Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 3-4. szám - Franciaország és a nemzetközi helyzet

1934 MAGIAK KÜLPOLITIKA 11 Franciaország és a nemzet­közi helyzet Európa egységének és ;» benne élő nemzetek békés együttműködésének minden kísérlete kudarcot vallott a háború óta eltelt másfél évtized alatt. A po­litikai ellentétek, a gazdasági leromlás és a lelkek nyugtalansága állandóan bizonytalanná tették nem­csak a jövendőt, hanem már a holnapi napot is. Az európai államoknak a fölhalmozott fegyverekkel, az. erőszakon alapuló jog erejével fenntartott külső nyugalma mindennek nevezhető volt, csak békének nem. Jonathan Swift, az angolok nagy szatirikusa, a maga korában fennálló európai egyensúlyt olyan raffináltan alkotott építményhez hasonlította, amely azonnal összeomlik, mihelyt egy veréb száll a tete­jére. Vájjon most nem ugyanilyen é Európa békes­sége? A háború utáni illúziók azonban most már kez­denek elhalványodni. A pusztítás, a forrongás, amely a háború öröksége, most már egyetlen országot sem hagy érintetlenül. A politikai, lelki, sőt a gazdasági válság is elérte már azokat a népeket is. amelyek a legnagyobb hatalommal és gazdagsággal kerültek ki a népek nagy mérkőzéséből. Az emberiség tragikus hullámzása a szabadság és a rend partjai között sohasem volt veszedelmesebb, mint korunkban. A szabadság, amely kötelességet nem ismer és a rend, mely a jogokat veszi el, egyaránt félelmetes ellensé­gei az emberiség jövőjének. Korunk nagy problémája az, hogy ebből a válságos helyzetből miképpen jut­hatunk révbe, hogyan tudjuk a szabadságot és a ren­det összeegyeztetni a nemzetek belső életében és ez­zel együtt a nemzetközi életben is. Az egységnek és az együttműködésnek egyete­mes megvalósítása egyelőre utópia. A Népszövetség bukása ennek megdönthetetlen tanúságtétele. A béke­szerződésekkel megteremtett helyzetnek fegy/erek erejével való fenntartása szintén reménytelen. Ez az igazság most már nemcsak a legyőzöttek igazsága, hanem az egész világé. Franciaország huszonhat szö­vetségesének leghivebbike Belgium volt. És ennek a leghűségesebb országnak miniszterelnöke, Broque­ville, figyelmeztette épp e napokban Franciaországot és vele együtt az egész világot a történelem ama meg­másíthatatlan törvényére, hogy minden legyőzött nemzet előbb, vagy utóbb felemelkedik. „Nem arról van szó, — mondotta a belga miniszterelnök, — hogy türi-e Franciaország és türik-e a volt szövetsé­gesek Németország fegyverkezését, hanem arról, hogy megmenekülhetünk-e a fegyverkezési versenytől. Mert ha nem, akkor Európa népéi elkerüllu tétlen biztossággal haladnak egy ujabb háború szerencsét­lensége elé." Barthou, aki a francia nemzeti egység Kormá­nyának külügyminisztere. külpolitikájának tenge­lyéül a szerződések tiszteletben tartását és a Népszö­vetséget jelölte míg. Ezzel a programmal indulva, egészen természetes, hogy a fegyverkezések szabá­lyozása tekintetében Franciaország még most is ra­gaszkodik merev magatartásához, amellyel meg­akasztja a természetes fejlődést. Hogy ez a magatar­tás taktikai szempontból hasznára válik-e Francia­országnak, azt a közeli jövő fogja megmutatni. Hogy azonban az európai béke megszervezésének nem válik élőmére, azt teljes biztosságai mondhat­juk. Barthou külügyminiszter e napokban ellátogatott Belgiumba és tanácskozott a belga miniszterelnök­kel, aki bizonyára ugyanazt mondta meg neki, amit szenátusi beszédéhen félreérthetetlenül kifejtett. A francia kormány nehéz elhatározások előtt áll. Remélhető azonban, hogy Barthou külügyminisz­ter álláspontja a maga keménységében nem fog tel­jesen érvényre jutni. Doumergue, az uj francia kor­mány elnöke, egész pályafutása alatt a kiegyenlítés embere volt. Nem véletlen, hogy ezt a nyugodt tem­peramentumu, pártszenvedélyekci) felülálló délfran­cia államférfiul szólították a kormány élére. Doumergue. mint miniszterelnök és mint köztársa­Sági elnök is, hazájának válságos időszakokban tett nagy szolgálatot. A háború kitörésekor rövid ideig külügyminiszter volt, tiz esztendeivel később az 1924 körüli zavaros időkben a jobb és baloldal között volt közvetítő szerepe döntő kérdésekben, most pedig, 19;U-ben, a belső válság nehéz napjaiban ismét őt hívták a kormány élére. Doumergue egész politikai pályáján mindig érvényesítette azt a sokszor hangoz­tatott véleményét, hogy az államfériíunak mindenek­előtt a valósággal keli számot vetnie és annak en­gedelmeskednie és nem szabad előítéletektől magát elragadtatnia. Ha Doumerguenek sikerül ezt a mély bölcseséget a most következő nehéz időkben is ér­vényre juttatnia, akkor ismét nagy szolgálatot tesz nemcsak hazájának, hanem Európa békéjének is. Barthou külügyminiszter a fegyverkezések terén nem tér el a halott paragrafusokban megállapított jogtól és azt reméli, hogy a régi jelszónak, Francia­ország biztonságának hangoztatása időnyereséget jelent Franciaországnak. Nem veszi észre, hogy ez­zel akarata ellenére is abba a fegyverkezési versenybe kergeti volt szövetségeseit is, amelytől a belga minisz­terelnök méltán félti Európa békéjét. A fegyverkezések szabályozásának ez az elaka­dása, amelyet Anglia, Olaszország és Németország kívánságával szemben ilyen körülmények közölt Franciaország felidéz, még fontosabbá és még sür­gősebbé teszi Európa másik nagy problémájának: a dunavölgyi államok konszolidálódásának kérdését. Mussolini négyhatalmi tervezete éppen a fegyverke­zés kérdésében való, egyelőre megoldhatatlan ellen­tét miatt nem válhatott valósággá. Eden angol fő­pecsétőr látogatása az európai fővárosokban, ugy látszik, szintén nem volt alkalmas a négy hatalom együttes tanácskozásának pótlására. Franciaországnak közeledése Olaszországhoz azonban nemcsak a keleteurópai kérdésben hozhat enyhülést, hanem kiinduló pontja lehel az Olaszor­szág és Franciaország között Európa más részeiben, továbbá a földközi-tengeri ellentét és az afrikai gyar­matok kérdésében való súrlódások megszüntetésének is. Olaszország és Franciaország között ez az ellentét, bár a világháborúban egymás oldalán harcoltak, III. Napóleon kora óta tart. A békeszerződések sem hoz­ták meg Olaszország számára a remélt változást. Mindazt azonban, amit elmulasztottak, helyre lehetne hozni azon az uton, amelyen most megindultak. Az európai kontinens békéjének megteremtése után még könnyebben lenne megvalósítható a két ország baráti együttműködése Európán kivül \\s. Ez pediig nagy igérel lenne az egész világ békéjének megvalósítá­sára. Uiseijen harisnyát

Next

/
Thumbnails
Contents