Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - A Népszövetség sorsa

1934 január MAGYAR KÜLPOLITIKA «» javulást, amire szükség lett volna és aminek elérésére törekedtek." Mussolini fejtegetése tökéletes megindokolása annak, miért van szükség a négy hatalom együttműködésére, miért van szükség a Népszövetség reformjára és miért lehetetlen enélkül Európa talpraállitása és a béke korszakának visszatérte. Mussolini első kívánsága, angol jelentések szerint, az, hogy a népszövetségi alapokmányt válasszák el a páriskörnyéki békeszerződésektől, amelyekkel egyszerre született és amelyeknek szerves részét alkotja. A Népszövetség ellen a fő kifogás mindig az volt, hogy tulajdonképpen a páriskörnyéki békeszerződések fenntartásának őre és igy megakasztója minden szerves fejlődésnek. A másik követelése Mussolininak, hogy a Népszövetség tanácsát szélesebb alapokon szervezzék ujjá és a Népszövetség tagjainak jogállását módosítsák az érdekelt államok felelősségének arányában. Meg akarja változtatni továbbá azokat a pontokat, amelyek lehetetlenné teszik a szerződések alkalmazhatatlanná vált pontjainak módosítását. Ugyancsak meg akarja változtatni az alapokmány tizedik pontját, mely szerint a szövetség tagjai kötelezik magukat arra. hogy a szövetség valamiennyi tagjának területi épségét megóvják. Ezt a szakaszt ugy sem tudta keresztül vinni a Népszövetség, mint azt legutóbb a kinai-japán összeütközésnél láttuk. A fejlődésnek útjába állni nem lehet, az igazságot hosszú időre elfojtani nem lehet. A fejlődés is, az igazság is megtalálja és kivájja a maga útját az ellenállás szikláin keresztül. Lehetetlen, hogy azoknak az államoknak a vezetői, amelyeknek pillanatnyilag talán érdekük a jelenlegi helyzet fenntartása, ne érezzék a kockázatot, amivel játszanak. A franciáknak egyik kiváló férfia, Saint Pierre abbé, már a tizennyolcadik században apostola volt az igazi népszövetségi eszmének, hogy a XIV. Lajos háborúitól válságba jutott Franciaország jövőjét biztosítsa. Ez a világos látású gondolkodó már akkor megmondotta, hogy tartós béke csak az államok szoros együttműködése utján valósitható meg. ,,Az időrőlidőre megkötött békeszerződések — mondotta Saint Pierre abbé, — valóban nem mások, mint a győző és legyőzött államok között létrejövő fegyverszünetek, melyek akkor borulnak föl, mikor a legyőzött fegyveresen elégtételt vehet. Szükséges azért, hogy Európa államai bizonyos alapvető pontokban megegyezzenek és azokat magukra nézve kötelezőknek elismerjék." Vájjon Franciaország jelenlegi vezetőinek eszébe jutnak-e Saint Pierre abbé eszméi és vájjon gondolnak-e arra, hogy Franciaország békéjének és jövőjének legnagyobb biztonsága azon az ulon érhető el, melyet számára Saint Pierre abbé megjelölt s amelynek egyenes vonalon való folytatása Mussolini kezdeményezése. Valóban, elfogulatlan szemlélő nem láthat más kivezető utat a nemzetközi labirintusból, mint a négy hatalom szoros együttműködését akár a Népszövetség keretében, akár azon kivül, ha máskép nem lehet. Franciaország annak idején hatalmas szövetségeivel, köztük az elsők sorában Angliával és Olaszországgal együtt győzött. Ennek a győzelemnek gyümölcse Franciaország jelenlegi vezető állása az európai kontinensen. Nem hihetjük, hogy háborús szövetségeseivel most szembeforduljon, mikor azok a legjobb akarattal Franciaország iránt, Európa békéjéért harcolnak. Franciaország nyugati szövetségesei nagyobb biztonságot nyújtanak, mintha Franciaország keleti kis szövetségeseivel és Oroszországgal együttesen igyekszik a jelenlegi helyzetet fenntartani. Pedig ezen a vonalon is folyik a francia diplomácia munkája. Csak a minap járt Maximos, görög külügyminiszter Párisban, nyilván Herriot, volt francia miniszterelnök keleti látogatásainak folytatásaképpen. Mixel az egységes balkáni tömböt nem sikerült megvalósítani, most más jelszó alatt akarják á régi célt elérni. Az úgynevezett Fekeli-tengeri egyezmény alkotná meg azt a szövetséget, amely belekapcsolódnék Franciaország céljaiba a népszövetségi reform meghiúsulása esetén. Ez a szövetség magában foglalná Görögországot, Törökországot, Romániát és Jugoszláviát. Kísérletek folynak arra nézve is, hogy Bulgáriát, sőt Albániát is bevonják ebbe a keleti gyűrűbe. A megegyezés azon az alapon történnék, hogy a szövetséges államok kölcsönösen biztosítanák egymás jelenlegi határait. Azonban, ha sikerülne is ez a terv, — bár Bulgáriában és Albániában változatlanul erős az ellenállás, — hogyan segíthetné elő Európa békéjét? Németország és Franciaország megegyezése nélkül pedig az uj békemunka hiábavaló. Meg kell szüntetni az államok közötti egyenlőtlenséget, végre kell hajtani a fegyverkezés szabályozását, utána pedig lehetővé kell tenni, hogy a Népszövetség valóban a nemzetek közötti béke eszköze legyen. ..Európának és a világnak — mondotta Mussolini újesztendei nyilatkozatában — elölről kell kezdenie mindent, ha konkrét céljait el akarja érni. Kiegyezést kell teremteni azok között a hatalmak között, amelyek a békét megzavarhatnák, mert különben visszatér az államok között az eeyensuly politikájának rendszere." Az az egyensúly pedig, amelyről Mussolini beszélt, a háború előtti állapotok visszatérését jelentené, veszedelmet hozó szövetségeivel és korlátlan fegyverkezésével. Éppen ezért van szükség a Népszövetség reformjára, mert e reform nélkül — mint a fasiszta nagytanács határozata megmondotta, — a Népszövetség halála következik. Franciaország uj politikája a német közvetlen tárgyalások és a megnemtámadási szerződés elposványositása után, mint látjuk, a szövetségek ingoványa felé vezet. Az ettől való aggodalom nyilatkozik meg azokban az angol lapokban, amelyek az angol külügyminiszternek és Mussolininak fáradozásait reménytelennek mondják. Ha Anglia és Olaszország •— irja az Evening Standard — megegyeznének is a Népszövetség eredményes reformja tekintetében, ezt akkor sem lehetne még hosszú ideig végrehajtani, mert az alapokmány megváltoztatásáig egyhangúság kell a Népszövetség tanácsában és többség a Népszövetség közgyűlésén. Erre pedig nem lehet számítani. Ilyen körülmények között számolni kell Olaszországnak a Népszövetségből való végleges kilépésével. így a nagyhatalmak közül a Népszövetségben csak Franciaország és Anglia maradna meg. Ez talán megfelelő lenne Franciaországnak, amely a Népszövetséget saját külügvminisztériumá osztályának tekinti, azonban nem felel meg Angliának, amelynek érdekeit tovább már nem lehet Franciaország érdekeinek alárendelni. Lehet, hogy rövid ideig még halogatni lehet taktikával a döntés óráját, a döntés azonban mégis gyorsan el fog következni. Mindenki tudja, hogy a diplomáciai csatározások mögött a béke és háború kérdésről van szó. A világ közvéleménye minden jóakaratú emberrel együtt a békét követeli, a világ közvéleményének hatalma pedig nagyobb, mint azoké, akik még most is ellenségei a népek megbékélésének.