Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 12. szám - A Népszövetség és a külpolitikai helyzet. 1. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA séges s a „questions de fait", a „ténybeli kérdések" szótöbbséggel döntendők el. . . Szó, ami szó, viharosan zárult az Ür 1954-ik éve, főként ránk, sanyargatott magyarokra nézve, kik a bármennyire megcsúfolt magyar igazság nevében azért köteles lelki nyugalommal, felvetett fővel pillantunk az ú j esztendőbe. Olt vár ránk az olasz-francia megegyezés, a belgrádi ügy elintézése, ezzel páros pedig a Saar-probléma megoldása s ezzel kapcsolatban a Hitler III. birodalmának a további kialakulása. Még a szokottnál is több gyúanyag van most Saarbrücken és Belgrád közt, de mi, bármennyi panaszunk legyen is Genffel s/cmben, őszintén kívánjuk, hogy a. háborús veszedelmek nagy Westinghouse-fék je, a Népszövetség, a kritikus 1955. év további erőpróbáit is sikerrel kiállja. n Népszövetség és a külpolitikai helyzet Irta: báró Madarassy-Beck Gyula a Magyar Revíziós Liga társelnöke *) 1. Szeged, ez a gyönyörű város, amely mint a magyar évszázados szellem erős hídiője ali őrt a lialKannak a trianoni szerződés által előretolt kapujánál, a maga testén tapasztalhatta, mit jelent az a középeurópai helyzet, amelyet az úgynevezett békeszerződés megteremtett. A legsötétebb Balkán-politikának szennyes hullámai egy olyan területről, amelyet ez az ország egy tökéletes patinás kultúra és az abszolút jogbiztonság területévé tett meg és amely azóta nemcsak Magyarországra nézve, de a kultúrára nézve is elveszett, átcsaptak a határon és hajléktalanná tett, életük gyökeiétől megfosztott, mindenüktói megrabolt ártatlan emberek ezreivel mementót áhítottak az egész világ előtt arra nézve, hogy egy minden emberiességből kivetkőzött jingo szenvedély meddig tud eisülyedni. Szeged látta az aggastyánokat és látta a gyermekeket, akik mint a hatalmassá lett jugoszláv állam v eszélyes ellenségei egy az örmény üldözések óta nem tapasztalt embertelen kegyetlenséggel kiűzettek otthonukból és közvetlen a határ átlépése után hallotta panaszaikat. Hallotta és látta azt, hogy szegény, nyomorúságos exisztenciákról van szó, akiknek egy igen tekintélyes része soha nem hagyta el azt a szülőföldet, amelyből most a szerb szeges ostorok kikergették, hallotta és látta azt, hogy ennek a tömegnek nagy része azt sem tudja, hogy mi történt és hogy miért történt az, ami történt. És saját egyéni tapasztalata alapján állapíthatta meg azt, hogy mit jelent magyarnak lenni successios államok területén és hogy mit jelent a kisebbségi védelem. A legutolsó genfi tárgyalások során volt alkalmunk meggyőződni arról, hogy az igazság benső erejének érvényesítése, ha hatalmi alátámasztása nem tökéletes, — hogy enyhe kifejezést használjak — legalább is kompromisszumokra szorul. A kérdés az, hogy a kiüldözöttek ügye és az embertelenségnek az a csimborasszója, amely a kiüldözés kisérő jelenségeként mutatkozott, nem lesz-e elég erősen lobogó fáklya arra, hogy belevilágítson a békeszerződések által teremtett nyomasztó és a tisztánlátást zavaró sűrű ködbe. Az angol al*) Az ilt köiőlt értékes tanulmányt az illusztris szerzi Szegeden előadta s kérésünkre a MAGYAR KÜLPOLITIKA számára közUs végett szives volt áteugedni, 193-4 sóház a közel múltban tartott ülése, az ötrendbeli interpelláció, amely ott ebben az ügyben elhangzott cs tiit John binionnak az a nyilatkozata, hogy a jugoszláv kérdésnek egyetlen mozzanata sem kerüli el az angol kormány ügyeimét, reményt nyújt erre is. Addig azonban, amíg a kormány, amelynek ez elsőrendű ieladata, megtalálja az útat a restítutió in integrum és a teljes reparáció kérdésében, ugy az államnak, mint a társadalomnak a legmesszebbmenő áldozatkészséggel kell a szerencsetlenek segítségére sietni. bzeretnék lehető rövidséggel visszamenni a népszövetségi gondolat eredetére, mert annak a megítélésére nézve, hogy mi történt a népszövetség megalkotása óta egeszén a Saar kérdés és a jugoszlav-mugyar ellentét mostani elintézésig, nem lesz érdektelen a népszövetség bölcsője körül lejátszódott eseményeket, a népszövetség egész struktúráját ós különösen annak legújabb fejlődését közelebbi vizsgálat tárgyává tenni. Mint valamennyien tudjuk, a népszövetség egy wilsoni gondolat volt. Wilson 14 pontja közül az utolsó a következőket mondja: "Megalakítandó lesz egy általános népszövetség külön szerződések alapján azzal a célzattal, hogy nagy és kis államoknak egyenlően kölcsönös garanciát nyújtson politikai fii"tétlenségük és területi épségük biztosítására." Wilson 14 pontjában, az annak kiegészítő részét képező 4 pontban és az 1918. szeptember 27én közzétett külön 5 pontban lefektetett nagy elvek közül, amelyekben a v ilágot örökre meg akarta váltani és amelyekre még a wilsoni tragédia megvilágításánál vissza fogok térni, ehhez az egyhez ragaszkodott a legelkeseredettebben. Lansing, Wilson első munkatársa 1919. március 20-án ezt írja naplójában: „Az egész világ a békét akarja, Wilson elnök a népszövetséget. Azt hiszem, hogy a világ ennéliogva kénytelen lesz még sokáig várni a békére." A Wilson-féle elgondolás, ez a misztikus dogmatizmus, amelyet az Egyesült Államok elnöke kétségtelenül jóhiszeműen képviselt, amellyel egy uj világrendet akar megalkotni, amely az igazságnak, és hogy az ő gyakran ismétlődő kifejezését használjam: "a hallgató népek szent akaratának mindenben megfelelve" az örök békét biztosította volna, a betetőzését, a koronáját képezte a népszövetségi gondolat, amely a minden irányban egyenlő szeretettel megalkotott uj rendnek úgyszólván végrehajtó szerve és egyben bizosítéka lett volna. Wilson egész szerepe a békekötések körül a legnagyobb történei 111 i es egyéni tragédiák egyike. Soha még egy nagy világtörténelmi átalakulás pillanatában egyetlen ember kezében annyi erő, anynyi hatalom és annyi alkotási lehetőség nem egyesült, mint az övében. Mindez több körülményből tevődött össze. Az Egyesült Államok beleavatkozása a háborúba, döntötte el lényegében a háború kimenetelét. Katonai ereje aránylag még érintetlenül állt. Gazdasági szupremáciája, mint az összes európai államoknak hitelezőjéé abban az időpontban, amikor még az azóta bekövetkezett gazdasági földindulás nem forgatta fel annyira az ados es hitelező közötti viszony lényegét, egészen kivételes jelentőséggel érvényesült. Az Egyesült Államok elnökének alkotmányos pozíciója törvényes szempontból és a tárgyalások megindulása alkalmával gyakorlatilag is egészen más természetű szabad rendelkezést biztosított részére, mint amilyennel