Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 12. szám - A nemzetközi árucsere távlatai. Asquini olasz testületügyi államtitkár budapesti előadása

14 MAGYAR KÜLPOLITIKA kor is fennáll majd, ha már túljutottunk a válságon. E rendszer fennmaradásának három oka van. Az első szorosan vett gazdasági ok számol a technika fejlődésével és a legjobban kihasználja a magántulajdont és az egyéni kezdeményezést a kollektivizmus érdekében. A második ok szociális: e rend szer alapján a leghatályosabban el lehel simítani a különböző osztalycllentéteket. A harmadik ok politikai: e rendszer alapján a hatalomnak olyan állandó, széles néprétegeken nyugvó szervezéséi lehet elérni, mely lehetetlenné teszi, hogy az állani a pártok játékabdájává sülyedjen. Tisztában kell lennünk azzal, — folytai la AsQuini — hogy az emberiség jövője nem annyira a végzetszerű erők kialakulásától függ, mint inkább az emberi a karai okos kihasználásától. Az nem kétséges, hogy most olyan korszakban élünk, amelyben nem hiányzik az akaratmegnyilvánulás. Az egyéni és egyetemes akaratmegnyilvánulások a mi történelmi korszakunkban gyakran a hősiesség csúcsait érték el. Nem lehet azonban azt állítani, hogy az emberiség lelki és értelmi fejlettségének ugyanilyen lenyes tanújelét adta volna. Az erők elpocsékolását legjobban bizonyítja az. hogy válságba kerültünk. Ha a népek az „ösze-nem-működés" érdekében kifejtett erőfeszítéseik és áclozataik egy kis részéi igazi nemzetközi együttmunkálkodásra fordították volna, akkor már régen lehetett volna olyan módszert találni, amely lehetővé tenné, hogy az emberiség kijusson a jelenlegi válságból. A nemzetközi együttműködésnek ezt a rendszerét azonban sohasem találjuk meg, ha politikai téren továbbra is visszafelé tekintünk ahelyett, hogy előrenéznénk, mert a történelem állandó mozgás. Nem szabad hinni azt sem, hogy el lehet tekinteni a gazdasági élet alaptörvényeitől. Sokan mondják azt is, hogy mindennek oka a háború, amely egy egész nemzedéket megfosztott a szükséges politikai és gazdasági neveléstől. Ez is csak igazi naivitás, mert nem az iskolában szerzett tudomány számít, hanem a tapasztalat iskolája, amely — bizonyára ezt mindenki tudja — a mi nemzedékünknek nem hiányzik. Inkább azoknak az embereknek és politikai osztályoknak, amelyek átvették a háború közvetlen politikai és gazdasági örökségét, nem volt meg az eseményekhez szükséges képzettségük. Nem hiányoztak azonban az olyan férfiak sem. akik megindították az újjáépítés munkáját. A magyar, olasz és osztrák kormány elnöke létrehozta a római gazdasági egyezményeket és a jegyzőkönyvek szövegében a három kormány feje ünnepélyesen kijelentette, hogy ellene szegül iz önellátás politikájának, amely minden országot megfoszt életlehetőségeitől. A mi országainknak sikerült a súlyos gazdasági kérdések egész sorozatát megoldani és olyan valódi építő politika példáját mutattuk, amely utat mutat más országoknak is, amelyek ugyanilyen reális és igazságos szellemben velünk akarnak működni. Ebből az derül ki, hogy a római egyezmények jelentősége túlmegy az egyezmények közvetlen tartalmán. Ezeknek az egyezményeknek használhatóságát legjobban bizonyítja, hogy a mi népünk és a mi kormányunk e szellemhez híven a valóságban is alkalmazta ezeket az egyezményeket. Nekünk nem lehet más célunk, csak az, hogy mások is hozzájáruljanak a mi missziónkhoz ezzel a jelszóval: Közreműködni, hogy újjászülethessünk. Az olasz irodalom és hatása Magyarországon Milánó, december Időszerűbben nem jelenhetett volna meg könyv, mint Várad]} Imre hatalmas kétkötetes (összesen ezer olualasj munkája: ,,l*a Lctíeraturu ituiianu e la sua in/luenza itt Unyheria." (Az olasz irodalom ha.ása Magyarországon.] Gömbös Gyula legutóbbi római tartózkodása alatt határozla cl az olasz és a magyar kormány, hogy művelődési téren is még szorosabb munkásságot óhajt kilejteni mindkét ország és a nagy olasz tudományos intézel: „Inslituto per l Európa Ortentale" máris a könyvpiacra hozta ezt a nagyszerű müvet, amely igazolja, hogy Magyarország a legrégibb, de a legújabb időkben is milyen érdeklődést tanúsított az olasz kultúra és különösen az olasz irodalom iránt. Természetes, hogy Várady Imre nem most írta ezt a nagy müvét, amelynek csak anyaggyűjtéséhez is — hogy olasz hasonlattal éljünk — „karthauzi barátok türelme kellett'" esztendőkön és esztendőkön át. A római Magyar Akadémia tudós titkára csakugyan több, mint egy évtizede dolgozott e két nagy köteten, amelyek, ime végre szerencsés időszerűséggel látnak napvilágot. Várady Imre neve a legjobb csengésű olasz tudományos körökben is. Nagy elismeréssel fogadta egész Itália régebbi tanulmányát, „L'Ungheriu nella letteratura ituliana" (Magyarország :i/ olasz irodalomban), továbbá „(jrammatica della lingua ungherese" című nagy, tudományos nyelvészeti müvét, amely egyúttal a legtökélelesebb magyar nyelvtan, olaszok számára. Mostani hatalmas tudományos munkája a legszebb bizonyítéka a két baráti ország kullurális együttműködésének és ugyanakkor páratlan értékű adat-tára nemcsak az elmúlt évszázadok alatt egyre szorosabbá vált olasz-magyar irodalmi kapcsolatuknak, hanem a két ország históriai közösségének, annak a történelmi fontosságú együttműködésnek, amely a művelődést vitte előbbre az egész emberiség javára. Több, mint ezer esztendősek már ezek a kapcsolatok, amelyek akkor kezdődtek, amidón az olasz tejedelmek, söt maga X. János pápa is igénybe vették és Itáliába hívták a portyázó magyar hadakat, ahol az ősmagyaroknak először nyílt alkalmuk megismerni a latin kultúra kincseit és közelebbről figyelhették meg a városi lakosság magasabb életszínvonalát, a fejedelmi és pápai udvarokat. • Szent István alatt, aki Rómából kapta az apostoli szent koronát, már olyan szoros volt ez a kapcsolat és olyan közvetlen a hálása, hogy olasz papok vezetésével apátságok és püspökségek keletkeztek Magyarországon, viszont Szent István Rómában és Ravennában hospiciumokat alapított magyar zarándokok számára, akik egyre számosabban tűnnek fel az „örök városba" vezető utakon. Ezt a hősi kort, de a későbbi évszázadok olasz-magyar kapcsolatait is tudós felkészültséggel, kiváló írói erővel eleveníti fel Várady Imre, aki kimutatja az első olasz nemesek, művészek, kereskedők, tudósok és színészek feltűnését is Magyarországon és megállapítja, hogy már Kézai Simon krónikája megírásánál olasz, illetve latin forrásmunkákat használt és hógj már a XlII.-ik század elején magyar diákok látogatták az olasz egyetemeket, sőt tanítottak is ott, mint későbbi tanárok. Kétkötetes nagy munkájának első fele a históriai kapcsolatok regényszerüen érdekes feltárása, amely után a humanisták közé vezet el és kimutatja, hogy amikor a magyar nyelv lesz az irodalmi nyelv a Kárpátok aljában, akkor is milyen nemes befolyások hatása jut el Magyarországba az Alpeseken túlról és hogy mint fokozódik még mindez a nagy magyar reneszánsz alatt. Mindaz, ami Itália és Magyarország között művészi és irodalmi téren történt, hűséges és színes képet nyer Várady művében, aki lelkiismeretes, kritikai áttekintést is ád a legújabb olasz irodalom magyarországi terjeszkedéséről és terjesztőiről. Nagy tudományos műve második kötetét pedig egyedül annak az összeállításnak szentelte Várady, amely magában foglalja a magyar fordításban megjelent