Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 10-11. szám - Háború és béke

MAGVAR KÜLPOLITIKA — és ezzel szemben a Szovjetnek az európai sakktáblán való megjelenése — amil a francia diplomácia érthetetlen módon a bajok «. Ilenértékének tekint — csak növeli az általános nyugtalanságot és bizonytalanságot. A francia közvélemény tekintélyes része már kezdi látni, hogy tartós békét a páriskörnyéki szerződések szakaszainak makacs védelniezcsével fenntartani nem lehet. Az európai béke csak az államok egyenlőségén alapulhat, üdvös együttműködés pedig csak megértésből származhatik. Bármilyen erőfeszítési legyen a francia külpolitika az eddigi irányban, cici ményt nem érhet el. Az egyeden út, amelyen haladni lehet, Mussolini ólja. aki tűrhetetlenül és semmiféle ellenkező kísérletezéstől meg nem zavartatva kívánja az igazságtalanságok jóvátételét és elsősorban az európai népek egyenjogúságának elismerését. Ennek a magasabb célokért küzdő politikának egyik megnyilvánulása Ausztria függetlenségének megvédelmezése volt, amiben leghathatósabban Mussolini működött közre. Ugyanennek az európai béke visszaszerzésére irányuló törekvésnek következménye Mussolininak Magyarország igazságáért való síkraszállása és az a barátság, amelyet Magyarországgal szemben változatlanul len tart. Lengyelország francia barátságának meglazulása után Laval, az új francia külügyminiszter Rómába megy, ahol egyébként varsói útja után a magvar miniszterelnök is volt. Laval útjának célja elsősorban a francia és olasz ellentét csökkentése és több vitás kérdés megoldása. A főbb problémák ezek közül a J unis és Libia között levő határ kiigazítása, a tunisi olaszok sorsának kérdése, tovább a francia és olasz flotta egyenlőségének kérdése. Ezek közül a kérdések közül kölcsönös jóakarattal több könnyű szerrel megoldható. Ebben nem lehet akadály még az sem, hogy Olaszország és Jugoszlávia között az ellentétek éppen az utóbbi időben hangosabban nyilvánultak meg. Az egves kérdések nem okoznak nagyobb nehézséget, a főkérdés azonban az, hogy Franciaország mostani kudarcai után elérkezettnek látja-e már az időt arra, hogy Mussolini szellemében lehetővé tegye Európa népeinek a béke érdekében való egy táborba csoportosítását. A főkérdés az, vájjon Litvinovval együtt folytatni akarja-e az Európát két ellenséges táborra bontó fegyveres szövetségek rendszerét, vagy pedig a lefolyt másfélévtized tanúságaképpen tudatára ébred annak, hogy a történelem és a természet ellentmondást nem tűrő törvényeihez alkalmazkodva, a jelenleg fennálló helyzethez való makacs ragaszkodással nem lehet a fejlődést megakasztani. Nem tudjuk, mit hoz Mussolini és Laval római tanácskozása', nem tudjuk, mennyit tanult a francia kormány az eddigi kudarcokból. Sajnálatos azonban, hogy olyan tekintélyes államférfiú, mint Millerand, a francia köztársaság volt elnöke, most a római látogatás előtt abban látná a római találkozó eredményét, hogyha Olaszország elismerné, hogy a béke garanciája a jelenlegi állapot fentartása. Olaszország szoros kapcsolata Franciaországgal, megerősítve Anglia hozzájárulásával, — mondja Millerand — a világ számára a béke legbiztosabb garanciája lenne. Ha Olaszország a statusquo fentartását elismerné, méltó örököse lenne a régi Rómának. Ez a nyilatkozat, amely a háború előtti helyzetet, sőt, annál még fenyegetőbb veszedelmet jelentő állapotot kívánna teremtem, homlokegyenest ellenkezik Mussolini eszményi célokat követő felfogásához. Remélnünk kell, hogy Laval nem ezzel a merev felfogással indul Rómába és tanácskozásai során nem Franciaország önző érdeke, hanem az egyetemes európai béke eszméje lebeg szeme előtt. Háború és béke Háború idején a rómaiak Janus isten templomát nyitották ki, hogy imádkozzanak az Isten előtt, akinek két arca volt: egy szelid és egy rettenetes. A régi hit, a maga egyszerűségével elmúlt. Korunkban azt kell hinnünk, hogy nem a háború, hanem a béke visel kettős ábrázatot. Ha gondolkozunk azon, mi telíti meg háborús méreggel a békét, mi torzítja átokká áldásait, habozás nélkül mutathatunk a békeszerződésekre. A páriskörnyéki békemű sinaihegyi zordságával és szigorával a nemzetközi törvények és erkölcsök táblája gyanánt akar szerepelni. Minden elv, melyért valaha szabad nemzet síkra szállt, — a hit és lelküsnieret szabadsága, nemzetiségek egyenlősége és méltósága — ott ragyog soraiban — mégsem áldás, hanem átok fakad belőle. A hitetlennek is, aki mosolyog a csodákon, hinni kell a békemű csodatetteit. Nem oly csodák ezek, aminőket a mély hit művel, nem a kősziklából fakadó forrás, nem a kivirágzó száraz zarándokbot csodái, amik szemünk előtt leperegnek, ellenkezőleg: a forrás elapadása, az élőfa elszáradása, a boldogság eltűnése. Ez a versailles-trianoni varázslók bűvészkedése, aminek láttára azt kellene hinnünk, e békemű azért jött létre, hogy az emberiség eszméinek hiábavalóságát ördögi gúnnyal mutassa be. -j Elsőrangú családi ház HUNGÁRIA NAGYSZÁLLÓD fi kávéháza BUDAPESTEN REMEK FEKVÉSSEL fí DUNHKORZÓN az unt közönsége találkozóhelye POLGÁRI ÁRAh!