Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 2. szám - Titulescu, Benes és társai. Francia hang a kis-antant ellen - A francia parlamentarizmus válsága

1934 február MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 tartására, amelyet Franciaország szövetségesei segítségével megszerzett. Franciaország az újonnan gyártott fegyverek, az újonnan épített várövek árnyékában sem zárhatja el magát az élet fejlődésétől, és nem szállhat szembe a termeszei törvényeivel. A világháború rettenetes vérontása és anyagi javakban való pusztítása, szellemi és gazdasági téren egyaránt nagy változásokat hozott. Az ijesztő zűrzavar után azonban uj élet. uj szellemi és uj anyagi célok felé fordult az emberiség. Az uj eszmék egymás után hódítanak téri különböző országokban és mindenüti másképpen óhajtják pótolni azokat a tekintélyekel. amelyek a háború után, mikor legnagyobb szükség lett volna rájuk, szétomollak, öszszetörtek. Az uj eszméknek az illető országok határain belül való bálás- egyre jobban mutatkozik. Ez tanúságot tesz arról, hogy a világ jelenlegi helyzetében, ellentétben a múlttal, minden ország belső politikája egyúttal külpolitikát is jeleni. A tekintélynek, a rendnek és a közérdeknek előtérbe helyezése adhatja meg egy népnek azt a belső egységet, mely erőt ad neki a világban való érvényesülésre és eredményes külpolitikai cselekvésre. Mussolininak Olaszországban, MacDonaldnak Angliában és Hitlernek Németországban más és más eszközökkel bár. sikerült megközelíteni népüknek azt az egybefogását. amely a külpolitikai erőnek is első feltétele. Franciaország ezzel szemben, épp úgy, mint külső politikájában, belső politikájában is ragaszkodik azokhoz a régi módszerekhez, amelyek az átalakult világban veszedelmesen megnehezítik az élethez való alkalmazkodást. A francia politikai élet bizonytalanságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy a harmadik köztársaság megalakulása óta nem sokkal kevesebb, mint száz francia kormánv állt az ország élén és egy-egv kormány átlagos élete nyolc hónapig tartott. Angliában ugyanez alatt az idő alatt mindössze talán husz kormány vezette az ügyeket. A legutolsó francia parlamenti ciklus 1928-tól 32-ig tiz kormányt fogvasztott el. átlagban öthónapi időtartammal, az ui parlamenti ciklusban pedig Daladier most megalakult kormánva immár a hatodik. A kormányoknak ez a gyors változása szinte lehetetlenné teszi minden nagyobb koncepció végrehajtását és főképpen lehetetlenné teszi az ország helytállását egy-egy kormánv terveiért. Hiába határozná el mayát egy kormánv külpolitika terén a legüdvösebb cselekedetre is, nem tudhat ia. vajion másnál) jelentéktelen belső ok miatt nem kell-e távoznia helyéről. Ilyen körülmények közölt érthető, hogy a legjobb francia hazafiak közül igen sokan gondoltak már arra. hogy a parlament reformjával, a hagyományok tiszteletben tartása mellett ugyan, kell e bajon segíteni és olyan központi tekintélyt teremteni, amely a kormányzás szilárd alakot ad. A francia parlamenti rendszernek legnagyobb gyengesége az. hogy a parlament állásfoglalása ellen nagyon nehéz a néphez fellebbezni. A francia alkotmány szerint a köztársaság elnöke csak a szenátus hozzájárulásává! oszlathatja fel a kamarát. A hagyomány azonban még az ilyen feloszlatásnak is ellene szól és a harmadik köztársaság ideje alatt erre csak egyszer volt esel Mac Mahon alatt s a föloszlatás akkor is a minisztérium akarata ellenére történt, nem pedig elsősorban a néphez való fellebbezés végett. A francia parlamenti rendszernek ez a hiányossága a legélesebb ellentétben van az angol parlamentárizmus hagyományival. Angliában tudvalévőeri a parlament feloszlatásának Damokles-kardja mindig lehetővé teszi a kormánynak a néphez való fellebbezést. Egészen természetes, hogy a francia nép, amely a nagy forradalom vívmányai közül az egyéni szabadság megmaradásán őrködik legjobban, idegenkedik bármiféle diktatórikus végrehajló hatalomtól. Még erős kormányok fennállását is nehezen tűri. Éppen Tardieu említette egyik legutóbbi beszédében, hogy az utolsó harminc évben Franciaországnak csak kétszer volt erős kormánya, 1918-ban. mikor vereségtől tartott és 1926-ban, mikor államcsőd fenyegette az országot. Most. 1934-ben, — még ha talán nem is érzi egészen a francia nép — újra olyan válság előtt áll. amely erős kormányt kövefel. Ennek az erős kormánvnak valóban a francia nemzet egységét kell képviselnie és sem apró párti érdekekre, sem népszerűségre nem szabad figvelemmel lennie. Szeme előtt csak Franciaország legfőbb érdeke, a belső egység megteremtése és ennek révén a nemzetközi téren való határozott és a nemzetközi erkölcsnek megfelelő magatartás lebeghet. Jouvenel szenátor, aki olaszországi követsége idején szemtanuja volt Mussolini működésének, a francia parlament nagy problémájáról elmélkedve, a következőket mondotta: — ..Valamely nép azért kíván vezért, mert ő maga nem találta meg az utat s azért fogad el diktátort, mert nem tudja magát kormányozni és ezért hailik meg a magasabb akarat előtt, mert nem tudja, mit akar. vagy azt nem tudia végrehajtani. A demokrácia ezzel szemben az égvén méltóságát előtérbe helvezi. amelvnck feltétele az állampolgári nevelés. ..Jouvenel szerint az erős kormány nincs ellentétben a demokrata eszmékkel. A nép — illetőleg a többség — a tekintély viselőié. A főkérdés az. hogy a parlamenti ellenőrzést, ami szintén a demokráciához tartozik, egv cselekvésre kénes kormánv szükségességével összhangzásba hozzák. 11a a kamara feloszlatásé svakrab'ban s/erenelne a kormánvok biztosabb belvzetben lennének és ezzel, anélkül, hogy az alkotmánvt érinteni kellene i népszavazásnak valami formája állna rendelkezésükre," BUDAPEST, VIII, KERÜLET GÓLYA-UTCA 13. SZÁM FÜRDŐKÁLYHÁK VÖRÖSRÉZBŐL EZMUARUUZEM