Magyar külpolitika, 1935 (16. évfolyam, 1-12. szám)

1935 / 8. szám - Abesszinia függetlensége

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XVI. É V F O L V A BI, 8-9. SZÁM BUDAPEST 1935 ABESSZÍNIA FÜGGETLENSÉGE Abesszínia közel kétezer éve független ós másfélezer év Óta keresztény ország. Két olyan tulajdonság ez. mely mindmáig megóvta a gyarmattá sülyedéstől. Az iijkori történelem sajátságos vonása, a keresztény államok függetlensége, méltán gondolkodóba ejthet bennünket. Valamely ország keresztény volta mindig magában rejtette a függetlenség méltóságát. Az arab bódítók műveltsége, bölcsészeti szelleme nem volt jogcím Spanyolország elfoglalására és a spanyol lélek századokig harci lázban izzott, míg ennek az uralomnak a nyomát is ki nem égette. A Szentföld török hódoltsága a keresztes hadjáratokkal egész Európát századokon át valódi világháborúban tartotta. A töröknek Európából való kiűzetése az egész kereszténység ügye volt ötszáz éven keresztül, egész a legújabb időkig s mondhatnók, csak a világháborúval érte — talán nem is egészen végét. A keresztény országokat, lettek légyen kicsinyek, vagy nagyok, a független állam nagykorúsága és rangja illette meg. A sok országból összekapcsolt Ausztria-Magyarországnak Bosznia csak katonai tartománya volt — a lakosság mohamedán volta miatt. Anglia szerezhetett gyarmatokat szerte a világon, de Északamerika elszakadt tőle. mihelyt nem egyenrangú félként bánt vele. Az angol Dominiumoknak a Népszövetségben is külön képviselője van és az angol Dominiumok ma egymáshoz is külön követet akarnak küldeni. Angol-India óriási gyarmata Angliának, de nem gyarmata a keresztény Délafrikai Unió, hanem a brit Birodalom egyenrangú tagállama. Katonailag legjobban letört hódítása, Írország, ma alkotmányjogilag messzebb esik tőle, mint Ausztrália. Az apró balti államok kiugrása az orosz államtestből, a sokat szenvedett Lengyelország helyreállítása, az épp ugy szétszaggatott Olaszország megvalósult álma, az Itália Unita — mind a keresztény államok nagykorúsága elvének győzelme. Más állani is lehet független kedvező körülmények következtében, de keresztény állam minden körülmény ellenére, már kereszténységénél fogva az. Ugy látszik, mintha Abesszínia fenyegetésével ezen. a keresztény kultúrával egyidős elven esnék sérelem. Abesszínia császára, az Olaszországgal most kitört viszályban a Népszövetséghez küldött beadványában bölcs ösztönnel az Evangéliumra hivatkozik, melyet országa a Nyugat kereszténységével egyidőben, vagy még hamarább kapott. A végső veszélyben levő ország uralkodója megérezte azt a különös, semmi erővel nem pótolható hatalmat, melyet az Evangélium a nemzeteknek ad s mely iránt szerencsései)!) körülmények közi levő országok vezetői oly mélyen eltompultak. Érdemes eltűnődni, vájjon nincs-e összefüggés Anglia nagy hatalma és a megbecsülés közt, melyben olt a biblia áll? Anglia noha voltak vallásos harcai — sohasem akarta az államot az egyháztól elválasztani, nem akart visszatérni a pogányság „hősi" hitéhez, nem kacérkodott az újkori pogánysággal, a materializmussal, egyszerűen keresztény maradt betű és szellem szerint, mint ősei és ma a föld kerekségének vitathatatlanul első nemzete. Ez, tul a misztikumon, nem lehet a véletlen müve. A keresztény állam vezetése kormányzás és nem uralkodás, felelősség és nem a javakban való duská lás. nem elzárkózás a világtól, hanem közeledé.i a világ többi nemzeteihez, nem szultáni szeszélyek kielégítése, hanem kötelességek teljesítése, nein saját erőinek éretlen túlbecsülése, hanem a világ erőinek mérlegelése, nem a jelszavak tobzódása, hanem a józan ész ítélete, ezért viseli magán a nagykorúság jegyét, ezért kap ígéretet a hosszú életre és boldogulásra. A keresztény államvezetés jelenti a jog, kötelesség, méltányosság egyensúlyát, a nép testi és lelki gondozását. Teljesitette-e Abesszínia a keresztény állam kötelességét? Meghálálta-e valamivel a kegyet, mely csaknem két ezredéven át büszke függetlenségben tartotta? Megmutatta-e népének a boldogulás útját? Föltárta-e, népe javára, a kincseket, melyeket a Gondviselés kezére adott? Vagy ugy tett, mint a példázatbeli szolga, aki a rábízott talentumot nem szaporította meg, hanem elásta? Tudta-e. hogy akinek van, annak adatik? Abesszínia a veszély végzetteljes órájában a Népszövetség előtt az Evangéliumra hivatkozott, de kormányzása, fennállásának hosszú ideje alatt, távol állott ennek szellemétől. Tiz milliónyi lakosa közül alig három milliónyi keresztény. Népe tudatlan, szegény, babonákba sülyedt. A rabszolgák száma csaknem kél millió. Az ország nagyjai ..segítik az országot enni" Igazságszolgáltatása kezdetleges, barbár. Államvezetése sivár és mohó szultánuralom. Uralkodója, aki a békekeresésben kellő szavakai talált a Népszövetség előtt, függetlenségére büszke népének uj harci jelszót talált fel. mely színpadi hatásos voltában is kétségtelenül elárulja európai gyári jellegét. — A mi zászlónk a mi színünk — fordítja a faji jelszó visszáját Európa leié. Mikor Abesszínia az Evangélium erejét csupán a diplomáciai tárgyalásban véli hathatósnak, de nem tartja alkalmazhatónak az államvezetésben, mikor kötelességteljesitést csak az elnyomott néptől és a jogtalan rabszolgahadtól kövelel, mikor háborújának erkölcsi hátterévé a szinesbőrüek faji összetartását teszi, mikor a japánok békés foglalását maga segíti elő, körülbelül le is mondóit arról a magától értetődő függetlenségről, mely a valóban keresztény kultúrájú országokat megilleti. Az. eljövendő olasz befolyás azonban nem irányulhat Abesszínia népe. hanem csupán Abesszínia