Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám - Titulescu, Benes és társai. Francia hang a kis-antant ellen - A francia parlamentarizmus válsága

12 MAGVAK KÜLPOLITIKA 1U.S4 február Napóleon és a magyarok Lézay Adrienne eredeti .jelentése Honapartéhez a magyarokról a párisi nemzeti levéltár eredeti okmányai között Pátis, február. A párisi „Archives nationalc.s"-haii igen érdekes levétel őriznek, amely nemcsak azért tarthat számot különösebb méltatásra, mivel ez a nagy világhódítónak első tapogatőzása volt a magyar nemzet megnyerésére, hanem azért is. mivel a franciák, a nagy háború után némi fogalmakat nyerve Magyarországról, ezen okmány! esetleges franciamagyar kapcsolatok legérdekesebb és legkomolyabb történelmi kiindulópontjának tekintve] különös becsben tartják és Féltett gondossággal őrzik. A levél tölih mint százharminc éves. [rója Lézay Adrienné, akit Bonaparte azzal bízott meg, hogy Magyarországba utazva, ottani tapasztalatait naki sürgősen jelentse. Bonaparte azt kívánta elsősorban 'tudni, száinithat-e és milyen mérvben a magyarok felkelésére a/ osztrákok ellen és igy a f randák oldalán. Az igen érdekes okmány dátuma 1802 február 25, aláírási hely gyanánt Bécs van feltüntetve, címe pedig: „Coup d'oeil sur la Hongrie" („Egy szempillantás Magyarországra.",1 „Tábornok Url ön engem megbízotti, hogy Magyarországra nézve a/ ottani viszonyokat behatóan tanulmányozzam és a tapasz tálat óikról önnek jelentést legyek. Ezen nagyszerű országban, igazán nem volt nehéz feladatomnak megfelelni, mivel itt mindenki az Ön és a nagy franci i nemzet igaz barátja. Oh, bár .ne nyögnének a magyarok annyira az osztrák járom fegyveres súlya alatt! Ó bennül; meg volna a készség a mi oldalunkon harcolni elnyomóik ellen, de . . . de . . . General! tudjuk azt, hogy mióta a magyar nemzet az osztrák monarchia kiegészülő részét képezi, neki soha külpolitikai vonatkozásokban egy szava sem volt. A népesség igen gyér, noha az ország termékenysége határtalan. A magyar nép az osztrák elnyomás alatt már nem tudja, mit csináljon! Mindenben Ausztria diktál az alkotmány szellemében. Én igen sok házban rábukkantam az On arcképére. A magyar .szereti a franciákat és alig várja, hogy felszabadittassék általa. 1795-hen összeesküvést fedeztek fel, amelytől a Palatínus sem állott távol. De Bárhogy is gyűlöli a nemes magyar nemzet az osztrákot, egy revoluoióra, legalábbis a közeljövőben, mégsem gondolhatunk, mivel sajnos, Rákócziak és Thökölyek már nem élnek lils n'exislent plus) és igy az egyébként királyim nép, csak erőteljes támogatásunk és bizonyos előkészületek után volna egy ,,revolt''-ra rábírható. A baj ott van, hogy azok, akik gazdagságuknál fogva a mozgalom élére állhatnának, a kormány által meg vannak vásárolva. A lakosság a parasztokból, a burzsoáziából, a szabad városokból, és a nemesekből áll. A parasztok, mint már emiitettein, azon pillanatban mellénk állnának, mikor egy erős francia hadsereg a magyar haláron megjelenne. A burzsoázia szintén szereti a franciákat, de mérhetetlenül tél. A szabad városok főleg kereskedőkből állanak, akik félnek egy inváziótól mivel azt hiszik, hogy ezt mihamar katonai kontribueicik követnék. A nemességet csak ugy nyerhetnők meg, ha \ agy megvásárolnék, vagy pedig régi jogaikba beültetnők. Mindezekhez, mint mondáin, az szükséges, hogy erős francia csapaloikat dobjunk a magyar határra, mert csak igy lehet bátorságot önteni a különben vitéz magyarokba. A mágnások közül .sokan Transsylvaniában azilumot leltek és igy ezetk egyelőre meg vannak elégedve. Egyébként a magyar mágnást a keleti indolencia jellemzi! Lósport, vadászat és ezzel vége a napi foglalkozásnak. A mellett független, mint egy kis király! Én igen sokat hallottam elégedetlenkedni (nuirmurer), de sajnos, fegyverek és bátorság az, ami hiányzik. Magyarországban még más nehézség is van, ez a hős nemzet, l>eékelve egyrészt Ausztria, másrészt a török közé, nem revolulionálhat maga erejéből. Egy török győzelem egyenlő volna a magyar szabadság szétszakításával, mig viszont egy magyar győzelem a török fölött az osztrák ház féltékenységét és félelmét a magyaroktól annyira felkeltené, hogy ez esetben Ausztria még jobban a magyarok nyakára ülne. Nekünk kell tehát segiteni rajtuk és ezáltal magunkon is. A keztyiit ugy kell az osztrák arcába dobni, hogy azonnal egy erős sereggel megjelenünk a magyar szomszédságában. Magyarország jelenlegi helyzetében nem tarthatja magát. A nemes lengyel nemzet azt vesztette el, amit a nemes magyar nemzet most retteg elveszteni és ez a legdrágább kincs, a szabadság. Vigyük tehát mi neki ezt a drága kincset és ők mint egy villámcsapás állnak mellénk. Magyarországot a körülmények szerencsés egyesítése által kell elszakítani Ausztriától. Ez a franciáknak már csak azért Ls igen fontos, mivel Magyarország a monarchia éléstára. Az idő azonban nekünk dolgozik! Tábornok! Ne felejtsük el, hogy azon pillanatban, aihogy a monarchia súlypontját Bécsből Budára tesszük át, ezen egyszerű helyváltoztatás forradalmat idézne elő. Ez pedig csak rajtunk áll. Mert ne felejtsük! Mialatt nyugaton egy uj hatalom alakul ki, azalatt keleten, a mi nyomásunk alatt, egy másik kell hogy letűnjék! És ez utóbbi Ausztria! Neki be kell látnia, hogy uralmát osak ugy tarthatja fenn, ha a felső Dunától kelet felé terjeszkedíK a Pontus Euxinushoz! Ennek pedig természetes következménye az, ha fővárosát is kidet felé eltolja. Tehát Tábornok! A nemes magyar nemzetre okvetlen számátihat, de segítenie kell őt azzal, hogy Ausztriát erélyesen megtámadva, mihamar egy sereget vet a magyar határra. Ez esetben a magyar felkelés (levéé en masse) Ön mellé áll. Egyébként a magyar katona felelte vitéz, igen derék és sokkal könnyebben kiképezhető, mint osztrák katona, amelynél a magyar sokkal becsületesebb, ügyesebb és mértékleteseid). A legutóbbi hadjáratban az osztrákoknak a cipőjük kii fogyóban volt. A/ osztrák származású katona mezítláb ment tovább, mig a magyar egy elhullott Ié> bőréből csinált magának lábbelit. A magyar katona mindég magyar marad szokásaiban és erkölcseil>en egyaránt. Nem szókik meg soha. Csak elvétve, ha nagyon éhes, maradozik el, de jóllakva ismét bevonul ezredéhez. Salut el respecl Adriene Lézay." Vienne. '20 Okt. 1802. Ez okmány hátlapjára ragasztva égy 1809-ből származó versikét találunk, amely egy elfogott osztrák tiszt szerzeménye: „D/e Donon ist ein Weib, dos sprSde thut, Dem Verijnügen widersteht sie mit Stolz inni Wuth, Unt sie dennoch llm drübergelassen." Doch da Napóleon sic wusste rechi zu fassen, érdeke. Fentiekből láthatjuk azt, hogy milj magasra értékelte a későbbi világhódító a magyar nemzet erényeit ós katonai tulajdonságait és mily nagy erőfeszítéseket telt arra nézve, hogy a magyar fegyvereik segélyével gyűrhesse le Ausztriái. Bárha a mostani francia nemzet, illetve politikusai is belátnák azt, hogy a magyar nemzet, — amely évszázadokon át védte saját vérének hullásával a müveit nyugatot a barbárok ellen, Európa békéjét szolgálja és igy felszabadítása ..Trianon átka" alól az egész világ jól felfogott érdeke. Nyiry László, ny. vk. ezredes. Vágó Dezső bőrdíszműves Budapest Népszínház-uf ca 33