Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 10-11. szám - Jugoszlávia uj feladatai

19*54 MAGYAR KÜLPOLITIKA Jugoszlávia uj feladatai Csendes, eseménytelen időben nem tudjuk, hogy van történelem. Éppen ug\ nem tudjuk, mini ahogyan nem érezzük nyugodalmas időben a föld belső tüzéi és a nag} \ i/ck áramlását. Kitörések és viharok apokaliptikus jelenések ébresztenek bennünket a történés tudatára, egyének és nemzetek sorsának változására. A történelem nyugalmas ritmusát nem igen vesszük észre csak a történelem vonaglásainak óráit látjuk tisztán, anich mini egy Filozófus költő mondja — hasonlít a tenger viharához. Odaérünk a messze síkságról, odafutunk a parthoz, letekintünk a sziklák tetejéről. váiiink valamit. Kérdést intézünk valami gyermekesen szenvedélyes kíváncsisággal a rengeteg hullámokhoz. Ime egy Indiám, amelyik háromszor magasabb és vadabb, mint a többi. Előnyomul, mint egy átlátszó izmú tömb. Oly mélv barázdál váj; maga mögött, hogy kétségtelenül kitárja az Óceán \ akiinek (itkát. Pedig épp úgy, mint a szélcsendes és felhőtlen napokon, ugyanolyan feneketlen áramlások rohannak más áramlások lelett. Csak akkor egyetlen lény. egyetlen fűszál, egyetlen kavics sem jut felszínre. A történelem áramlása örökkévaló, épp úgy. mint a tengeré és ha csendes időben nem lát juk, az nem a tenger hibája, hanem a mi veszedelmünk. Mikor az áramlás azután felszínre tör és borzalmas jelenések tárulnak szemünk elé. akkor megdöbbenünk és lesújtva látjuk az emberiség mélységes tragikumát, hogy a történelem utja katasztrófákon át megy előre és a végzet árnyéka vetődik rá emberek és népek történetére. A marseillei véres dráma az az apokaliptikus jelenés, amely most annyi tragédia után újból megrázta az egész civilizált világot. A dráma áldozatait mindenütt meggyászolják, országaik leié részvéttel fordulnak és mint nemzetük szilárd akaratéi meggyőződéses hiveit búcsúztatják el és írják nevüket a történelem könyvébe. A történelem azonban nem ismer megállást. A tragikus sorsú jugoszláv királynak már megvan az utóda, a tt éves trónörökösben, aki mellett a régi nstanács intézi az. ügyekei és a francia külügyminiszteri szék is már be van töltve, folytatni fosnák azokat a tárgyalásokat, amelyek most a marseillei merényiéi következtében egyenlőre halasztást szenvednek. Jugoszlávia legnagyobb problémáia a szerb és horvát ellenzék volt. Mindkét nép főcél ia a délszláA egység megteremtése volt. az egyesülés mód iáról azonban egészen ellentétes volt a szerbek és a horvátok felfogása. íugoszlávia mintegy tizenhárommillió lélekből álló lakossága közül mintegy millió a szerb. 4 millió a horvát, egv millió a s/lovén. a többi pedig más nemzetiségű. A szerbek politikai célja hosszéi idők óla a délszlávok beolvasztása- A horvátok ezzel szemben szenvedélyesen ragaszkodtak autonóm életükhöz. A szerb, horvát ellentétek annakidején mái- az alkotmány kérdésében kirobbanlak. A szerbek centralisták, a horvátok federalisták voltak. A szerbek erős központosítással akartak minden hatalmat Belgrád számára biztosítani, a horvátok Dedíg a központi halalom gyengítésétől remélték helyzetük robbrafordultét, Minthogy a szerb pártok egységesek voltak az alkotmány kérdésében a többi nemzetiség és a horvátok pedig nem, a szerbek álláspontja győzedelmeskedett. 1921-ben megalkották az úgynevezett vidovdáni határokat. Kitörölték még a történeti országnevükei is. Hiába volt azután a horvátok tiltakozása. Radicsot, a horvát parasztpárt vezérét bebörtönözték, majd. mint emlékezetes. löiS-ban a parlamentben elkövetett merényletnek Radics áldozatul esett. Radics utóda Maesek Wladimir szintén nem ismerte el a vidovdáni alkotmányi és híveivel együtt nyíltan a szerb, horvát, szlovén perszonális unióért küzdölt. Ezeknek a bomlasztó körülményeknek hatása alatt az elhunyt király 1929' elején az alkotmány eltörlésére határozta el magát és abszo^ lutizmust léptetett életbe. Két évvel később uj alkotmányi adott a király a népének, mindamellett az ellentétek a szerbek és horvátok között változatlanul tartottak. Az uj alkomány életbeléptetése után. Sándor király a korábbinál nagyobb mértékben fordította figyelmét országa külső politikájára. Az ii j alkotmány megadásának év ében ellátogatott Párisba, hogy Jugoszlávia és Franciaország jőviszonyát megerősítse s ez lelt volna mostani látogatásának is fő célja. A mull esztendőben pedig Boris bolgár királyt és II. Károly román királyt látogatta meg és a balkáni szövetség létrehozásának ügyéi igyekezett tőle telhetően előmozdítani. Az utódok előtt ugyanaz a feladat áll. amelynek megoldása volt célja a tragikus sorséi jugoszláv király elmaradt párisi tanácskozásainak. Ez a feladat pedig elsősorban a francia-német! közeledés előmozdítása Európa békéje érdekében. Ezzel függött össze lugosz.lávia közeledése Olaszországhoz, amelytől sok ellentét választotta el. A jugoszláv kormány tovább folytatja Franciaországgal azokat a tanácskozásokat, amelyek az Ausztria függetlenségét véglegesen biztosító olasz-francia megegyezés megszilárdításéi célozta. Franciaország célja ezen a ponton változatlanul az marad, hogy elsimítsa a fugoszlávia és Olaszország között fennálló ellentéteket. Bizonyosra vehető, hogy a régens tanács hivatalbalépese nem változtat az eddigi irányon. Mussolini éppen legutóbbi beszédében jelentette be. hogy hajlandó lugoszláviához barátsággal közeledni, ha a jugoszláv kormány ennek a közeledésnek a lelki feltételeit megteremti. Olaszország és Jugoszlávia megbékülése pedig lehetővé (enné az olasz-francia tárgyalások eredményességét. Ez az eredmény pedig elsősorban Közéo-Euróna problémáinak rendezését jelentené s ezzel együti hatalmas lépést Európa béké jének megteremtése felé. Az olasz-délszláv barátsági szerződés, amelyei annak idején Ninesics jugoszláv külügyminiszter munkássága hozott létre, kölcsönös egyezmények alapján megtalálta a módját a két adriamenti állani békés együttműködésének. Ez a szerződés l(>-!(> elején lejárt és a szerződő felek nem újították meg. Azóta nagyol változót! a világ képe és az államok csoportosulása. Jugoszlávia azonban, ha komolyan törekszik az, európai béke megvalósítására, most is megtalálhatja azt a módoi az. Olaszországgal való megbékülés utján, hogy nagy szoglálatot tegyen egész Európa békéjének. Jugoszláviának a nemzetközi helyzetben való nyugalma megkönnyítené belső állami életének konszolidációját is. Már pedig tudjuk, hogy különösen a vajúdó ú j Európában milyen szerves öszszefüggés van az ('gyes államok belső és külső politikája közölt. A marseillei dráma után Jugoszlávia uj vezetői ismét szemben találják magukat a leg-