Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1934 / 8-9. szám - Ausztria függetlensége és Olaszország
14 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 Sommerlatte ezredes győri francia emlékműve Irta: dr. Olay Ferenc ,A magyar lovagiasság bizonyítását .szolgálja a világháború zivatarai közi is teljes épségben, sőt mindéi] tiszteletiben megmaradt ós minden valószínűség szerint francia vonatkozású emlékmű.1 Ez a Győrött 1738-ban meghalt és ugytmott eltemetett vitéz báró Sommerlatte György Vilmos ezredes emléke. Sommerlatte ezredest neve és emléktáblájának feliratai alaipján joggal tarthatjuk franciáinak, ndha származására nézve mostanáig kutatásaink pont OS eredménnyel nem I irt ik i s bar sírjanak i'p il — latin nyelvű - - f&lii ita ;l szásznak nevezT. Az eddigi adatok szerint az 1735. év végén- a württenhergi herceg a Wolffenbüttel herceg nevét viselő gyalogezredből3 ké! zászlóaljat bocsátott i/ osztrák császár és magyar király rendelkezésére a törökök ellen a.ndilandó hadjáratban való részvétel céljából. E zászlóaljak tehát az 1736—38. években mint idegen csapattestek álltak a/, osztraV. : -i.; : v z-.jldj d.an. A úti zászlóalj Sommerlatte Gycigy Vilmos báró braunschweig-1üneburgi ezredes parancsnoksága alatt 173Ö. évi július havában érkezett Magyarországba és Budán át a császári hadsereghez. Orsóivá vidékére indult. Minderről a császári és királyi hadilevéltár iratai között a következőket olvashatjuk: „Sommerlatte ezredes a woiffenbütteli ezreddel a vogtlandi erődítmények leié történő előhaladását jelenti, mellékelvén a hadvooulásj tervet és a létszámkimutatást. Egyben Kéri azokat az átvonulási temeket, amelyek az útjába eső örökös tartományokat érintik, úgyszintén a szükségesekről való gondoskodást." 1 Gazette de Honijrie, le 30 novembre 1933. — Revue de Hongrie, le 15 mars el 15 avril 1931. - Kriegsarchiv. 1735, 13, 509/b. — A császári szolgálatban álló braunschweig-Iüneburgi hercegi zászlóalj ezredtörzse napi járandóságáról szóló kimutatás 1735 november havára. Aláirta Sommerlatte ezredes. Kelt Münstereiffel-ben, 1735 november 30-án. 3 Nem azonos a Wolffenbüttel nevet viselő osztrák császári és később császári és királyi 29. gyalogezreddel. Sommerlatte György Vilmos ezredes síremléke a győi-ajvárosi róm. kat. templom falában. „Doffing égeri (Csehország!) parancsnok jelenti, hogy milyen módon kell elküldenie a mellékelt luaditanácsi leiratol Sommerlatte ezredesnek, a wolffenibiitteli 2 segéd: á s z! óa! j ] MI ra i ícsnokániak." „Sommerlatte ezredes a császári szolgálatba átvett Wolffenbüttel herceg nevét viselő 2 zászlóaljnak és főtisztiéi, ek Magyarország területim a hadseregig tartó állomásonkénti ellátására irányuló kérése és az erre a célra átvett 300) frt-ró] készítendő elszámolás tárgyában," „Sommerlatte ezredes a 2 woiffenbütteli zászlóalj parancsnokit elismeri Glée letartóztatott szökevény ügyében hozzá intézeti közlést és jelenti Budáról való távozását." „Legkegyelmesebb császári elhatározás Sommerlatte György Vilmos branschweig-liineburgi ezredesnek a császári ezredesi pátens adományozása tárgyában, aminek korábui kiadmányozása mem történhetik meg." HKR. Prot Eyp. C-K 1036 július, 2158. oldal. 1737 augusztus bávában, amint ez egyik jelentéséből kitűnik, Sommerlatte csapatai Orsova és Pregova körül táborozlak. Csapatainak augusztus hó 15-én kora reggel kellett álkeiniök a Dunán s e célból a Timok partjáira már megérkeztek a szükséges hajóhidak, hajóik, La Brossé mérnökkari kapitány és két mérnök.* Pár nappal .később pedig Sommeriattc ellen a haditörvényszék előtt tett panaszról esik szó egy jelentésben.5 Ugyanazon év szeptember havában a Radojevác mellett fekvő laborban kelt jelentésekben olvasunk Sommerlalteró! és csapatairól. Az egyikből kitűnik csapatainak szerencsétlen állapota, miért is kéri, hogy az őrszolgálattól 4 Kriegsarchiv 1737, 8, 63. — Bericht von Báron von Engelhardt Obristen. Insul Orsova, den 14. August 1737. 0 Kriegsarchiv 1737, 8, 103. — Schreiben an Feldmarschall firaf Seckendorff. Feldlager bey Pregova, den 24. August 1737. Báró Sommerlatte György Vilmos ezredes emléktáblája a győr-ujvárosi róm. kat. templom falában, amelyet a város közönsége h elyreáll it Intőit.