Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1934 / 3-4. szám - Franciaország és a nemzetközi helyzet
1934 MAGIAK KÜLPOLITIKA 11 Franciaország és a nemzetközi helyzet Európa egységének és ;» benne élő nemzetek békés együttműködésének minden kísérlete kudarcot vallott a háború óta eltelt másfél évtized alatt. A politikai ellentétek, a gazdasági leromlás és a lelkek nyugtalansága állandóan bizonytalanná tették nemcsak a jövendőt, hanem már a holnapi napot is. Az európai államoknak a fölhalmozott fegyverekkel, az. erőszakon alapuló jog erejével fenntartott külső nyugalma mindennek nevezhető volt, csak békének nem. Jonathan Swift, az angolok nagy szatirikusa, a maga korában fennálló európai egyensúlyt olyan raffináltan alkotott építményhez hasonlította, amely azonnal összeomlik, mihelyt egy veréb száll a tetejére. Vájjon most nem ugyanilyen é Európa békessége? A háború utáni illúziók azonban most már kezdenek elhalványodni. A pusztítás, a forrongás, amely a háború öröksége, most már egyetlen országot sem hagy érintetlenül. A politikai, lelki, sőt a gazdasági válság is elérte már azokat a népeket is. amelyek a legnagyobb hatalommal és gazdagsággal kerültek ki a népek nagy mérkőzéséből. Az emberiség tragikus hullámzása a szabadság és a rend partjai között sohasem volt veszedelmesebb, mint korunkban. A szabadság, amely kötelességet nem ismer és a rend, mely a jogokat veszi el, egyaránt félelmetes ellenségei az emberiség jövőjének. Korunk nagy problémája az, hogy ebből a válságos helyzetből miképpen juthatunk révbe, hogyan tudjuk a szabadságot és a rendet összeegyeztetni a nemzetek belső életében és ezzel együtt a nemzetközi életben is. Az egységnek és az együttműködésnek egyetemes megvalósítása egyelőre utópia. A Népszövetség bukása ennek megdönthetetlen tanúságtétele. A békeszerződésekkel megteremtett helyzetnek fegy/erek erejével való fenntartása szintén reménytelen. Ez az igazság most már nemcsak a legyőzöttek igazsága, hanem az egész világé. Franciaország huszonhat szövetségesének leghivebbike Belgium volt. És ennek a leghűségesebb országnak miniszterelnöke, Broqueville, figyelmeztette épp e napokban Franciaországot és vele együtt az egész világot a történelem ama megmásíthatatlan törvényére, hogy minden legyőzött nemzet előbb, vagy utóbb felemelkedik. „Nem arról van szó, — mondotta a belga miniszterelnök, — hogy türi-e Franciaország és türik-e a volt szövetségesek Németország fegyverkezését, hanem arról, hogy megmenekülhetünk-e a fegyverkezési versenytől. Mert ha nem, akkor Európa népéi elkerüllu tétlen biztossággal haladnak egy ujabb háború szerencsétlensége elé." Barthou, aki a francia nemzeti egység Kormányának külügyminisztere. külpolitikájának tengelyéül a szerződések tiszteletben tartását és a Népszövetséget jelölte míg. Ezzel a programmal indulva, egészen természetes, hogy a fegyverkezések szabályozása tekintetében Franciaország még most is ragaszkodik merev magatartásához, amellyel megakasztja a természetes fejlődést. Hogy ez a magatartás taktikai szempontból hasznára válik-e Franciaországnak, azt a közeli jövő fogja megmutatni. Hogy azonban az európai béke megszervezésének nem válik élőmére, azt teljes biztosságai mondhatjuk. Barthou külügyminiszter e napokban ellátogatott Belgiumba és tanácskozott a belga miniszterelnökkel, aki bizonyára ugyanazt mondta meg neki, amit szenátusi beszédéhen félreérthetetlenül kifejtett. A francia kormány nehéz elhatározások előtt áll. Remélhető azonban, hogy Barthou külügyminiszter álláspontja a maga keménységében nem fog teljesen érvényre jutni. Doumergue, az uj francia kormány elnöke, egész pályafutása alatt a kiegyenlítés embere volt. Nem véletlen, hogy ezt a nyugodt temperamentumu, pártszenvedélyekci) felülálló délfrancia államférfiul szólították a kormány élére. Doumergue. mint miniszterelnök és mint köztársaSági elnök is, hazájának válságos időszakokban tett nagy szolgálatot. A háború kitörésekor rövid ideig külügyminiszter volt, tiz esztendeivel később az 1924 körüli zavaros időkben a jobb és baloldal között volt közvetítő szerepe döntő kérdésekben, most pedig, 19;U-ben, a belső válság nehéz napjaiban ismét őt hívták a kormány élére. Doumergue egész politikai pályáján mindig érvényesítette azt a sokszor hangoztatott véleményét, hogy az államfériíunak mindenekelőtt a valósággal keli számot vetnie és annak engedelmeskednie és nem szabad előítéletektől magát elragadtatnia. Ha Doumerguenek sikerül ezt a mély bölcseséget a most következő nehéz időkben is érvényre juttatnia, akkor ismét nagy szolgálatot tesz nemcsak hazájának, hanem Európa békéjének is. Barthou külügyminiszter a fegyverkezések terén nem tér el a halott paragrafusokban megállapított jogtól és azt reméli, hogy a régi jelszónak, Franciaország biztonságának hangoztatása időnyereséget jelent Franciaországnak. Nem veszi észre, hogy ezzel akarata ellenére is abba a fegyverkezési versenybe kergeti volt szövetségeseit is, amelytől a belga miniszterelnök méltán félti Európa békéjét. A fegyverkezések szabályozásának ez az elakadása, amelyet Anglia, Olaszország és Németország kívánságával szemben ilyen körülmények közölt Franciaország felidéz, még fontosabbá és még sürgősebbé teszi Európa másik nagy problémájának: a dunavölgyi államok konszolidálódásának kérdését. Mussolini négyhatalmi tervezete éppen a fegyverkezés kérdésében való, egyelőre megoldhatatlan ellentét miatt nem válhatott valósággá. Eden angol főpecsétőr látogatása az európai fővárosokban, ugy látszik, szintén nem volt alkalmas a négy hatalom együttes tanácskozásának pótlására. Franciaországnak közeledése Olaszországhoz azonban nemcsak a keleteurópai kérdésben hozhat enyhülést, hanem kiinduló pontja lehel az Olaszország és Franciaország között Európa más részeiben, továbbá a földközi-tengeri ellentét és az afrikai gyarmatok kérdésében való súrlódások megszüntetésének is. Olaszország és Franciaország között ez az ellentét, bár a világháborúban egymás oldalán harcoltak, III. Napóleon kora óta tart. A békeszerződések sem hozták meg Olaszország számára a remélt változást. Mindazt azonban, amit elmulasztottak, helyre lehetne hozni azon az uton, amelyen most megindultak. Az európai kontinens békéjének megteremtése után még könnyebben lenne megvalósítható a két ország baráti együttműködése Európán kivül \\s. Ez pediig nagy igérel lenne az egész világ békéjének megvalósítására. Uiseijen harisnyát