképpen gyászolták. Az angol birodalomnak is csak haszna lenne Abesszínia civilizált közigazgatásá­ból, mert megszűnnék a Rrit-szomáli föld, Kenia és Szudán nyugtalanítása abesszin rablóbandák által. Abból pedig az egész világnak haszna lenne, ha Abesszínia természeti kincseit kiaknáznák. Éppen ezért — mondja Rothermere lord — minden józan angolnak csak jót kell kívánnia Olaszországnak nagy vállalkozásához. Az a nap, amelyen Mussolini az olasz uralmat Abesszínia fölé kiterjeszti, a legáldáso­sabb haladást fogja jelenteni. így válhatik az abesszin konfliktus Európa hatal­mának megerősitőjévé és lehet útmutatója az európai államférfiaknak a fejlődés irányára nézve, amely csak a hibák jóvátételén és a revízión keresztül vezet­het jobb jövő felé. A Magyar Külügyi Társaság kebelében működő British­Hunganan Society (Angol-Magyar Társulat) és az American­Hungatian Society (Amerikai-Magyar Társulat) védősége alatt 8 esztendeje fennálló angolnyelvi tanfolyamok ez évben is V. ker.. Markó-utca 18—20. alatt, az áll. Bolyai reáliskola épületében nyílnak meg. Beiratások ugy kezdőknek, mint régi hallgatók­nak és haladóknak szeptember 30-tól október 5-ig d. u. 5—S óra között az igazgatóságnál (V., Markó-utca 18—20), a tanfolya­mok megkezdése után pedig az elődási órákban. Első előadási nap október 7. hétfő. Tanítási órák d. u. 4—9, külön irodalmi, társalgó és kereskedelmi levelezési csoportok. Beiratási dij az egész félévre 10.— P. Tandíj nincs! Bővebb felvilágosításo­kat szóbelileg készségesen ad az igazgatóság.

Next

/
Thumbnails
Contents