Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 5. szám - A lefegyverzési értekezlet bukása

1934 május MAGYAR KÜLPOLITIKA szere. Az európai biztonsági szerződések közvetlenül a békeszerződések után meghiúsultak -az Egyesült Államok magatartása miatt, amelynek csatlakozása nélkül Anglia sem volt hajlandó a megígért biztonsági szerződést aláírni. Ugyanezt a francia biztonsági gondolatot szolgálta az 1924. évi genfi jegyzőkönyv, amely szintén nem vált valóra, továbbá Tardieu terve, amely a fegyverek csökkentése helyett szintén a szövetségek erejét akarta növelni. A sok huzavona és taktikázás után most már Franciaország kénytelen volt nyíltan állást foglalni. Miután Mussolini megállapította, hogyha a felfegyverzett államok nem szerelnek le, akkor nem hajtják végre a versaillesi szerződés ötödik részében foglalt rendelkezéseket, és természetesen nem valósítják meg az 1932 decemberében Németország javára elismert egyenjoguságot. Minthogy az olasz emlékirat ezt a tényt megállapította, ennek természetes következménye Németországnak törekvése fegyverkezésének olyan növelésére, amely védelmet biztosit számára. Viszont nemcsak Németország, hanem minden más állam is uj helyzet előtt áll. I.egelsősorban Anglia, amely példátlan szívóssággal és jóakarattal igyekezett az utolsó pillanatig a fegyverkezés szabályozása terén eredményt elérni. Az ujabb fegyverkezési verseny megindulása után azonban hogyan tételezhető fel, hogy Anglia Franciaország háromezer gépből álló légiflottájával szemben saját biztonsága szempontjából ezerkétszáz gépből álló repülőrajjal beérje? A fegyverkezés tehát folytatódik. És minden nemzetnek vezető szempontja csak az lehet, amit Mussolini legutóbbi beszédében mondott: — „Az elérhetetlen leszerelés úgynevezett értekezletének feloszlása előtt minden élniakaró nemzetnek — ha nyugodtan akarja végrehajtani ujjáépitő munkáját — a következő parancsot kell szem előtt tartani: erősnek kell lenni. Katonailag erősnek kell lenni nem azért, hogy támadjanak, hanem azért, hogy bármilyen helyzettel szembe nézhessünk." A leszerelési konferencia bukása uj nehéz feladatok elé állítja a nemzeteket. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy az ellenkező eset, a leszerelési konferenciának valami színleges eredménnyel való befejezése, már a békét jelentette volna. Egy kis megegyezéses befejezés csak takargatta, de nem gyógyította volna meg Európa mély sebét. Éppen ugy, a leszerelési konferncia bukása nem jelenti a háborút. Sok igazság van Churchill volt angol miniszternek az angol alsóház legutóbbi ülésén mondott nyilatkozatában, mely szerint: az eredménytelenség árnyékában folyó leszerelési konferencia maga volt az, amely a világot, ha nem is a háborúhoz, de a bizalmatlanságnak és gyűlöletnek minden képzeletet felülmúló fokához vezette. Churchill már régen rámutatott arra, milyen veszedelmes diplomáciai játék, hogyha olyan országokra, amelyek hallani sem akarnak a lefegyverzésről, lefegyverzési konferen ciákat kényszerítenek. Ez az eljárás szinte arra kényszeritette az egyes államokat, hogy versenyezzenek egymással a szomszéd államok lefegyverzésének kísérletében. A másik veszély pedig abban állott, hogy mindegyik kormány a többire akarta hárítani a felelősséget a véget nem érő konferenciák eredménytelenségéért. Az a tisztulás, amelyet a leszerelési konferencia kudarca idézett elő, talán helyesebb utak keresésére indítja azokat az államférfiakat, akik felelősek a népek vezetéséért. A londoni tanácskozás bizonyára elő fogja mozdítani Anglia és Olaszország együttműködését a világ békéjének megszervezésében. Angliának az egész világot átfogó politikai és gazdasági érdekei és Olaszországnak a jövőbe tekintő történelmi céljai mostantól kezdve még szorosabban kapcsolódnak egymáshoz. Anglia nagy gyarmatbirodalma és Olaszországnak jövendő ázsiai és afrikai -természetes terjeszkedése egyformán kívánatossá teszik nemcsak Európa, hanem az egész világ békéjét. Olaszország földközi-tengeri helyzeténél fogva joggal vágyódik arra a történelmi szerepre, amely a Kelet és Nyugat összekapcsolásában áll. Ennek a világrészekre kiterjedő nagy problémának a megoldását csak Európa népeinek együttes erőfeszítésével tudja megoldani. Mert az a nagy fordulat, amely a világban most megy végbe, nemcsak Európa uj rendjét, hanem a többi világrésznek, elsősorban Ázsiának újjászületését is magában hordozza. És azok a veszedelmek, amelyek az önmagát marcangoló Európát Kelet felől fenyegetik, talán nagyobbak, mint azok, amelyek most közel lévén, nagyobbaknak látszanak. Körülbelül harminc esztendeje, hogy Japán a távoli Kelet vezető államává lett, midőn Oroszországot legyőzte és ezzel a sárga faj uj korszakát nyitotta meg. A világháborúban a szines fajták nemcsak szemlélői, hanem résztvevői is voltak a fehérek elleni harcnak, a legutóbbi esztendőkben pedig Japán, különösen a Népszövetségből való kilépése és Mandsukuo megalapítása óta, az ázsiai gondolatnak nyilt hirdetője. 11a nem is tudja egyesíteni ebben a gondolatban Ázsia kis és nagy nemzeteit és egyelőre még gyilkos harcban áll is Kinával, nem tudjuk, mi lesz holnap és hogy a fölébredt ázsiai népek miképpen akarják megvalósítani azt az egyenjoguságot, amelyet most már legföljebb csak késleltetni, megakadályozni azonban nem lehet. Japán nyomul előre a szárazföldön és hovatovább úrrá lesz a Csendesóceánon, gyarmatosaival és ipari cikkeivel csendes háborút visel a fehér faj ellen. A fejlődésnek ezt a folyamatát megállítani szintén nem lehet. A nagy feladat ilyen körülmények között Kelet és Nyugat hatalmának és érdekeinek összeegyeztetése, ezt a nagy feladatot azonban, amely a jövő békéjét jelenti, nem végezheti el csak a megbékélt és önmagára talált Európa. A megbékélés feltétele pedig a bizalom, amely minden problémánk megoldásának titka s amelynek visszatérte leszerelési konferencia nélkül is feleslegesekké teszi a pusztító fegyvereket. A Goldberger gyár mérlege A Goldyerger rt. 28-ik évi rendes közgyűlését tartotta meg május hó 9-én. Az ország eme legjelentékenyebb textilipari vállalata 3.5 milliós részvénytőke, valamint ugyanilyen összegű tőketartalék mellett 221.870 pengő tiszta nyereséget mutat ki. A nyersjövedelem az összes költségek levonása után mintegy 9W.000 pengő volt. Az értékcsökkenési tartalék 5,450.000 pengőt reprezentált. A nyomógyár 6,676.597 pengővel, a fonógyár több mint 3 millió pengővel, a szövőgyár pedig 4,145.000 pengővel szerepel a mérlegben. A pamut és miiselyemáruk készlete a mérleg tanúsága szerint 4,425.000 pengőt reprezentálnak. Az idei közgyűlés egybeesett a vállalat 150 esztendei fenn állásával, amelyet természetesen méltó keretek között ünnepeltek meg. A közgyűlés ünnepi szónokai báró Szterényi József és Ugrón Gábor voltak. A Goldbergerkonszern igazgatósága 2.— pengős osztalék fizetését javasolta a közgyűlésnek.