Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 10-11. szám - A római béke

MAGYAR KÜLPOLITIKA A 911GYAR REVÍZIÓS LIGA HIVATALOS LAPJA XV. ÉVFOLYAM lO-ll. SZÁM. BUDAPEST A római béke (•**) Nem először történik, hogy a világnak Róma ajándékozza ;i békét. Valamikor a művelt \ liái; urakéul, később a világ tanítójaként, politikája mindig nagyszabású volt, mindig egyetemes erdekek lebegtek szeme előtt. Népe, politikai berendezettsége változhatott: Kóma szerepe nem változott. Nemiképen mindig a \iláii ura és kormányzója volt. Egy angol történetíró, Koma nagyságán tűnődve, e nagyság első és alaplokál kálium ama liét. alacsony, közelfekvő Folyóparti halmában látja, amelyen Róma feküdt. A Palatínus latinja és a Capitolinus sabinja, — úgymond — korán megtanulták a csataterel tanácsteremmé alakítani át. Ami Athén nem leheteti. Róma az volt s éz azért történt így, mert maga a Föld Fekvése döntötte el, hogy így kell lennie. A szerepet, amit a föld maga ád, nem lehet elfelejteni. A hét halom szelleme ma is azt sugallja, amit régen és Róma régi hivatását teljesíti, mikor megpróbálja, amit a békemű szerzői meg sem kíséreltek: hogy az európai csatateret tanácsteremnie alakítsa át. A háború után Olaszország nem állt a győzők pártjára. Háború utáni nagy nyeresége nem területi nagyobbodásában, hanem nemzeti megújhodásában állott. Ma Olaszország nemcsak diplomáciai rangban nagyhatalom, hanem a szó teljes értelmében az. Erő, értelem, tekintélyr teszi naggyá. Kormányzása bölcseségben és atyai jóságban szinte páratlan az egész világon. A nemzeti megújhodás parancsolta Olaszországra a régi Róma béketeremtő szerepét. A megújhodott Olaszországnak szüksége van a megújhodott Európára. Olaszország szinte a fegy verszünet pillanata óta ostromolta azt a kegyetlen francia aggastyán-politikát, mely Európa legyőzött államait örökös rabláncban akarta tartani. Olasz közbelépésnek köszönhető a cseh korridor tervének elvetése és ugyancsak olasz befolyásnak a soproni népszavazás igazságos lefolytatása. Az olasz külpolitika kevésbbé hangos, kevesebb sürgés-forgással járó, mint a hatalmasabbnak látszó francia külpolitika. De az olasz külpolitika az élet és igazság, a béke isteni útján halad. A francia külpolitika hátterében fegyver és halál áll. Ez az olasz külpolitika szegődött Magyarország barátjává, ezt a barátságot fűzte még szorosabbra Gömbös Gyula újabb római látogatása. Meglehet, Franciaország sokat irigyelt barátsága oly jelekben nyilvánul, melyek nagyon is kézzel foghatóak: pénzkölcsönökben. A francia—kisantant szövetség azonban nem is hasonlítható az olasz—magyar barátsági szerződéshez. A kisantant, szövetségi minőségében, Franciaország bérence, amelyet bérencmivolta megfoszt természetes feladatai végzésétől. Az olasz—magyar barátsági szerződésben az olasz nagyhatalommal a csonka Magyarország egyenrangú fél, amelyet éppen ez a barátsági szerződés erősít meg abban, hogy természete.^ feladatát önmagával és közeli, vagy távolabbi szomszédaival szemben teljesítse. A francia szövetség a kisantantot kiemelte természetes helyzetéből és — mintegy — megfosztotta tény leges szomszédaitól. A kisantant államai, noha belátnak udvarainkba és házainkba, oly messze esnek tőlünk, mint a Hold lakói. A francia politika a légüres tér, a csak Formailag gondolkodó ag\ politikája, amely a vérben csak kiontani való folyadékot lát. Ez a politika, mely tele van méreganyaggal, mely üdvösnek véli azt, hogy- örökössé tegye a háború végének levertségét és nyomorát, azt, hogy Európa államait örökös háborús uszításban tartsa, örökké az öldöklés, pusztítás, romlás, halál szellemét idézze, mely üdvösnek véli azt. hogy Európa minden teremtett lelke háborús rettegéssel keljen és feküdjék. — ez a politika volna az irigyelt, áhított politika? Ennek barátsága volna keresendő és óhajtandó? Az ilyen szövetség kívánatos? Ez mutatna a békés és boldog |ü\ő Felé ? Az a szellem, amely Magyarországot vezérli,nem Páris, hanem — mint hajdan is — Róma felé mutatott. Magyarország a páriskörnyéki békemű helyeit a romai békét akarja. A teremtő és éltető békét, mely nem áll talpig vasban, nem védi magát szuronyfallal és méregcvvel. nem azt a békét, mely elválasztja, hanem azt a békét, mely összeköti a nemzeteket. Azt a békét, mely közeli és távoli jó barátokat szerzett Magyarországnak, azt a békét, mely kultúrákat nem elfojtani, hanem nemesíteni és gazdagítani akar, mely nem zár cl, hanem megnyit határokat. Azt a békét, mely nem fegyrverke/é te adott kölcsönökben, vazallusi szolgálatokban, hanem baráti együttműködésben nyilvánul meg. Azt a békét, mely nem két, halálosan gyűlölködő és fondorkodó, méregkeverő tábort teremt, hanem baráti csoportot, melyben szívesen lát minden jószándékú nemzetet. Annak a baráti csoportosulásnak, melynek mágia Róma. rendkívül érdeme, hogy elvileg megtörte az eddig szinle egyedül uralkodó francia külpolitikát, mely fenn akarta tartani a háború után való helyzetet és szövetségi módszerével örökössé tenni a háborús fenyegetést é> veszedelmet. A francia külpolitika háborús jobbágya, a kisantant körül, Róma békés védőgyűrűt emelt és a háborús jobbágy önérzete azóta csendesebb. A római politika célja és következménye természeténél lógva nem lenét más, mint a páriskörnyéki békemű elkoptatása és revíziója. E politika logikája kizárja azt, hogy Róma a revízió gondolatát valaha is elejthesse és tulajdon célját, a teremtő békét, cserben hagyhassa. Róma politikája épp oly öntudatos, mint Franciaországé, de nagyvonalúbb és messzebb tekintő annál. Elvei magasabbak, eszközei nem oly földöncsúszók.