Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 1. szám - Franciaország és a magyar reviziós mozgalom

MAGYAR KÜLPOLITIKA A MAGYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XV. ÉVFOLYAM I. SZ. BUDAPEST 1934 JAMDÁR Franciaország és a magyar revíziós mozgalom Irta: dr. FALL ENDRE a Magyar Revíziós Liga ügyvezető igazgatója A világháború végén a francia külpolitikának minden törekvése az volt, hogy széttörje és teljes egészében meggyöngítse a volt központi hatalmakat s ezek között elsősorban Németországot és Ausztria­Magyarországot. A francia külpolitika mindezt a fran­cia biztonság érdekében tette, legalább is ez volt az elgondolása. Németországot meg kellett gyöngítenie és hatalmát meg kellett törnie, hogy a német revanche­politikát legalább is hosszú időre lehetetlenné tegye. Ausztria-Magyarországot pedig fel kellett darabolnia, i'ma téves elgondolás alapján, hogy ha a nemzetiségi államokból összetevődött osztrák-magyar monarchiát nemzetiségi államokra darabolja, ilymódon megoldja a nemzetiségi kérdést a Duna völgyében, elősegíti a Duna völgyének gazdasági konszolidációját és az újon­nan keletkezett és megszervezett kis államokon keresz­tül érvényesiti a francia nép akaratát s lehetetlenné te­szi, hogy a Duna völgyének népei mégegyszer a német, birodalomnak segítségére siessenek. Az egész feldarabolás ténylegesen francia elgondolás szerint és kis szövetségeseinek akarata értelmében tör­tént. A francia nép segédkezelt két állam újjászületé­sénél és lehetővé tette, hogy másik kettő hatalmasan megnövelje területét. Ezenkivül Franciaország támo­gatta Lengyelországot Felső-Sziléziában, Ukrajnában, 1920-ban szakértőket és lőszert küldött neki s a vilnai ügyben is segítette. Pénzügyi támogatást is nyújtott ugy Lengyelországnak, mint összes kis szövetségeseinek. Franciaország a dunai kérdést Prága, Belgrád és Bu­karest szemüvegén keresztül látta. Ezzel a politikájá­val intézményesen két táborra osztotta Európa népeit: a győzők és legyőzöttek táborára. A két tábor között i: bizalmatlansági kérdés elmélyült, de a bizalmatlanság nak teljes elmélyítése Franciaország kis szövetségesei­nek különösképpen érdekében állott, és éppen ezért a diplomáciai cselszövés minden eszközével arra töre­kedtek, hogy a bizalmatlanság ne enyhüljön és vala­hányszor ugy látták, hogy a legyőzött népek igazságos követelései előretörnek, mindannyiszor mint hü sző vetségesek jelentek meg Párisban, azonban ezek a láto­gatások a francia államkasszának súlyos tehertétele­képpen jelentkeztek. A kisantant államok Francia országot évtizeden keresztül éppen azzal zsarolták, hogy egyedül támaszai Franciaországnak és a francia biztonsági kérdés egyedül az ö vállaikon nyugszik. És mégis mi történt?! Amint az ujabb időben több neves francia politikus, tudós és publicista megállapí­totta, nem hogy rendezték volna a Duna völgyének gazdasági helyzetét és nem hogy megoldották volna a nemzetiségi kérdést, hanem éppen ellenkezőleg merev és rideg elzárkózásukkal mindezeket a kérdéseket még jobban kiélezték a Duna völgyében. Ma már a francia politikusok egy tekintélyes része tisztán látja, hogy ama nagy áldozatok ellenére, amelyeket a francia kor­mány hozott kis-szövetségesei érdekében, középeurópai politikája csődbe jutott és a Duna völgyének évszáza­dok alatt kialakult gazdasági rendje teljesen felbomlott és nagymértékben hozzájárult a gazdasági világkatasz­trófa elindításához. De megállapították azt is, hogy a világháború előtt a nemzetiségi kérdés nem volt any­nyira kiélezve a Duna völgyében, mint most tizenöt és fél évvel a háború befejezése után. Fennáll Danzig és a korridor kérdése. Nem tudták megoldani a Ma­gyarországtól elszakított nemzetiségek kérdését, Mace­dónia kérdése még ma is tűzfészket jelent a Balkánon. Besszarábia miatt Szovjet-Oroszország és Románia kö­zött sohasem jöhet létre mélyreható és komoly meg­egyezés. Dalmáciában, valamint a Visztula völgyében a háborús szellem sokkal élénkebb, mint valaha. De ami a legsúlyosabb problémája nemcsak Kelet-Európá­nak, de elsősorban Franciaországnak, ez Ausztria kérdése. Franciaország tisztában van azzal, hogy ha az Anschluss megtörténik, amely bármelyik pillanatban bekövetkezhet. Németország nyerte meg a háborút és a Duna völgyében kiépített szövetségi rendszere azon­nal értéktelenné válik, mert Csehszlovákia magától be­lehull a germáínság gyomrába. Tisztában van azzal is, hogy ez esetben Magyarországnak is csak egy lehető sége van. szorosabb kapcsolatot teremteni az igy meg­növekedett hatalmas Német-Birodalommal, de tudja azt is, hogy ez Románia halálát is jelenti. Tehát az a szövetségi rendszer, amelyet Franciaország óriási pénz áldozatok árán felépített és amelyre az utolsó évtized­ben keleteurópai politikáját alapította, utolsó óráit éli. Itt kapcsolódik bele a magyar probléma: a magyar revíziós törekvés, a francia politikába. Ha Francia­ország nem akarja elveszíteni minden befolyását Kelet­Európa helyzetének intézésében, sürgősen hozzá kell fogni a Duna völgyének uj rendezéséhez és eme ren­dezésben vezetőszerepet kell biztosítania a magyar nemzetnek. Az Anschlusst és a germán expanzivitást másmódon megakadályozni nem tudja. Ez az elgondo lás mindjobban előretör a Quai D'Orsayn és a francia politikusok körében és egymásután igen értékes francia megnyilatkozások történnek ebben a vonatkozásban Előljár a helyes politikai megítélésben Ernest Pezet képviselő, aki egyben a francia kamara közép­európai előadója is. Nagy beszédet mondott a francia kamara 1933 november 10-iki ülésén és ebben han­goztatta, hogy a békeszerződés által teremtelt Euró­pát teljes gazdasági és politikai káosz jellemzi és ép­pen ezért Európa jövője érdekében kölcsönös meg­egyezéssel mielőbb módosítani kell a trianoni béke­szerződést. Ernest Pezet beszédének leglényegesebb része az, amelyben megállapítja, hogy Magyarország

Next

/
Thumbnails
Contents