Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 12. szám - A nemzetközi árucsere távlatai. Asquini olasz testületügyi államtitkár budapesti előadása

MAGYAR KÜLPOLITIKA 13 locarnói szerződés a franciáknak megnyugvásl adhatott Elszész-Lotharingia birtoklása tekintetében. A Saar-vidék visszacsatolása pedig kiküszöböli Franciaország keleti határai) minden bonyodalom lehetőségét. A német-lengyel megegyezés után, amely az európai béke előkészítésének egyik jelentős állomása volt, a Saar-kérdés elintézése Franciaország számára is biztonságának fokozottabb érzéséi jelenti. Már pedig, ha a bizalmatlanságon alapuló lelki elleniéi Németország és Franciaország közön enyhül, gazdasági téren annál könnyebb lesz a közeledé;, mivel Európának ez két. hatalmas központi országa gazdaságilag nagy mértékben egymásra van utalva. A bizalmatlanság csökkenése után a francia nép is örömmel üdvözölné a francia-német közeledést, Nemetország pedig — mint vezére ezt éppen a koblenzi nép""> illésen is újra hangoz!atta — az európai béke érdekében készségesen nymjt békejobbot Franciaországnak. Ha Franciaországban és Németországban a lelkek megnyugosznak és a két ország gazdasági összeköttetése az egymásrautaltságnak megfelelően alakul, akkor már a politikai kérdések megoldása sem ütközhetik nagyobb akadályba. Németország egyenjogúságának elismerése semmi körülmények közölt sem késhetik sokáig s ezután legalább Európára nézve, meg lehet teremteni a jóindulatú együttműködés Teltételeit, amely együttműködés nélkül a béke vissza nem tér. A fegyverek hatalmánál nagyobb a lélek ereje, amely Európa békéjét követeli és éz az erő egyre növekedve, céliái meg is fogja valósítani. A nemzetközi árucsere távlatai Asquini olasz testületügyi államtitkár budapesti előadása Asquini olas/ államtitkár a Fabinyi Tihamér elnöklete aiatt működő Magyar Olasz Társaság rendezésében a nem/itkö/i árúcseréről hosszabb, értékes előadást tartott amelynek gondolatmenetét alább közöljük: Asquini előadásának elején az olasz kormányelnök üdvözletét tolmácsolta a Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter elnöksége alatt álló Magyai Olasz társaságnak, üdvözlő szavakat intézett Fabinyi iihamér kereskedelmi miniszterhez is, majd foglalkozott a római egyezmények jelentőségével. Megállapította, hogy azok az egyezmények, amelyeket Kómában a két ország kormányelnökei tekintetbe véve a két nép hagyományait és céljait — kötöttek, rendkivül fontosak és alkalmasak arra hogy a két ország közötti árúcserét minél jobban elmélyítsék. Ezután rövid áttekintést adott a jelenlegi gazdasági helyzettől. Minden túlzott optimizmus nélkül is megállapíthatjuk, — mondotta — hogy túlvagyunk a gazdasági depresszió mélypontján. Megindult a gazdasági erők lassú ú j jáéledése és ez arra késztet bennünket, hogy óvatosak legyünk a tervek keresztülvitelénél. Bár az egyes államok külkereskedelmi mutatószámai még mindig hanyatló irányt mutatnak, egyes nemzetek piacai már felfelé haladó irányról lesznek tanúságot. Ez bizonyítja, hogy a világpiac helyzete még mindig egészségtelen és hogy a munka nemzetközi elosztása sem megfelelő. Ebből származnak a gazdasági válságnak bizonyos ellentétes megnyilatkozásai, így az egyik oldalon ki nem hasznait tőkék nagy mennyisége, a másik oldalon a tőkék teljes hiánya; a munkanélküliség megalázó jelensége a természetes gazdaság erőtartalékaival szemben. A nemzetközi árú csere semmiféle természetfeletti vagy természetes erőnek nincs alávetve, hanem csakis az emberek akaratának. Egyes emberek zavaros eszméiket hozzáadták a kor általános zavaraihoz, elméleteket kezdtek felállítani és a mai helyzetet sorsszerűségnek tekintették. Az önellátás elméletének hívei azt hiszik, hoffj az ő részükön van a tudomány, mert a szobatudománynak megvan az a lehetősége, hogy bármely helyen előteremthet. Ezek elfelejtik azonban, hogy az élet nem a szobatudományokban előírt elvek szerint fejlődik és hogy más egy kérdés tudományos megoldása, mint gazdasági keresztülvitele. Sem a tudomány, sem a technika, sem pedig a gép nem csökkentette a nemzetközi árúcsere virágzását. Ellenkezőleg, a tudomány, a technika és a gép mindig újabb és újabb lendületet adott a nemzetközi árúcserének és a világgazdasági piac nyugodtan fejlődhetett anélkül, hogy elveszítette volna cg\ ségét. Ennélfogva gazdasá»i és politikai okokban kell keresni azokat a tényezőket, amelyek a világpiac törését idézték elő. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgokat, elsősorban szükség van arra, hogy lebontsák a vámsorompókat, mert a mai vámsorompók vérszegénnyé teszik a -világgazdaságot. A baj gyökeréig kell hatolni és ezért összhangba kell hozni a nemzetközi hitelképességet a kereskedelmi forgalommal és a nemzetközi fizetéseket az árak nemzetközi színvonalával. Előadásának további folyamán Asquini foglal kozott azokkal a különböző korlátozásokkal, ameK ékkel meg akarták javítani a világgazdasági helyzetet. Áttért arra a kérdésre, hogy milyen lesz a helyzete az államnak és az egyéni kezdeményezésnek a nemzetközi árúcsere-forgalom újjászervezése után. Ezzel kapcsolatban szólt a fasiszta korporatix izmusról. Megállapította, hogy a mult század megteremtette a részvénytársaságot és a karlelt, a gazdasági szer\ezkedés e hatalmas eszközeit. A részvénytársaságok és a kartelek azonban hajlamosak arra, hogy kivonják magukat az állam ellenőrzése alól. sői egyenesen ők akarják ellenőrizni az államot saját különleges érdekeik szempontjából. A szociálista teoretikusok a kapitalizmusnak ezekkel az. alakulataival szemben nem tudtak mást szembeállítani, mint az állam monopóliumszerű gazdasági megszervezését. A fasiszta korporativizmus volt az első, amely megértette a gazdasági erők ( Kan szervezésének lehetőségét, amely megkönynyítette e szervezetek állami ellenőrzését anélkül, hogy az illető vállalatok egyéni önállóságát káró san befolvásolta volna. Az előadó meggyőződése szerint ezt a fasiszta rendszert általánosítani lehet és ez a rendszer ak-