Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 12. szám - A Népszövetség és a külpolitikai helyzet. 1. [r.]

MAGYAR KÜLPOLITIKA 3 akármelyik demokratikus alkotmánnyal bíró ország miniszterelnöke rendelkezett. A fegyverszünetek ténybelileg az ő közbelépésére, a hires 14 pontra való hivatkozással köttettek meg. Amerikának poziciója, amely nem területi és gazdasági érdekek érvényesítését kereste a háborúban és a háború után sem kívánt a maga részére előnyökéi, etikailag is leletté állt minden más állam pozíciójának. És ugyancsak etikaüag az elnök helyzete, személyi tulajdonságainál lógva is, egekig nyúló csúcsokig emelkedett és részére a béke rendelkezéseinek úgyszólván korlátlan előírását tette volna lehetővé. Még visszaemlékszünk arra, hogy Wilson fogadtatása Európában olyan volt, mint amilyen a világ korlátlan urának kijár. A lelkesedés, a hódolat, a tisztelet, a megadás és a félelemből összetevődött érzések hozsannája zúgott felé a partraszállásnál Párisban és Rómában egyaránt. És ez a történelemben örökké emlékezetes pozíció a béketárgyalások első néhány hónapjában teljesen és nyomorúságosan összeomlott, úgy hatalmi szempontból, mint Wilson egyéni helyzete -zempontjából is. Mik voltak ennek a teljes összeomlásnak benső okai ? Ugy Lansing, mint House ezredes szerint a legfontosabb ok az volt, hogy barátainak akarata ellenére ragaszkodott az; európai úthoz. És különösen az, hogy ragaszkodott az 5-ös és 10-es tanácsban a személyes részvételhez. Ez az állítás feltétlenül meggyőző. Wilson azáltal, hogy személyesen leült a tárgyalóasztalhoz, elvesztette azt, amit a német Pathos der Distanz-nak nevez, a távolságban rejlő erő tartalékát és személyes megjelenése által a tanács asztalnál Messiásból egyszerű tárgyaló féllé változott át. Hozzájárult az is, hogy a béketárgyalások rendszertelenségében, zavarában, úgyszólván naponként kaleidoszkopszerüen változó helyzetében, a széthúzó érdekek dzsungeljében, a gyakorlati keresztülvihetőségek ellentétében az ő elméleti beállítottságával, a gyűlölettől megmérgezett párisi atmoszférában, amelyet fokozott még a Northcliffe-sajtó állandó uszítása és az angol első választásból kikerült kegyetlenül németellenes parlamenti többség hangulata, gondolkodásában lassúbb volt mint a villámgyorsan alkalmazkodó és páratlan lélekjelenlétü Lloyd George, csökönyösségében is kezelhetőbb, mint a metsző, megtörhetetlen energiájú C lemenceau, sokkal kevésbé diplomatikus és sokkal kevésbé ravasz, mint az olasz sacro egoismo által vezetett Orlandó és Sonnino és a kizárólag egyoldalú japán érdekekre hozzáférhetetlen merevséggel koncentrált Mokito. A Wilson-féle politikának lassú, de annál tökéletesebb lemorzsolódása minden kérdésben a béketárgyalások legizgatóbb és legérdekfeszitőbb részét képezik, de annak részletei itt túlmesszire \tzetnének. A kegyelemdöfést azonban az Egyesült Államok döntő beioiyásának a béke kialakulására, de Wilson személyi pozíciójának is az adta meg, hogy maga Amerika tagadta meg saját prófétáját. Wilson meg volt győződve arról, hogy dacára az időközben az Egyesült Államokban megejtett választásoknak, amely republikánus többséget hozott a szenátusba, akaratát keresztül tudja vinni. A tárgyalások elején az amerikai államok törvényhozásának kilenctizede még a népszövetség mellett nyilatkozott meg. Alig néhány hónappal később beállt már az a helyzet, hogy a szenátus nemcsak kezelhetetlenné vált Wilson részére, nemcsak megtagadta a Wilson által előterjesztett békeszerződés aláírását lényeges változtatások nélkül, hanem egyszerűen frontot csinált Wüson legkedvesebb gondolatával, a népszövetség gondolatával szemben is és még az amerikai Monroe doktrina beiktatásával sem volt abban hajlandó résztvenni. Ez halálos döfés volt Wilsonra nézve, melyet egyénileg sem tudott túlélni. A 14 pont, a 4 külön pont és a további 5 pont és az Amerikával együtt létrehozandó népszövetség gondolatának összeomlása után bekövetkezett Wilson teljes összeroppanása. Létrejött tehát a népszövetség Amerika részvétele nélkül, olyan békeszerződések alapján, amelyekben kivétel nélkül az összes wilsoni elvek vagy teljesen megtagadtattak, és az ellenkezőre fordíttattak át, vagy legalább is súlyos mértékben meghamisíttattak. Mielőtt a népszövetség egész rövid történetére és az utolsó nagy népszövetségi kérdésre: a saari kérdésre és a jugoszláv-magyar kérdésre áttérnénk, talán nem lesz érdektelen, ha a békeszerződések menetének bennünket különösen érdeklő néhány pontját felidézem és azt megelőzőleg felfrissitem a Wilson-féle pontozatok közül azoknak az emlékét, amci\ek bennünket legközelebb érdekelnek, mert azoknak az egész tartalma és szövegezése a mai helyzet tükrében különös érdekességgel bir. A 14 pont közül az első a következő: "Nyilt és nyilt úton létrehozott szerződések kötendők, amelyek után a jövőben semmiféle titkos szerződésnek nem szabad léteznie, csak szabad diplomáciai eljárásoknak, amelyek kizárólag a nyilvánosság előtt játszódnak le." A harmadik pont: Minden gazdasági korlátozásnak teljes megszüntetése. 3