Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 3-4. szám - Mussolini magyar-barát politikája

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1ÍW4 vitézlett s az a mozgalom, melyei most Róma meginditott, nemcsak a világ folyásának a parancsoló életszava, hanem jeladás uj hatalmi csoportosulásokra is, elsősorban pedig a békediktátumokkal erőszakosan eltörölt Középeurópa feltámasztására. Mert immár napról-napra jobban kiviláglik, hogy a tizenöt év óta kisértő politikai és gazdasági krízisek legmélyebb oka és legfőbb motora a győztesek ama történeti és földrajzi tudatlanságból származó hajmeresztő bűne, sől világpolitikai hibája, hogy Középeurópát egyszerűen levakarták a térképről. Már pedig a diktátoroknak tudniok kellőd volna, hogy nemcsak történetileg, hanem földrajzilag és gazdaságilag is három Európa van. melyeknek komplexumában életérdekeit illetőleg Középeurópa épp oly döntően különbözik Nyugat-, mint Keleteurópától. Nos, ez a Középeurópa hiányzik nemcsak az óvilágból, hanem az egész planéta politikai és gazdasági dinamikájából, — el kellett tűnnie, mert a rajta lakó központi hatalmakat legyőzték. Ám a geográfiával nem lehet tréfálni s csonka hazánk világtörténetileg büszke lehet arra a tényre, hogy a csonka Ausztria segédkezésével s Róma támogatásával a magyar miniszterelnök volt az. aki Középeurópa feltámasztását kezdeményezte. Egyelőre persze Berlin még hiányzik Bécs, Budapest és Róma mellől, de a régi körvonalak már is markánsan bontakoznak ki az uj központi hatalmak számára. Megnyugtathatjuk az aggályoskodókat: nincs semmi félreértés a magyar és a német kormány közt, a harmónia teljes Budapest és Berlin közt s csak a még mindig vajúdó német revolució, most már evolúció, tempójától fog függni, hogy a konszolidáció mely pillanatában csatlakozzék Berlin a kialakuló Középeurópához. Ha Berlin a világpolitikai sakkjátszmában olykor, mint most, a jugoszláv pionhoz is hozzányúl, ez csak azt jelenti, hogy Németországnak revíziós szempontból csak Prágával van komoly dolga, ellenben Belgrád és Bukarest teljesen közönyösek számára s a nagy játszmában mint pjonok felhasználhatók . . . Berlinnek Prága fontos, — lásd már is a német-lengyel szerződésből kipattanó ama varsói demarsot, mely a Csehszlovákiában sínylődő lengyel kisebbségek számára eget kér: gazdasági és kulturális emberi létet! Renes ur a saját alkonyának a naplementi fényénél ugyancsak sürög most, de többé nem támadóan, hanem inkább védekezően, — dél felé, hozzánk kínálkozik tárgyalásokra, észak felé pedig a lengyel „testvéreket'' csitítja . . Hja elmultak az idők. mikor Prága „Európa operett-arb/tereként" Párist és Londont leckéztette, most már Varsó leckézteti őt s eléggé fenyegetően. Egy bizonyos: a csehszlovákiai lengyel kisebbségek ügye csak használhat a mi ottani magyar kisebbségeinknek, — Varsó után majd a mi kisebbségeink szenvedéseire s tán felügyel a világ . . . Egy szó, mint száz: Németország nem hiányozhat, nem maradhat ki a Dunamedence rendezéséből, vagyis a most kialakuló uj Középeurópából. Középeurópa e feltámadását csonkamagyar elszánt kezdeményezésre Rómából indították meg. Tett volt az a római hármas megbeszélés, hatalmas lett, mely a Duce vas emeltyükarjával széttörte a kis entente körénk kovácsolt vasgyürüjét. Nagy kezdet, melynek folytatása lesz, — uj ut, mely a magyar igazság utja lesz! F Ő S Ö It Mussolini magyar-barát politikája Irta: BaLa Ignác (Milánó) A magyar—osztrák—olasz szerződés melyei Gömbös, Dollfuss és Mussolini Rómában aláírt, közelebb \ itle Európát az igazi békéhez, mint a Párizs melletti békediktátumok. Valójában csak most indult meg az az igazi kijegecesedési folyamat, amelyei a békediktátumok uj helyzete teremtett. Azok az erők, amelyek országokat és népeket örökre feldarabolni és elválasztani igyekeztek, maguknál nagyobb erővel találkoztak és ez nemcsak megszüntette káros befolyásukat, hanem ugyanakkor egy ujabb életerős mag köré csoportosította is az egyenként életképtelenné vált csonkokat. Ez az uj erő, az igazság ereje, amelyet Mussolini perszonifikál. Az ő hatalmas egyénisége és zsenialitása megtörte a békediktátumok erejét és felszabadította a pusztító — politikai és gazdasági — nyomás alól Középeurópa két balálra itélt államát: Magyarországot és Ausztriát. Ha a most aláirt római hármas szerződésben nincs is szó a revízióról, éppen Mussolini politikája az, amely nemcsak megnyugtathat, de garantálja is, hogy a revízió vezérlő gondolata irányítja majd továbbra is azt a politikát, amely az igazságos békét hozza magával és amely megteremti a lelkek igazi megnyugvását szolgáló atmoszférát. Külpolitikai tapintatosságból és észszerüségből a Rómában március 17-én este aláirt hármas szerződési okmány szövegében nem történik említés a revízióról. De már másnap, március 18-án délelőtt, ugyancsak Rómában, Mussolini hatalmas beszédet mondott az olasz, parlament ötéves anunkaeiklusának befejezésekor és ebben már — a Millerand-féle kísérőlevél ígéreteinek betartását, a magyar revíziót követeli. — Az elszigetelt és legszinmagyarabb területeitől is megfosztott Magyarország, — mondotta Mussolini, — szolidáris megértésre talált Olaszországban, amely megértés nem tegnapi keletű és amely világos kifejezést nyert már a mi külpolitikánk számos megnyilatkozásában. Magyarország „igazságot" követel és azt, hogy teljesítsék végre azokat az ígéreteket, amelyeket ünnepiesen tettek neki a békeszerződések megszövegezése idején. Olaszország a múltban is támogatta és most is támogatja ezt a követelést. A magyar nemzet erős nemzet, amely megérdemli és el is fogja nyerni a szebb jövőt. A Duce szavai tömörek, világosak most is. Márványba vésendő bizonyságai igaz magyar-barátságának. A „reálpolitikus" Mussolininak van egy ideális célja is: és ez éppen a revízió, amelyért immáton másfél évtizede harcol. És történelmi és gazdasági kapcsolatokon kívül, éppen a revízió hozta még közelebb egymáshoz Csonka-Magyarországot és a fasiszta Itáliát. Mussolini, aki fiatal újságíró korában az olasz irredenta-mozgalom harcosa volt Battistával együtt, megértette a magyar nép mai szenvedéseit: meghatotta őt a magyar revíziós mozgalom büszke, méltóságteljes ereje, amely nemcsak a gyakorlati politikust, hanem az egykori irredentistát is a revízió zászlóvivőjévé tette már akkor, amidőn Magyarországon kívül ezt a szót más nem merte még a világba röpíteni, csak ő Még javában folytak Párizsban a béketárgyalások, amikor Mussolini lapjában, a „Popolo d'Italia"ban már elkeseredett harcot indított el a békeszerződések ellen. Már akkor felismerte a készülő vészedéi-