Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 3-4. szám - Róma az európai politika középpontja

1934 MAGYAR Kt'LPOLITIKA 5 állt Franciaország mellé. Maga szabta meg politikai irányát és vértanú hűséggel kitartott mellette. Ez a vértanúi hűség, a baráti vér bő ontása és nem számbeli nagysága, területe tette Belgiumot nagy állammá. Belgium szavával a halottak beszélnek, a baráti hűség vértanúi, a nemzet örökké élő tagjai, ezek az igazi kisértetek, akik sohasem szállnak sírjukba és soha nem válnak le a nemzet testéről és hangjuk meg nem cáfolható. Belgium, mely csaknem elvérzett a világháborúban, nem tanulta meg, mi a gyűlölet. Ágyuk, harcikocsik, lángvetők, gázfelhők harcában megtartotta a régi, személves harcok lovagiasságát és csaták elmulta, fegyverzaj elpihenése után nem akarja megsemmisíteni, béklyóban tartani régi ellenfelét. Broqueville szavával a belga halottak beszéltek és ezután már igen nehéz lesz erősíteni, hogy a levert Németországnak és a szélszaggatott Magyarországnak fegyvertelenül kell állania tetőtől-talpig felfegyverzetl ellenségei között. Belgium, akit baráti hűség parancsolt Franciaország mellé, most az igazság és lovagiasság, méltányosság példáját mutatja hatalmas barátjának. Belgium földje régóta csatatere Franciaország és Németország mérkőzéseinek. Földje a legnagyobb francia vereség, Quatre Bras és Waterloo színhelye. Epp ugy retteghetne biztonságáért mint Franciaország. Határa védtelenebb, mint Franciaországé és mégsém az egyoldalii fegyverkezésben, ellenfelének örökös leigázásában látja jövőjét, boldogulását, hanem a méltányosságban és történelmi belátásban. Belgium nagy: — hűsége miatt. Miért mondjuk mi, hogy kis nemzet vagyunk? Miért válunk lemondóvá akkor, ha a statisztikai adatokat nézzük? Miért búsulunk, ha arra gondolunk, hogy rokontalan nép vagyunk? Nincsenek-e nekünk is vértanúink? Halhatatlan halottaink, akik az élő, reményeiben rokkant nemzedék segítségére, szaporítására sietnek a halálontuli hűség Tejutjain? Nincs jogunk arra, hogy megadóan várjuk jó. vagy rossz sorunkat. Nincs jogunk arra, hogy a magyar nemzet nevében szerények legyünk. Szenvedésünk, küzdelmeink, szerepünk a múltban és jelenben nem alázatosságot, nem megadást sugall, hanem történeti hivatásunk körvonalait rajzolja elő. A romlásnak, mely Európa mély hanyatlását okozta, a nyugati nagy országok külpolitikája volt mérgezett kútfeje. A gyógyulás, a nemzetek közeledése, a derű és bizalom, az egészséges életben való hit első bátor pillanata az olasz—magyar—osztrák szerződés római aláírása volt. Magyarország megkapta külpolitikájához az isteni u j jmutatást. Magyarország feladata a nyugati politika mérgeinek ellensúlyozása, a gyógyulás és ezen keresztül a gyógyítás. Oly történelmi feladat ez, mely nem kisebb, mint aminő századokkal ezelőtt a kereszténység és Európa védelmében ránk rovatott. Most is Európát és a kereszténységet védelmezzük. Oly feladat ez, mely méltó arra, hogy minden idegünket megfeszítse, öntudatunk minden részét áthassa, vérünk minden cseppjét izzásban tartsa. Régi jogcímünk a nagy politikára nagy feladatunkkal ujra éledt. Magyarország külpolitikája ezentúl a segítséget nyújtó, békés és szabad kéz, de semmiesetre sem az ölhetett kéz lomha és lemondó politikája. Marius. Róma az európai politika középpontja Törvényszerűen kellett elkövetkezni a nagy, világot átfogó megoldások kudarcának, amelyeknek árnyékában jogosulatlan és az emberiség békéjét veszélyeztető hatalmi törekvések lappangtak. A fegyvereken nyugvó rend helyett előbb-utóbb el kellett következnie ennek a korszaknak, amely a jogon és méltányosságon alapuló rendet akarja megteremteni. Mivel csodákra nem lehetett várni, bizonyosság lett az is, hogy a jogon és a megértésen alapuló rendet csak fokról-fokra, lépésről-lépésre lehet megvalósítani. Ezeket a/ igazságokat Mussolini látta meg először, ö hirdette már évekkel ezelőtt, hogy a legnagyobb kérdések megoldását nem lehet rendszerekbe foglalni. A rendszerek illúziók, az elméletek börtönök. Én például — mondotta — baráti és gazdasági szerződéseimben, amelyeket kötöttem, nagyobb garanciáját látom a békének, mint a nagy, széleskörű szövetséges rendszerekben, sőt a Népszövetségben magában. Mert. mint régebben mondottam, én a szerződéseket csupán a történet fejezeteinek, nem pedig befejező szakaszainak tekintem. Mussolini ezeket az igazságokat nemcsak hirdette, hanem cselekedeteit is ezek szerint irányította. Nem sietett el semmit. Megvárta, inig a sok forrongás, amelyet mind a páriskörnyéki szerződések idéztek föl a különböző országokban, viszonylagosan nyugvópontra jutott. Várt mindaddig, amig zátonyra nem jutott valamennyi terv, amely nem az igazságos békét és Európa gazdasági fellendítését szolgálta első sorban, hanem a fegyvereken nyugvó hatalom fenntartását. A páriskörnyéki békekötések által teremtett helyzet változatlan fenntartása fokozatosan lehetetlenné vált. Egymásután pattantak le a jóvátételek, lehetetlenné vált az egyenjogúság megtagadása a legyőzöttektől, lehanyatlott a Népszövetség ereje és főképpen meggyengült a szövetségek rendszere, amely a páriskörnyéki békeszerződések paragrafusaira épült és meg akarta kövesiteni a világot. Franciaország huszonhat szövetségese közül, amely a világháború győzelmét kivívta, alig néhány maradt meg Európa legfőbb hatalma, Franciaország mellett. Az utolsó esztendő különösen gazdag volt eseményekben, amelyek tisztázták a helyzetet s ujabb bizonyítékául szolgáltak annak, hogy a népek többsége a fegyverek rendje helyett a jog rendjét kívánja, mert csak ez hozhatja meg a béke nyugalmát és a gazdasági élet felvirágzását. A politikai gyűlölet és a gazdasági hadviselés megakadályozta, hogy a romokon uj élet fakadjon. Nehéz kérdés volt az is, hogy ilyen zűrzavaros állapot közepette hol lehet a gyógyítást megkezdeni. Sok bizonytalanság és meghiúsult kísérlet után Mussolini volt az első, aki megtalálta a helyes utat és azon a legnagyobb nehézségek közepette is türelemmel és bizakodással haladt előre. A Duna medencéje volt az a pont, ahonnan a gazdasági romlás az egész világra szél ter jedt. A Duna medencéje volt az, amelyet a páriskörnyéki szerződések legjobban szétszaggattak. A győzelem mámorában nem gondoltak arra, hogy ennek a vidéknek Európa békéje és egyensúlya tekintetében milyen jelentősége van. A történeti államokkal együtt összetörték a gazdasági egységeket is. A határok megvonásánál nem vették figyelembe sem a történeti multat, sem a nemzetiségi elvet, amely