Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám - Legyen már vége a ferdítéseknek - Trianonon tul!

1934 február MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 Hogyan lett Pozsonyból Bratislava? Most vau tizenöt esztendeje annak, hogy az ösi magyar koronázó város megszűnt a magyar államhoz tartozni. A csehek természetesen nem mulasztották el, hogy iv esemény évfordulóját kellő dobveréssel meg ne ünnepeljék. A cseh sajtó tele volt ünneplő cikkekkel, melyekben dicsőítették c régi „szlovák" város felszabadítását. Ilyen értelemben ir Benesék angolnyelvü szócsöve a The Central European Observer is, moly kéthetenkint megjelenő lapnak az a feladata, hogy „kellő" információkkal lássa el az angol közvéleményt Közép-Európára vonatkozóan. E lap idézi Dérer [vannak szavait, mely szerint: „Bratislava a múltban is mindig szlovák v<>ll s a jövőben is az akar maradni". lgv beszélt Dérer miniszter ur azon az ünnepségen, melyen Pozsony ,,szlovák" jellegét ünnepelték. Ezzel szemben mi magyarok nem akarjuk most a rendelkezésünkre álló számtalan statisztikai és egyéb bizonyítékokat felsorakoztatni — melyeket a népszámlálási botrányok idején a magyar sajtó úgyis bőven ismertetett — hanem legyen szabad idéznünk dr. Vavro Srobár szenátor, Szlovákia első csehszlovák miniszterének szavait, melyek a prágai külügyminisztérium lapjának, a „Prager Presse"nefc 1934 február 4.-i számába irotl vezércikkében látlak napvilágot. Srobár szenátor ur ebben ismerteti a csehek pozsonyi bevonulásának eddig cseh oldalról nem nagyon hangoztatott részleteit és mindazon nehézségekét, melyekkel meg kellett küzdeniök. Különösen érdekes az a rész, mely a bevonulás körülményeire vonatkozik. Eszerint Piccione olasz tábornok és Barecca alezredes tiltakoztak az ellen, hogy a szlovák kormány székhelyét Zsolnáról Pozsonyba helyezze át a ezt azzal okolták meg, hogy ,,a kormány tagjainak személyi biztonságát nem tudják garantálni, mivel ugy értesültek, hogy azokon az utcákon, melyeken a csehszlovák kormány be akar vonulni, merényleteket készítettek e/ő. Mikor mi továbbra is iparkodtunk tervünk mellett Barecca alezredes azt kivánta, hogy a kormány és a vendégek bevonulása legalább a meflékutcákon keresztül történjék". Majd a továbbiakban a legilletékesebb szemtanú, Srobár szenátor ur a következőket irja: „A város lakossága nagy barátsággal fogadott, ami málsszóval annyit jelent, hogy egyáltalán nem üdvözölt minket. Az utcák néptelenek voltak, az ablakok és üzle lek redőit leeresztették. A szállodákban nem akartak befogadni, a kávéházakban és vendéglőkben süketek voltak velünk szemben s nem akartak kiszolgálni. Lelkesen üdvözölt azonban az a néhány ezer szokolista, kiket a rend fenntartására idedirigáltunk." E két kis idézel, melyek a legilletékesebb személy vezércikkéből lettek véve, világos bizonyítéka annak, hogy Pozsony lakossága milyen érzelmekkel fogadta a bevonuló cseh hatalmasokat. Az a beismerés, hogy őket a máshonnan oda „parancsolt" szokolistákou kivül senkisem üdvözölte, lehelő legvilágosabb cáfolata mindama beállításnak, mely tagadni igyekszik Pozsony magyar voltát. E cikk elolvasása után kissé furcsán hangzanak azok a nagy ünnepi szónoklatok, melyek a tizenöléves évforduló napján Dérer és egyéb urak szájából elhangzottak. Vájjon mit szólnak majd az igazságra oly kényes angolok, ha Prága előbb emiitett angol nyelvű propaganda lapjának Dérer idézete után elolvassák a legilletékesebb szemtanú, Srobár szenátor ur őszinte szavait? Vájjon mit lógnak gondolni arról a népszámlálásról, mely szerint magyar jóformán alig van ez ősi koronázó városban .' S vá jjon mi les/ a véleményük azokról az etnográfiai adatokról, mellyel a csehek Pozsonyhoz való jogukul alátámasztották'? Mindeme kérdésekre a váiasz igen egyszerű. A csehek ismételten bebizonyították, hogy a magvai igazság mindig igazság volt s mindig az is marad, dt a cseh propaganda a múltban is és most is nem más, mint jóhiszemű emberek megtévesztése, Scliinidl l'app Ernő. Legyen már vége a ferdítéseknek — Trianonon tul! A Quai d'Orsay félhivatalosában, a párisi ...lomnál des Débats" egyik korábbi számában Pierre dc Quirielle „Le traité de Trianon el la propagande hongroise" cimien hat és fái hasábos cikkben emlékezett meg, még pedig feltűnő dicsérettel, egy Rudinsky József nevü fiatál szlováknak „La revision (In iraiié de Trianon — Varticle 19 da pactc de ia Société des Nations" című munkájáról. A francia sajtónak hazánkban is ismert, ragyogótolhi munkása Rudinsky könyvét honfitársainak nyomatékosan figyelmébe ajánlja avégből, hogy a magyaroknak az egész világra kiterjedő propagandájától magukai teljesen elvakítani ne hagyják... Rudinsky József, legalább is könyvének túlnyomó részében, egy konkrét szerződésnek, a trianoninak szenteli. Az előszó előtt meglepetésképpen — szerzőnk egy dedikáció! irt, amely különlegességénél fogva megérdemli, hogy eredetiben idéztessék: „Dédié á Björnson, au défenseur de In uation alors la pina malheureuse de VEurope". ...Egy olyan munka, amelynek Írója népét, amelyhez tartozik, az 1914-es viiláglháborut megelőző Európa ..legboldoglalanabb és legszerencsétlenebb" nemzetének deklarálja, önmaga leplezi le azt, hogy a tudomány köntösébe burkolózva nem objektív érveléssel, hanem a rágalmak özönével akar operálni avégből, hogy a világ közvéleménye előtt „bebizonyítsa", hogy a legszerencsétlenebb nemzetnek, a szlováknak „elnyomója", a Magyar Királyság nem érdemli meg, hogy a Trianonban létesült békeszerződés — javunkra — bármely irányban is revíziónak vétessék alá. A munka előszava mindenben igazolja ezt a feltevést. Rudinsky kijelenti, hogy a művelt nyugatnak fogalma sincsen a magyar reklamációk „tragikomikus" voltáról, amelyeket az. ezeréves haza újbóli helyreállítása, tehát a trianoni szerződés revíziója érdekéién a magyarok ut-utfélcn hangoztatnak. A szerző megígéri, hogy nemcsak a „justice hongroise" motívumait fogja bonckés alá venni, hanem ki fogja emelni a magyar probléma legfontosabb kérdéseit is. Mindezt pedig avégből, hogy illusztrálhassa, mi is volt az az ezeréves Magyarország, a .,1a Hongrie millenaire. . ." Ez utóbbi ellen folytatott ugyanis a román, szerb és szlovák nemzet egy kétségbeesett és elkeseredett küzdelmei llutte aeharné!). hogy a kisebbségben tevő magyarság hegemóniája dacára nemzetükei a Magyar Szent Korona (halárain belül a végpusztulástól (? !) megmenteni tudják. Az előszó azzal zárul, hogy a munka a ..mélységes hálaérzet szerem kif. j.z • akar lenni Ejcrm&on személy! 11 int, tki az el ::nek luvt » l el a < i\ ibzall > il lg flgy£lm<S I a magyiICik állal a szlovákokra gyakorolt ..elviselhetetlen szociális és politikai elnyomatás" ra. Maga a könyv két nagy részre oszlik. Az első a „nemzetközi jogi szerződések teóriájá"-ról 111—122. old.), a másik rész a trianoni szerződés revíziójáról szól (122—253. old.) A munka beosztása tagadhatatlanul sikerültnek mondható és mint ilyen, a szerző céljainak határozottan kedvez is. A gyanútlan olvasó 126 oldalon keresztül napi politika mentes tiszta és meglehetősen konzervatív nemzetközi jogot kap, amely igen alkalmas, arra, hogy az olvasót a szerző tudományos és objektív célkitűzései felől megnyugtassa. A 127. oldaltól kezdve azután Rudinsky a nemzetközi j"g"i cr.'.vn felhígítja a hiborus felelősség problímijmak egyéni interpretálásával, valamint a „Justice pour la Hongrie" oímel viselő fejezetben összehordott hallatlan rágalmakkal. \ mii igv „CÓnclusion supréme"-ben kulminál, ahol a szerző a clausula rebus sic stantibus kategorikus megtagadása és a pacta sunt servanda elvének szinie az égig való leidicsérése után saját munkájának rezüméjét abban jelöli meg, ihogv a Irianoni szerződés területi haláro/mányaira a Nemzetek Szövetsége alapokmányának lí>. §-a nem alkalmaiható, miután azok - tehát a területi diszpozíciók „történelmi lények". A könyv olsö fejezete a konzervatív iskolának jól isméi'1, tenorjában tartott védőbeszéd a pacta suni servanda melleit. A revízió kimondotl problémája csak a harmadik fejezetben kerül napvilágra. Bevezetésül a szerző oldalakon ál a szerződések interpretálásával foglalkozik, hogy meg-