Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - Európa és a magyar külpolitika

2 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 január nélkül a Duna völgyének gazdasági és politikai kér­déseit rendezni, a pángermán expanzivitás ellen védő­gátat emelni és Franciaország biztonságát Magyaror­szág nélkül, sőt Magyarország ellenére a kisantant katonai szövetségére alapitani nem lehet és nem szabad. Ugyancsak a francia biztonság szempontjából vizsgálja Középeurópa helyzetéi Flandin volt pénz­ügyminiszter, a Francia politika egyik vezető egyéni­sége, aki a Le Journal 1931$ október 17-iki számában irt cikkében megállapítja, hogy a magyar kérdés megoldható lenne, ha a közös jólét érdekében tör­ténő együttműködése jutalmául Magyarország szom­szédai részéről, — kikkel Trianonban túlságosan bőkezűen bántak — bizonyos területi engedmények­ben részesülne. Kizárólag a germán expanzivitás elleni védeke­zés és igy francia érdek vezette Pierre Cot, jelenlegi légügyi, minisztert is, amikor a Duna völgyének uj rendezése és a magyar kérdés megoldása mellett nyi­latkozott. Xavier Vallat jobboldali francia képviselő, aki folyó évi január havában járt Budapesten, kizárólag azt tanulmányozta, hogy a magyar nemzet mennyi­ben támogathatja Franciaországot az Anschluss ve­szedelmének elhárításában és Magyarország hogyan kapcsolódhatna be a Duna völgyének uj rendezésébe. A francia biztonsági kérdés és Franciaország egyre súlyosbodó gazdasági helyzete a francia köz­vélemény figyelmét mind jobban a dunavölgyi pro­bléma felé tereli és a francia politikai életben és a sajtóban az a meggyőződés alakul ki, hogy egyedül a kisantant katonai szövetsége ma már nem jelent komoly támaszt a francia politika részére, a Duna völgyének gazdasági »endezése pedig elkerülhetet­len. Briandtól kezdve Tardieun keresztül a gazda­sági rendezés szükségessége lépett előtérbe, de az Anschluss kérdése már politikai térre is átterelte a francia közvélemény' figyelmét. Komoly francia pub­liciták hangoztatják, hogy Franciaország sem halad­hat sokáig az elzárkózás utján. Nem lehet, hogy örökké egy antireviziós blokknak legyen a feje, mely mintegy szükségszerűen tömöríti ellene a bé­két és revíziót óhajtó népeket. A magyar revíziós gondolat napról-napra ujabb teret hódit Franciaor­szágban. Ma már a magyar revíziós gondolatnak olyan nagy irodalma van Franciaországban, ami­lyenhez hasonló csak Olaszországban keletkezett. A közös magyar-francia érdekek felismerése indította a francia tudósokat és publicistákat arra, hogy köny­vekben is sikraszáll janak a trianoni békediktátum revíziója mellett. Egy cikk keretében nem ismertet­hetjük ezeknek a könyveknek határozott állásfogla­lását, csak annak megállapítására szoritkozbatunk, hogy ezek a könyvek máris nagy hatásai voltak a francia közvéleményre. Különös úttörő munkát vé­geztek: Pierre Delattre, Aldo Dami, René Dupuis, Louis Villát, F. de Gerando, Georges Roux, Jean Desthieux, Pierre Daye, G. Gobron, Georges Des­bons, Leon Lamouche, Henry Pozzi francia irók és publicisták kitűnő munkái. A könyvek mellett a francia sajtóban is nap­nap után látunk megnyilatkozásokat a magyar reví­zió érdekében. A közös érdekek felismerése igen te­kintélyes tábort szerzett a magyar igazság ügyének Franciaországban is, és irók. tudósok és politikusok nyíltan kiállanak meggyőződésük mellett. Mind többen és többen vállalkoznak előadások tartására és 1933-ban Párisban és a nagyobb francia városok­ban kizárólag francia közönség előtt francia irók és politikusok 48 előadási [ártottak. Az előadók között szerepelnek Mme Charof, több francia nőegyesület elnöknője, Andié de la Far újságíró, Georges Des­bons ügyvéd és író, Georges Roux ügyvéd és író, aki többször járt Magyarországon, Jean Desthieux új­ságíró és laptulajdonos, G. Gobron író és tanár, Phi­lippe Lamoür a francia iljuság egyik vezető egyéni­sége. Pierre Daye ujságiró. Louis Villát egyetemi tanár, Jean Piot, Georges Duveau, Ernest Pezet kép­viselő, Jackes Kayser radikális politikus és még so­kan mások. A magyar revíziós gondolatot az Emberi Jogok Ligája is magáévá tette. A magyar revíziós mozgalom részére a talaj a legnehezebb éppen Franciaországban volt és még három-négy évvel ezelőtt a revíziós szól is veszedel­mes voll Franciaországban kiejteni. A magyar igaz­ság hatalmas ál ülő erejét éppen az igazolja, hogy ma már nemcsak a francia társadalmi életben és nem­csak a sajtóban beszélnek, illetve irnak róla, de a Lancia kamarában is kiállanak mellette. Csak idő és kitartó munka kérdése, hogy a francia külpolitika éppúgy megváltozzék a revízió érdekében, ahogy a jóvátétel dolgában megváltozott. Európa és a magyar külpolitika Valamely ország külpolitikája: végzetének föl­ismerése. Nem szeszélyes gondolat, nem egyéni nagyravágyás, önkényes elhatározás sugallja a kül­politikai törekvéseket. A nagy államférfiak nem irányítják a külpolitikát, hanem fölfedezik, meglát­ják azt az irányt, melyet országuknak a végzet ki­jelölt. Egy ország belpolitikája hánykódó, szeszélyes lehet, népessége, nyelv, nemzetiség, sőt faj szerint is változhatik a külpolitikai irány teljes változatlansága mellett. A külpolitikát nem a népesség osztály, rend szerint való tagozódása, nem is nyelve, nem is faja határozza meg. Osztályok, népek keveredése, pusz­tulása muló és kicsinyes tünet a külpolitika paran­csoló és maradandó volta mellett. Július Caesar Galliája éppúgy védővonalat hú­zott a Rajnán tul lakó néptörzsek ellen, mint a har­madik francia köztársaság demokráciája a harma­dik német birodalom ellen. A szármát pusztaságok szittya lakója Herodotos idejében éppoly sóvárgással sompolygott a meleg tengerek kikötővárosai körül, mint ahogy Nagy Pé­ter cár vágyott Konstantinápoly s mint ahogy a kommunista Oroszország vágyódik a Dardanellák után. Anglia nagy prímása a 960. évben, a dán táma­dások elhárítására 3600 hajóval őrizteti hazája part­jait s mikor királyát megkoronázza, ezt a büszke cí­met adja neki: — Albion császára és Augusztusa, Bri(­tannia és az angolszászok bazileusa, a szigetek és az Angolországol környező óceán császára és ura, — bizonyságául annak, hogy az angol külpolitika ha­marább forrott ki, mint az angol nép maga. Az a politika, mely most Olaszországot Német­ország jogainak védőjévé leszi, nem uj: német-ró­mai hagyományokban gyökeredzik, olyan költője volt, mint Dante s olyan képviselői, mint Nagy Ká­roly és III. Leó. A magyar külpolitika olyan régi mint állami­ságunk.

Next

/
Thumbnails
Contents