Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - A Népszövetség sorsa

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 január okmány módot nyújt a békeszerződések kellő módosítására. Hogy a Népszövetség ezeket a reményeket nem váltotta be, azt most már mindenki tudja. Éppen azért utolsó kísérlet a Népszövetség megmentésére Mussolini reformterve, amely egyedül alkalmas a Népszövetséget valódi rendeltetésének visszaadni. Az alapelvek megmaradhatnak, azonban gondoskodni kell arról, hogy ezeknek megvalósítása semmiféle taktikázással ne hiusittassék meg. Ebből a szempontból kell néznünk a francia emlékiratot, amelyet Németországhoz intéztek és ebből a szempontból kell néznünk a német választ is, amely most elkezeli Párisba. Egészen érthető, hogy a francia kormány az alaposan megváltozott nemzetközi helyzet hálása alatl engedményekre, sőt áldozatokra is hajlandónak mutatkozik. Egészen természetes azonban, hogy ezeknek az engedményeknek olyanoknak kell lenniök, amelyek Németországnak és a többi legyőzött államnak egyenjogúságát a fegyverkezés egyenjogúságával kifejezésre juttatják. Ha a megértés őszinte szándéka vezeti a tárgyaló feleket, akkor bizonyára meg lógják találni a megegyezést. Mostanáig ötvenhat leszerelési tervezet volt a Népszövetség előtt. Nem lesz talán nehéz ezeknek alapján olyat összeállítani, amely egyrészt az egyenjogúság elvének, másrészt a fegyverkezés valóságos csökkentésének megfelel. Kellő jószándék mellett mindez megvalósítható egy általános fegyverkezési egyezmény keretében. Németország és Franciaország egymagukban nem intézhetik el az ügyet. A két állam megegyezése azonban biztosítékot nyújtana arra nézve, hogy a többi állam részéről se merülhessen fel komoly akadály. Ha a fegyverkezés szabályozása az egyenjogúság alapján megtörténnék, akkor sor kerülhetne a békeszerződéseknek a Népszövetség alkotmányától való elválasztására. A megújhodott Népszövetségnek tagja lehetne minden nagyhatalom, azok is, amelyek mostanáig hiányoztak belőle; megtörténhetnék a Népszövetség tanácsának átalakítása olyan módon, hogy a nagyobb felelősséggel tartozó és nagyobb hatalmú államoknak döntő szava legyen az események irányításában. Csak a nagyhatalmaknak ez az összefogása tenné lehetővé a nemzetközi jogrendnek az igazság alapján való létrejöttét. Az ellentétes érdekek összeegyeztetése és az együttműködés szellemi és anyagi téren, ez az a program, amely az uj jogrend leié vezet. A tekintélyek nagy része, amelyek körül a régi világ rendje kristályosodott, a háború és az elhibázott békeszerződések következtében megsemmisült. Alig van néhány ország, amely a régi tekintélyek helyébe uj eszményeket tudott volna állítani. Uj eszmények nélkül pedig véglegesen sem az államok belső rendje, sem a nemzetek külső rendje szilárd alapra nem tud helyezkedni. Az igazi békére sóvárgó népek közvéleménye azonban egyre nagyobb erővel követeli a politikai, erkölcsi és gazdasági rend helyreállítását. Mindenki tudja, hogy enélkül tarlós béke nem lehel. Ez a követelés egyre hevesebben ostromolja az államok vezetőit, akik végre is kénytelenek lesznek a nemzetközi megértés és a nemzetközi együttműködés uíjára lépni, még akkor is, ha ez a lépés pillanatnyilag áldozatot követel tőlük. Amelyik államférfi ezt nem érti meg: annak távoznia kell helyéről és uj embereknek helyet adni, akik megértik az uj idők szavát. A döntő szó most Franciaországé. Rövid idő múlva meg lógjuk látni, hogy Franciaország jelenlegi vezetői meg tudják-e hozni azt az áldozatot, amelynek gyümölcsét a megbékélt Európában elsősorban saját hazájuk élvezné. A Népszövetség sorsa Olaszország és Anglia nézete a Népszövetség reformjában az elvi kérdéseket illetően igen közel áll egymáshoz. Ez nem is lehet másképpen. Az egymással szemben álló Németországot és Franciaországot bizalommal teljes közös együttműködésre megnyerni, a páriskömyékj békeszerződések igazságtalanságait kiküszöbölni és ezzel együtt a nemzetek fegyverkezéséi szabályozni csak Ugy lehet, ha a Népszövetséget alkalmassá leszik ereddi céljainak megvalósítására. A Népszövetség, tudvalévően, jelenlegi szabályai szerint egyáltalán nem tudta leiadatát teljesíteni. Ez a föladat, amely a sok meddő tanácskozás folyamán egészen elhomályosodott, a Népszövetség alapokmányában, még pedig annak első pontjában, a következőképpen van meghatározva: A nem-élek együttműködésének előmozdítása, a nemzetközi béke és biztonság megvalósítása elsősorban azzal, hogy egyes esetekben kötelezettséget vállalnak a szerződő felek a háború elkerülésére, továbbá azzal, hogy nyílt, igazságos és becsületes nemzetközi összeköttetéseket tartanak lenn. hogy a nemzetközi jog szabályait a kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül határozottan elismerik és azzal, hogy a népek egymásközti érintkezésében az igazság uralmát és a szerződéses kötelezettségek tiszteletben tartását biztosítják. A Népszövetség fennállása óta letelt idő alatt kiderült, hogy a Népszövetség alapokmányának határozatai ezeknek a magasztos céloknak a végrehajtását megakadályozzák. Még élénken élnek emlékezetünkben azok a kudarcok, amelyek végül is az egész szervezet megbénulására vezettek. Az idő megérett arra, hogy látván a hibák forrását, átalakítsák az egész szervezetet és alkalmassá tegyék eredeti céljainak megvalósítására. Ha a Népszövetség reformját illetően megegyezés jönne létre Európa főhatalmai között, akkor a háború utáni történetnek uj korszaka következik és joggal remélhetjük, hogy ez a fordulat politikai, erkölcsi és gazdasági tekintetben egyaránt olyan változást jelent, amely az igazi béke helyreálltát és Európa megmentését jelenti. Mussolini és Sir John Simon római tanácskozása éppen ezért az uj világ kialakulásának kezdő mozzanatát sejteti. Mussolini abban a beszédében, amelyben a négy nyugati hatalomnak, Angliának. Franciaországnak. Olaszországnak és Németországnak egyezményét bejelentette, élesen rávilágított azokra a tényekre, amelyek a legnagyobb felelősséggel tartozó négy hatalomnak békés együttműködését Európa jövőjének érdekében szükségessé leszik. ,,A háború vége óta — mondotta — éppen ugy. mint minden régebbi háború után is történt, folyamatban van a békeszerződéseknek a/ élet fejlődéséhez való idomulása. Hiábavaló, sőt veszedelmes lenne, ha el akarnók leplezni, hogy ilyen megmozdulás folyamatban van. Azt sem titkolhatjuk, hogy ennek ut ja gyakran olyan nehézségeken ál vezet, amelyek így sokkal komolyabbak, mintha ugyanez a módosulás a kölcsönös nagyobb bizalom és megértés légkörében történi volna. Az 1919 óta lefolyt évek során a békeszerződések határozatai mereven álltak s végül is általános feszüli légkört teremtettek. Az idomulások és módosulások ennek következtében hirtelen történtek olyan nemzetközi helyzet nyomása alatt, amely Európa egyensúlyára gyakran igen nyugtalanító volt. Az így bekövetkezett módosulások az államok közti viszonylatban és az általános helyzetben nem hozták meg azt a szerves