Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 3-4. szám - Merre tart Európa? Eugenio d'Ors válaszol Benesnek

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 Merre tart Európa? Eugenio d'Ors válaszol Benesnek A kiváló spanyol bölcselőnek és a nemzetiségi eszme nagy teoretikusának nyilatkozata Barcelona, március. Nemrégiben az El Debate, Spanyolország egyik legtekintélyesebb napilapja, rövid kis cikket közölt Eugenio d'Ors, a világszerte ismert spanyol iiró és bölcselő, a Spa11 v >1 Akadémia tagjának aláírásával. A cikk Benes cseh külügyminiszter egyik legutóbbi nyilatkozatával foglalkozott, szellemesen és gunyoros, bangón, anélkül azonban, hogy a jóizlés határát egyszer is túllépte volna. Jónaik '.állani felkeresni Eugenio d'Orst, Madrid diiplomatanegyedében fekvő •művészi ízléssel berendezett lakásán, hogy elbeszélgessek vele Benes cseh külügyminiszter légii jabb nyilatkozatáról. — ön mindig Európa erkölcsi egysége mellett sízállotl sikra, Don Eugenio, — mondottam a házigazdának, aki a nála megszokott szívélyességge] fogadott. — Emlékezetes másrészt, hogy a katalán roemrzetiségi mozgalomban iis vezérszerepel játszott ön, Don Eugenio. A hábam kitörésekor ün ts eh bar it n, tanit\ inv ii kultvinyban fejtették ki aggodalmukat kontinensünk sorsa fölött; kit mást, miimt önt kérdezhetnék meg tehát arra vonatkozólag, hogy Európa nvrrt' halad? Mi a prognózisa az európai helyzet kialakulására vonatkozólag? — Véleményem szeriint — kezdi Eugenio d'Ors — Európa államai három nagy állaimeszme között fognak végeredményben választani az eljövendő esztendőkben. Ezek az állameszmék: a kommunista állam; székhelye Moszkva, prófétája Marx. A liberális állameszme, amelynek székhelye Genf és prófétája — igen, még ma is — Rousseau . . . Végezetül a federális-korporativ állameszme, Róma székhellyel. Prófétája Proudhon. Az a Proudhon, aki a szabadság megszervezését tűzte ki feladatául és akinek ideáit Mussolini fogja megvalósítani, aki a diktatúrát csak ideiglenesen és szükségből tartja fenn, mint átmeneti állapotot, Ihogy azután az igazi, proudhoni szabadságszervezéshez láthascon. Mussolini tendenciája nyilvánvaló: a nemzetiségi elvet akarja anakronisztikussá tenni; állameszméje a korporaliv, federális szuper-állam. — Németország melyik állameszmét követi az ön véleménye szerint? — Németország és Franciaország pillanatnyilag nem illik bek a fentebb vázolt keretbe. Ez a két állam most habozik még és egyikük állásfoglalása kihatással lesz a másikra is. Franciaországra erősen hatott az angol liberalizmus; ettől csalk ugy fordulhatna el, ha megcsinálná a francia — ellenforradalmat. Németországnak pedig szellemileg szüksége van arra, hogy Franciaország „meghódiitsa", mert a francia szellem felszívása nélkül menthetetlenül a Kelet, menthetetlenül az orosz barbárság karjaiba hull . . . Egész Európa érdeke, hogy ez a két nagy nemzet megegyezzék egymással. — .Ismert anekdota, s.zól Mannheim és Karlsruhe városok TÍvalitásáról. A jó karlsmheiak azt mondogatták: Mannheim, az már Franciaország . . . Ezzel szemben Manniheimban csak azt lehetett hallani: Karlsruhe, az már Kelet, az már nem is Európa . . . Valahogy azt lehetne mondani, hogy mély szimbolikus érlelem rejlik ebben az anekdotában: kifejezi Németország ingadozását Kelet és Nyugat között.. Nincs középül Németország számára. Mihelyt megszűnik Akropolis lenni, akkor azonnyomban keleti Babilonná lesz... — Tudja, md lenne az ideális megoldás? Valahogy ugy érzem, hogy efelé a megoldás felé haladunk akaratlanul is: a néme'.-római birodalom, a Szent Birodalom feltámasztása. Ezzel csak Dante álma válnék valóra, amelyet A Monarchiáról irott müvében vetett papírra: a Birodalom feltámadása . . . — Hogyan illesztené ön be a fentebb vázolt háromféle Európa-csoportba Magyarországot és a környező államokat? — Nem ismerem elég jól a közép- és keleteurópai helyzet minden csínját-bínját, de egyet mégis mondhatok: nem nagyon szimpatizálok az újdonsült, friss sütetü nemzetiségi államokkal, amelyeknek megteremtése súlyos tévedés volt... E/ért irtani egy kicsit ironikusan Benes külügyminiszter őexcellenciája legutóbbi nyilatkozatáról. Ebben a nyilatkozatban bizonyosan cinizmus nyilvánul meg; persze önkéntelen, öntudatlan cinizmus (un cinismo inconsciente). Azt mondotta ugyanis Benes legutóbb: A nemzetiségi érzés annál crősebb, minél frissebb sütetü. Mit jelent ez? Más szavakkal ugy is lehetne mondani: Annál inkább követelem a jussomat, minél kevesebb jogom von valamihez . . (Tanto uiáv empeno en el Derecho, cuanto menos titulos tiene este Derecho ...) Búcsúzom Eugenio d'Orstól, aki éppen most indul útnak Genf felé. A Népszövetség v árosának egyetemén tart előadássorozatot általános kulturhistóriai problémákról. Megkérem, hogy ott, a Nemzetek Szövetsége területén, minél sze lesebb körben ismételje meg licites különös nemzetiségi elméletéről és jogfelfogásáról alkotott véleményét. — Jó utazást és termékeny munkát Genfben, Don Eugenio! ür. Brachfeld Olivér Román főiskolai tanár a trianoni határok tarthatatlanságáról A háború uíáii a nemzetiségi elv érvényesülésének hangoztatása mellett darabolták lel Magyarország testét. A gazdasági és földrajzi tényezők az uj államhatárok megállapításánál csak ott és addig a mértékig vétettek figyelembe, ahol és ameddig azt a „győzök" érdekei a nemzetiségi határokon tul kívánták. Ma már minden, a középeurópai kérdést valamennyire ismerő embernek látnia kell, hogy a trianoni határok nemcsak az ethnografiai batárokat nem követték igazságosan, hanem egyenesen katasztrofális hatással jártak azáltal, hogy a gazdaságilag és földrajzilag szigorúan egymásra utalt területeket szétszabdalták. Még ellenségeink sem tudnak életképes érvet felhozni Csekszlovákia szörnyű földrajzi és gazdasági struktúrája mellett, melynek a tótság teljes elszegényedését és tönkremenetelét köszönheti. Köztudomású az is, hogy a magyar Délvidéknek gazdasági, kulturális és szociális nivója milyen óriási csökkenést szenvedett azáltal, hogy a balkáni Szerbia uralma alá került. Eddig még leginkább Erdély elszakitását tudták gazdasági és földrajzi szempontok felvetésénél azzal indokolni, hogy Erdély több évszázadon át különálló fejedelemség volt, tehát nem függ olyan nagyon szorosan össze a Nagy Magyar Alfölddel. Elfelejtették, hogy ez abban az időben volt, amikor a Magyar Alföld teljesen lepusztult, kietlen állapotban egy hóditó katonai hatalom uralma alatt hevert és igy természetes vonzóerejét nem is érvényesíthette. Mihelyt az élet e területen megindult és erőre kapott, Erdély sem tarthatta tovább meg teljes önállóságát. Az élet ereje minden érvelésnél erősebb s most egy román tudós mulatja ki, hogy az az éles határ, amelyet az Aliföld peremén Magyarország és Erdély között vontak, lassan, de biztosan nemcsak a csonkán maradt magyar területet sorvasztja el, hanem az elszakított erdélyit is. Pedig ez a tudós dacos ellensége a magyar népnek és eddigi tudományos és publicisztikai működésének nagyrésze éppen az erdélyi magyarság és székelység ellen irányult.' Opreanu Sabin a neve és tanára a kolozsvári Felső Kereskedelmi Akadémiának. Ennek az Akadémiának, mely jelenleg II. Károly király nevét viseli, 1932/33. évi tanév nyitásán tartotta az alább ismertetendő érdekes előadást Opreanu.2 1 Opreanu Sabin dr.: 'J'inutul Sácuilor 1926. — Sácuizarea ronianilor prin religie. 1927. 2 Megjelent az Akadémia tanárainak tudományos folyóiratában: Obetirataban: Observatorul Social-Economic. Cluj, 1932. 3—4. sz. Sabin Opreanu dr.: Probleme de Geografie economica in Muntii Apuseni. 220—230. p.