Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám - A lefegyverzési értekezlet bukása

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 május Ha elrendelték volna a népszavazást Magyarországon, Csehszlovákia sosem születik meg Martini ismerteti részletesen a trianoni szerződést, amelyről megállapítja, hogy az igazságtalan büntető-szankció akart lenni. Még mielőtt a magyar békedelegátusok megérkeztek volna Párizsba, előre megszövegezték, gonosz szándékkal, mert Magyarországot a világháború okozójának állították oda. De Martini megcáfolja Magyarország háborús felelősségének bűnét, amelyet Millerand kísérőlevele hangoztál és kimutatja a rosszindulatot a Millerand-levél e szakaszában is: ... a szövetséges hatalmak fölöslegesnek találták az érdekelt lakosság megkérdezését a népszavazás elrendelésével, mert meg vannak győződve, hogy ha e megkérdezésre ös/.inle feleletet kapnának is, ez lényegében nem vezetne más eredményre, mint amelyre a szövetséges hatalmak jutottak, miután a néprajzi viszonyokat és Középeurópa nemzetiségi törekvéseit vizsgálat alá vették." Idézi Martini még Tardieu szavait is, amelyek illusztrálják, hogy — miért nem rendelték el a népszavazást? Választaniok kellett a népszavazás elrendelése, vagy Csehszlovákia megteremtése között. „A nyugtalan világ"-ban, Martini ismerteti, mi mindent kapott a kisantant Magyarországtól. De ezt kkel a rablásokkal szétzúzták a tökéletes magyar gazdasági egységet, a Duna-medence gazdasági egyensúlyát. Kiemeli, hogy a cseh-magyar határt megállapító bizottság, amely a kassai Schalk-házban ütötte fel tanyáját, nem volt semleges bizottság, mert az állítólagos „amerikai polgárok" csehek voltak. Idézi Keynes szavait: ,,Ez a béke Európát a romlásba és éhínségbe taszítja!" Briand is a~revizió mellett volt ? Briand az akkori francia miniszterelnök és külügyminiszter, a béke megkötésekor kijelentette: „A magyar határokat bizonyos mértékben, önkényesen húztuk meg. Elegendő egy tekintet a térképre és követni a határvonalakat. De ez nem feltétlenül végleges és ki kell jelentenem azonnal, nem is feltétlenül igazságos. Az uj határ bizonyos érdekeket sért. És éppen ezért szükséges lesz bizonyos változtatásokat végezni tfijta." . . . Ám ezen téren még mindég nem történt semmi. „Trianon egyértelmű a csalással, — állapítja meg ezek után Martini. Bűnös machiavellizmus következménye, nyilvánvaló hünös rosszhiszeműség szülötte. Éppen ezért az egész dunai és Balkán-kérdés politikai és gazdasági problémáit nem lehet megoldani és maga az egész kibontakozás egy lépést sem haladhat előre, amig mindenki érdekében nem teszik jóvá mindazokat az égrekiáltó, nyilvánvaló és durva igazságtalanságokat, amelyeket a büszke Magyarország kárára elkövettek". Harmadik könyve ez már V. A. Martini-nek, amely a világ háboru-utáni helyzetével foglalkozik. Áttekintő kép a nagy problémákról, amelyeknek gócpontjában a megcsonkított Magyarország áll. A világ szörnyű rákos betegsége ott kezdődött, amikor Trianonhan szétdarabolták Szent István birodalmát. A gyógyulás, az igazi gyógyulás akkor fog megkezdődni, amikor ezt az igazságtalanságot és ezt az esztelenséget jóvá fogják tenni. Mert — amint Martini mondja — „nem lehet azt kívánni egy megcsonkított testtől, hogy teljesítse az élet és az egyensúly rendszeres funkcióit!" Ballá Ignác A lefegyverzési értekezlet bukása A világválságnak csöndesedni nem akaró hullámai Franciaország körül gyűrűznek legnyugtalanabbul. A harmadik köztársaság fennállása óta talán legnagyobb belső válságát most éli. külső politikája terén pedig legújabb lépésével az európai fegyverkezés szabályozását lehtetlenné téve, szintén veszedelmes fordulatot idézett fel önmagára és egész Európára nézve is. A francia kormány állásfoglalása a leszerelés gondolatának megsemmisülését jelenti. Megvan azonban ennek a nyilt beszédnek az az előnye, hogy véget vet a sok hiábavaló, hamis reményeket tápláló tanácskozásnak és a rideg valóság megismerésére kényszeríti azokat is, akik egészen mostanáig megőrizték hitüket a fegyverkezések csökkentése utján való béke megteremtésének. Több, mint két esztendeje: 1932. február eleje óta tartott a legújabb leszerelési konferencia; amelynek most az angol jegyzékre adott francia válasz a sírfelirata. E jegyzék után nem nehéz elképzelni, hogy a leszerelési bizottságnak május huszonharmadikára összehívott ülése milyen eredménnyel végződhetik. A leszerelési konferencia éppen olyan eredménytelenséggel végződik, mint annak idején a jóvátételi konferencia, amelynek feltételes határozatai sohasem emelkedtek jogerőre, éppen olyan kudarccal végződött, mint a nagy világgazdasági konferencia, amely után a gazdasági háború még élesebbé vált. Azokat a problémákat azonban, amelyeket a konferenciák nem oldottak meg; az élet maga oldja meg. A jóvátételek már régen eltűntek a problémák sorából, a gazdasági elzárkózáson számos rést ütöttek, amelyek közül egyik leghatalmasabb az olasz-magyar-osztrák szerződés. Vájjon a fegyverkezés kérdésében nem remélhetjük-e. hogy az élet szintén előbb-utóbb meghozza azt a kiegyenlítődést, ami a természet legfőbb törvénye? Franciaország nyíltan és világosan beszélt, megmondotta, hogy nem hajlandó lemondani védelmi berendezésnek minősített fegyverkezéséről. Ezzel együtt természetesen vállalja azt a felelősséget is. amellyel elhatározásáért saját népének és a világnak egyaránt tartozik. Doumergue kormánya, amely a tekintélyek, és a régi államférfiak gárdájából áll, hű maradt Franciaország hagyományos külpolitikájához, amely Riehelieu-től kezdve a napóleoni időszakon keresztül egészen máig változatlan. Meg akarja tartani a kontinensen azt a helyzetet, amelyet a békeszerződések biztosítottak számára és ennek szilárd alapot igyekszik adni belső politikájának megreformálásával, anélkül hogy a nagy francia forradalom hagyományaitól eltérne. Franciaország külső és belső politikájában fordulópont előtt áll. Jövője biztosítására belső életében és nemzetközi viszonyában egyaránt a mult hagyományaira támaszkodik. Ez volt az oka annak, hogy a francia kormányok a leszerelés fogalma alatt a biztonság jelszavát hangoztatva, elsősorban sohasem a fegyverkezés csökkentésére gondoltak, hanem a fegyverkezésnek európai és amerikai biztonsági szerződésekkel és szövetségekkel való kiegészítésére. A francia államférfiak közül többen őszintén megmondották az utolsó két év folyama alatt is, hogy a francia politikának és a genfi leszerelési értekezletnek is a célja a biztonságnak ez az uj rend-