Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 6. szám - A revizió és a kisebbségi kérdés. Olasz tudós könyve a kisebbségek problémáiról és jogaik igazi megvédéséről

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 június zött, hogy azonnal visszahívja bécsi köveiét, ha ilyesmi bekövetkeznék. — Eltekintve egy Habsburg-restaurációval szemben elfoglalt állásponttól, mégis reagálni kell a mód ellen, ahogyan Slavik dr. ellenfelét lekicsinyeli: „A Habsburgok csak egy idea, mely hála Istennek már a múlté, de ez az idea mindig veszélyezteti Európa békéjét. A Habsburgok a régi tendálnia rendszer eszközei az arisztokratikus elnyomatás szimbólumai". Elnyomatás elnyomatás marad, legyen az arisztokratikus vagy u. n. „demokratikus". Nem, Közép-Európa összebönyolódott helyzetéi nem lehet megoldani a statusquo fenntartásával. És — la verité est en marcin-! Csak bizonyos ideig lehel azt még megakadályozni hatalmi eszközökkel és „korrigált" számadatokkal. Kérdés azonban, hogy lehet-e a revíziót békésen keresztülvinni? Egy uj bécsi kongresszus a dunai problémáik megoldására talán kivezető ut volna a nehézségekből. De amit tenni kell. azt gyorsan kell tenni, mert bármily pillanatban levegőbe repülhet Európa, ez a lőportornya és ez. jeladás volna egy uj világháborúra! A. FA revízió és a kisebbségi kérdés Olasz tudós könyve a kisebbségek problémáiról és jogaik igazi megvédéséről Irta: BALLÁ IGNÁC (Milánó) Bethlen István gróf beszéde, amelyet Debrecenben mondott a Székely Társaság zászlóavatásán, a világpolitika előterébe állította a kisebbségi kérdést. A csehek, románok, szerbek, most, hogy a revíziós mozgalom felvilágosító munkája már kinyitotta a világ szemét a magyar igazság meglátására — még elkeseredettebben üldözik az ő kényük-kedvükre kiszolgáltatott magyar kisebbségeket és elveszik tőlük a megélhetés lehetőségét, elszenvedtetik velük a megaláztatás minden kinját. Ritkítják, pusztítják a jövendő nemzedéket, amikor a magyar gyermekeket megfosztják a magyar iskolák fajmegőrző gondoskodásától. Amint Bethlen István mondja: a revíziós mozgalom folytán határainkon tnl fokozott nyomás indult meg magyar testvércink ellen. Pedig a magyar kisebbségek jogait a békeszerződések biztosítják: a: utódállamokat szerződéses megállapodások kötelezik a magyarság életfeltételeinek tiszteiéiben tartására. Es mindezt maga a Nemzetek Szövetsége garantálja. Forduljunk tehát újra és újra a Nemzetek Szövetségéhez? De vájjon, a unai viszonyok melleit, milyen eredményeket fogunk elérni? A kisebbségek helyzetéi és panaszait — közel négymillió magyar gályarabságának kópét — hiába tárjuk a Nemzetek Szövetsége elé mindaddig, amig meghagytuk a lehetőségét az érdekelt utódállamoknak, hogy a kisebbségi kérdést, amikor nekik tetszik, hamis vágányra tolhassák. Hogy ez a jövőben meg ne történhessék ilyen könnyen: erre gondolt egy kitűnő olasz tudós, Mario Toscana, amikor megírta nagy tudományos müvét a kisebbségi kérdésről és abban tisztázta az alapvető kénléseket. Mario Toscano, egyetemi lanár, Novara alpolgármestere, a Novara-ban most megalakult ,,Amici dell'Unghetia" elnöke, régii barátja Magyarországnak és régóla foglalkozik a magyar problémákkal. A novarai „Magyarbarát Olaszok Egyesületének" megalakuló ünnepe, amelyei ö rendezett és amelyen Villaiii Lajos báró követségi tanácsos hatásos bevezeti") beszéde után bemutatta az uj, hangos „Hungária " filmet, — tanúskodik éppen ugy Mario Toscano magyar barátságáról, mint nagyszerű szervezőképességéről: az uj „Amid dellTngheria" már megalakulásakor hét fasiszta képviselőt és öt szenátort sorozhatott tagjai közé és a megalakuló ünnepségen jelen volt Ducceschi, Novara prefektusa, Tornielli őrgróf, Novara polgármestere, a hadtestparancsnok, az egész tisztikar, a város előkelőségeinek színe-java, közel kétezer főnyi közönség a ,.Teatro Faraggina"-ban. Arról pedig, hogy Mario Toscano milyen behatóan foglalkozik a világpolitika olyan problémáival, amelyek Magyarországot közelről érdeklik, — tanúskodik könyve (Le minoranze, di rázza, di lingua, di religione nel diritto internazionale), amely a kisebbségi kérdést analizálja. — A revízió és a kisebbségi kérdés egymással kapcsolatos, — mondta Bethlen gróf debreceni beszédében. — Amilyen mértékben helyeztük előtérbe a revízió kérdését, azt tapasztaltuk, hogy olyan mellékben súlyosbodott fajtestvéreink helyzete, hogy az üldözés nagyobb méreteket öltött velük szemben, mintha azt akarnák mutatni ezzel, hogy követeljetek ám Európától a revíziót, abból ugy sem lesz semmi, mert addig megemésztjük az uralmunk alá került magyar kisebbséget és nem lesz többé Erdélyben, a Felvidéken és a Délvidéken magyar, akinek érdekeben a rcvizió megvalósítható lenne. Elsőrendű kötelessége tehát a magyar társadalomnak, de a magyar kormánynak is, hogy a kisebbségi kérdést ne csak felszínen tartsa, hanem mindent el is kövessen abban az irányban, hogy könnyítsen fajtestvéreink sorsán és könnyebbé tegye megélhetésüket. A revízió problémájával együtt előtérbe került tehát — a kisebbségi kérdés. Es ez különösen aktuálissá teszi Mario Toscano könyvét. A kisebbségi kérdésnek nagy irodalma keletke zell a háború után és Genfben, a Nemzetek Szövelsé gének könyvtárában jóformán minden olyan tudományos mii fellelhető, amely a kisebbségi kérdéssel foglalkozik. De sajnos, e minek nagyrésze jelentőscgnélküli, mert nem mélyedt el a probléma igazi