Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 10-11. szám - Háború és béke

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA Az európai csapások között, melyek a békemű réven reánk zúdultak s melyeik a békél háborúvá változtatták, talán egy sem oly fájdalmas és mélyreható, mint a nemzeti kisebbségek sorsa. A történelem nem ismer és nem is Fog ismerni tisztavérú-nv elvű nemzetei, mini ahog} nincs erdő, még a legzordabb sem. melyben csupán egyféle növény teremne. A nemzetiségek jogai lölöll való \ita és elmélet nj keletű. A szentistváni birodalom ezeréves hagyománya és gyakorlata a nemzetiségeket az ország pilléreinek tartotta. A balti bárók és a német telepesek Oroszországban németek voltak és maradtak, természetesen illeszkedtek a környezetbe. Boldogok voltak, mert nem volt elmélet és szerződés, amely jogaikat, nemzetiségük miatt, kisebbítette volna. Jogaik nem szerződésből, lm nem természetből kifolyólag illették őket. tehát nem voltak elveszthetek. E jogokat senkisem magyarázta, szűkítette, vagy lökte Lomtárba. A nemzetiségek eltek, virultak, küzködtek, megmaradtak,, elkülönültek, vagy a nemzettestbe beolvadtak a történelem fiziológiai törvényei szerint. Az a gondolkodás azonban, mely a kormányzást minden emberi mozzanat szabályozásának véli s mely éppenséggel nem a bolsevista államelméletben, hanem a békemű megalkotásánál érte el csúcspontját, szinte mohón vetette magái a nemzetiségekre is. A békeszerződés legünnepélyesebb szavai — mint a Lengyelországot újrateremtő szerződésben is — éppen a nemzeti kisebbségek jogairól hangzottak el. A békemű meghatározta, körülírta e jogokat, megszabta a leltételeket, melyekkel kezelendők s így a természetes jog gyökerét kiirtva, átadta őket az újonnan alakult államoknak. A jog. amelyet a nemzetiségek így kaptak, körülbelül egyenlő a nemzetközi jog értékével, háború esetén, mindenki úgy tartja meg, ahogy akarja. A kisebbségek ma nem mások, mint a győzelemből lakmározó államok túszai, hadifoglyai, kezesei. A természetes életföltételektől elvágva, csak egy halványerejű, az élet sokoldalúságáról mit sem tudó szerződéstől védve, melyet az, s úgy tart meg, ahogy éppen akar, a kisebbségek a békeszerződés igazi elkárhozottai. A kisebbségek jogainak ily körülírása, a jogok védelmezhetetlen volta, a megtorló eszközök teljes hiánya, bizonysága annak, hogy a békemű a háború következményeinek és állapotának lenn tartása és a győzelemben részesedett utódállamok, a kisebbségek fölött való kíméletlen kényuralmukkal, nem egyebek, mint állandó és óriási fogolytáborok, A statisztika a Balti tengertől a Balkánig negyven milliónyi népet tart számon, akinek országa nincs. Ez a negyven milliónyi, országától elszakított nép most is háborús állapotban, legalább is háborús megszállottságban él, megfosztva a természetes életföltételektől. Ez a negyven milliónyi nép. ennek szenvedése, küzdelme, elfojtottsága adja korunk úgynevezett békéjének háborús színezetét. A légkör feszültsége, villamos telítettsége, a vihar ez előfutárja, nem államok közötti, hanem a sokkal vészesebb, állandóbb és pusztítóbb nép- és polgárháború közeledését érezteti. Az államok közötti háború nem a leggyászosabb jelenség a nemzetek életében. Az ilyen háboí ú; istenítélet, az észnek, az észokoknak. — melyekben az ember sohasem bízott igazán — elvetése, a végzet keblére való borulás, siettetése a rejtélyes sorsnak, mely emberek és népek életét intézi. Háborúban minden léi joggal hiszi a maga oldalán az isteni Gondviselést, jogosan könyörgi az égi pártlogást. A trójai háborúban I lektornak is, Achillesnek is volt isteni védője. Az államok közli háború mindig keres és talál erkölcsi alapot. Az emberiség nagy gondolkozói — még az olyan egyházatyák is. mint Szent Tamás, megengedhetőnek tartják az igazságos háborúi. A/, államok közti háború kiterjedésében, geometriai vonalhoz hasonlítható. Arcvonal az ellenség arcvonalával szemben. Az arcvonal mögött béke és csend lehet. Az ilyen háború nem tiporja el, csak átalakítja az erényeket. Szülhet hősiességet, nagylelkűséget, bátorságot. A gyűlölet, mely a/, ellenséggel szemben fönnáll, könnyen változik pártfogássá és barátsággá. A harc után, melyei maga a végzel zúdított rájuk, a kél elleniéi barátsággal foghal kezet, mert az ilyen háború nem a gyűlölet, hanem az erők férfias mérkőzése. A polgárháborúnak nemcsak anyagi, erkölcsi veszélye is nagyobb. Kiterjedése nem cgyvonalu. hanem minden ilányba terjedő. Az egész országot méreggel itatja ál. Isten nem áll mind a két harcoló lel mellett, csak a gyengébbik, az elnyomott oldalán. Az ilyen harc nem szül erényekel. nem ismer kegyelmet, nem ismer nőt. gyermeket, védtelent, beteget. Még papiroson sincsenek konvenciói. Nincs vége, csak ha a harc elérte kitűzött célját. Az ellenfelek nem békülhetnek meg soha. Írország polgárháborúja évszázadokig tartóit s napjainkban sem fejeződötl be egészen. Macedónia a berlini békekongresszus óta hadi lábon áll minden állammal, mely osztozott határain. A katalán forrongás egyre tart Spanyolországban. A polgárháború nem területében, hanem alapjában és céljában támad ja meg az államot, mert csatatérré és börtönné teszi, belső jogegységéi széttépi. Az ilyen állam nem rendezett otthon, hanem feldúlt tábor, melyben jogokkal hizlalt rendőrök, kémek, hóhérok, fogfosztott, kínzott és üldözött mártírok, szír vezetek és ellenszervezetek harcolnak szörnyű kuszaságban egymással. A polgárháborúban nincs győzelem, mert ben ne győzni annyit jelent, mint az ellenálló nemzetet kiirtani a földszínéről. Egy nemzetet megölni nagyon nehéz. Nem sikerűit az angoloknak az írekkel, az oroszoknak a hngyelekkel szemben. Egy nemzet kiirtása különben sem lehet az európai civilizáció feladata. A békemű művelt, teljes történeti öntndatú nemzeteket dobolt oda történelmi járatlansága államalakulatoknak. A nyugati művelődés hordozóit lökte oda azoknak, akiktől ez a művelődés még ma is többé-kevésbbé idegen maradt. Vannak nemzetek, melyek lágyabb alkotásnak és elmálanak a gy őzők kezében és századok koptalása alatt szinte át hasonulnak. A történelem följegyzi nj nemzetek szüleléséi, a nyel\ megváltozását, magasabb kultúra átívődását. De nem történhetik ez meg. ha a nép tulajdon földje, nemzeti önérzete és hivatásának tudata megmaradt. A horvátok a latin, tehát európai kultúrához simultak. Vallásuk katholikus, betűjük latin. Politikai iskolázottságuk oly régi, mint nemzeti önérze-