Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - Mit akar Franciaország?

1934 január MAGYAR KÜLPOLITIKA 7 Mit akar Franciaország? Hogy mit akar Franciaország, hitelesen még nem tudjuk. A francia lapok jelentéseiből azonban megállapítható, hogy Franciaország a százezer főből álló német hadseregnek kétszázezer főre való emeléséhez hajlandó hozzájárulni a németek által kivánt háromszázezer helyett. E kétszázezer főnyi seregbe beleszámítaná a rendőri és a politikai szervezetek egyenruhába öltözött tagjait is. Franciaország tehát Németország biztonságára és védelmi céljaira elegendőnek tart kétszázezer főnyi sereget, ugyanakkor, mikor ö maga, szövetségeseivel együtt békében egymillió négyszáznyolcvanezer embert tart fegyverben, háború esetén pedig szövetségeseivel együtt tizenhálom és egynegyedmillió embert tud hadba állítani. A katonákon kívül Franciaroszágot béke idején francia földön huszonhatezer könnyű és ezerkétszáz nehéz ágyú védelmezi, ezzel szemben Németországnak mindössze huszonkét nehéz ágyuja van, ezek is erődítményekbe beépítve. A franciáknak négyezerháromszáz nehéz harci kocsijuk van, a németeknek egy sem. Franciaországnak ötezer hadi repülőgép áll rendelkezésére, a németeknek egyetlen egy sem. A francia védelmet ezenkívül a keleti határon lévő hatalmas várgyürü védelmezi, amelyhez foghatói a hadi történelem nem ismer. Ilyen körülmények között valóban nehéz föltenni, hogy Németország fenyegeti Franciaország biztonságát. Berenger, francia szenátor, egyik költségvetési beszédében a következőket mondotta: „Franciaország lakosainak száma negyvenmillió, területe hatszázezer négyzetkilométer. Gyarmatainak lakossága hatvanmillió, területe tizenkétmillió négyzetkilométer, gyarmatainak kereskedelme harmincmilliárd frankra rug. Ennél hatalmasabb és kiterjedtebb Franciaország a történelem folyamán sohasem volt. Franciaország ma nemcsak európai állam, hanem nemzetközi állam is." A francia szenátus külügyi bizottsága elnökének e szavaival nem nagyon indokolható meg azoknak a francia politikusoknak az álláspontja, akik állandóan azzal a jelszóval hadakoznak, hogy Franciaországnak nincs meg a kellő biztonsága. A napi tárgyalások és a fegyverkezési vita részletei közepette, ugy látszik, még az államok vezetői közül is sokan elveszítik szemük elöl a célt és a dolgok lényegét. Az igazi probléma nem más, mint a béke megteremtése és a háborútól való ideges félelem legyőzése. Ennek pedig egyetlen hatásos eszköze a nemzetközi jogrend megteremtése. Mert a nemzetközi jogrend jelenti a békét. A népekre kényszeritett békeszerződések és ezeknek fegyverekkel és szövetségesekkel való fönntartása jelenthet ideiglenes biztonságot, azonban a kényszerbékék hamuja alatt ott izzik a zsarátnok, amelyet bármilyen jelentéktelen ok bármely pillanatban lángra szíthat. A háborús fáradtság, az anyagi eszközök hiánya, a szövetségeknek meg nem szilárdult rendszere megóvja Európát attól, hogy közeli háborús veszedelemtől kelljen tartania. A távoli Keleten azonban nagyobb a veszedelem és a világ eseményeinek egyetemes összefüggése miatt nem láthatjuk előre azokat a bonyodalmakat, amelyek egy keleti összeütközésből ránk is háramolhatnak. Minél előbb készen kell tehát lennünk s meg kell oldanunk azt a problémát, amely előttünk áll: — a béke megszervezését Európában. Mert alapjában véve csak ez az egy probléma van, hogy pedig a hozzá vezető utat megtaláljuk, az elsősorban csak önmagunktól függ. Az első teendő nem lehet más, mint a népek egyenjogúságának helyreállítása. Ennek egyik részletkér dése a fegyverkezés terén való egyenjogúság sürgős megvalósítása. Nemzetközi jogrend és — ami ezzel egyet jelent — nemzetközi biztonság csak egyenlő jogú államok között -lehet. Míg győzők és legyőzöttek vannak, addig hiába igyekezünk a béke felé az első lépést a fegyverkezés terén is megtenni. Minden népet egyforma biztonság illet meg s ha a lelkek mélyén a valóságos biztonság érzése hiányzik, és a mesterségesen fenntartott egyenlőtlenség tovább is fennáll, a fegyverkezés szabályozása is reménytelen. Csak ezeknek a kérdéseknek elintézése után lehet hozzáfogni a népek viszonyában az igazság követelményeinek keresztülviteléhez. így lenne a harmadik feladat a békeszerződések tarthatatlanná vált intézkedéseinek megszüntetése. Ennek a három fejezetnek kell gyors egymásutánban következnie. Ez a feltétele annak, hogy azokra a teendőkre kerülhessen a sor, amelyek a világ rendjét, a tartós békét, biztosítják. A tizenhatodik században a vallás eszméje körül dult a harc, utána,a filozófiai világnézetek ütköztek össze és az összeütközés nyomán forradalom hozta meg a polgári szabadságot és az alkotmányos rendet, majd a nemzeti eszme formálta Európát. A világháború és a békeszerződések legnagyobb tanulsága pedig az, hogy az államok belső rendje mellett a nemzetek egymás között való rendjét is szabályozni kell. Ez a mi nagy problémánk, amelyben minden más kérdés bennfoglaltatik. Európa jövőjének sorsa attól függ, hogy ezt a nagy kérdést, ezt az egyetlen kérdést hogyan tudjuk megoldani és a megoldáshoz milyen gyorsasággal tudunk eljutni. Ennek a megoldásnak áll útjában a páriskörnyéki békeszerződések sorozata és útjában áll a velük együtt született népszövetségi alkotmány. Maga Wilson, a Népszövetség atyja, azt remélte, hogy a világ alkotmányának megteremtője lesz a Népszövetség. A békeszerződésekhez, amelyeket egyébként hazája nem fogadott el, a maga személyében csak azért járult hozzá, minden kifogása ellenére, mert azt remélte, hogy a békeszerződésekhez fűzött népszövetségi alapWE I S Z FÜLÖP SZIKVIZTANKOK SZIKVIZGÉPEK TELEFON 40-0—36 BUDAPEST, VIII 6 Ó LYA-U T C A KERÜLET 13. SZÁM FÜRDŐKÁLYHÁK VÖRÖSRÉZBŐL EZMUARUUZEM