Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 8-9. szám - Román legendák

1!)34 MAGYAR KÜLPOLITIKA nak beburkolva; hogy miként alakulunk ki, előre senki sem tudhatja! Egy azonban bizonyos! Látjuk azt, hogy Lengyelország az utóbbi időben Németországgal talán egy locarnói viszonyt akar megteremteni, mig ezzel ellenlétben viszonya Csehszlovákiával mintha rolninfélben volna! Szinte magunk elé képzeljük dalia, egykori censtochovai szerzetes prófétaszerű mondását leirva: „Bohémi sunt Polonorum infestissimi inimici". Ha végre tekintetbe vesszük azt is, hogy Lengyelországnak sikerült Szov jeloroszországgal egy megnemtámadási szerződési kölni, ugy talán mondhatjuk azt is, hogy nincsen kizárva egy olyan lehetőség, hogy Lengyelország a jövőben esetleg kialakuló konfliktusát Csehszlovákiával fegyveresen lesz. kénytelen elintézni s ezáltal, főleg, ha Németország nem fog reá zavaró nyomást gyakorolni, — ami nem lehetetlen, — egyszersmind önkéntelenül is támogatója lehel egy, a kisantant által szorongatott és védekezésre szorult, leszerelt Magyarországnak is. Weygand látnoki szemmel készített memorandumának minden igazságát fényesen igazolják fenti, a magyar helyzetre applikált fejtegetések, amelyekből az következik, hogy Lengyelország barátsága, eltekintve a történelmi tradíciókból kifolyó szubjekliv érzelmektől, Magyarországra nézve esetleg sorsdöntő jelentőségű abszolút érték lehet, amelynek elnyerése talán éppen a francia-lengyel viszony elhidegülése és a lengvel-cseh kötelékek meglazulása folytán is különösen aktuálissá válhatik. Román legendák Románia történelmi multat és jövőt akar magának teremteni. Megíratta történelél a propagandisztikus működéséről híres Seton-Watsonnal s e történelemben Hunyadi és Szobieszki mellé állíttatja törökverő Nagy István királyát. Semmi kifogás nem eshetik ez ellen. Nem véletlen, hanem mély erkölcsi és lelki törvényekben gyökerező, — s talán az isteni származás homályos lelki emléke, hogy minden nép hősöktől akar származni és hősi elődökben találja történelmi igazolását. Hit és legenda szerint minden nép Istentől és bősöktől származik. Innen a fiatal népek vallásossága, teokráciája és bősi önérzete. Nem kell tehát kifogásolnunk azt, hogy Románia múltjában keresztény hősöket keres. Ha nagy feladatokat akar megoldani, éreznie kell, hogy valamely magasabb elv hordozója, Istentől kapott ujjmutatás végrehajtója. Románia, —- bár az ősi bit mély ereje nélkül — igyekszik magának tiszteletreméltó multai teremteni. A mUltban roppant energia szunnyad, mely, elevenné lobbanva — csodálatos termékenységgel leszi gazdaggá a nemzetet. Ha igazi céltudatosság volna e multat teremtő történelemcsinálásban és nemcsak gyermekies vágva kozás csillogó és értelmetlen ékszerek után, akkor Románia igyekeznék jelenét is tiszteletreméltóvá les tett múltjához igazítani. Akkor érezné, hogy éleiében a keresztény kultúra védelme nem volt merő lenié uelmi véletlen, hanem feladat és hivatás, mely örök időkre szól. Akkor a mult e .szellemidézése nem bűvészi mutatvány volna, hanem erkölcsi parancs, mely népe jellemét és haladásának irányát a két kőtábla szigorúságával szabná meg. Ily változást mindenki azzal a tisztelettel fogadnia, mely a nagy múlthoz való visszatéréssel jár s amely visszatérés Olaszország és Németország erejét megújította. A mult pompás ékszere már ott ragyog Románia homlokán. És a jelen? Vájjon igyekszik-e a nemes múlthoz igazodni? Van-e Romániának irigylésre méltó államl'érfia? Tiszlakczü Catója? Szigorú becsülelességü igazgatása? Vájjon ujjászületett-e a hősies hitvallásban? Ad-e követendő péidát Európa népeinek? Vájjon a közös sors. közös hivatás testvérekké tette-e Románia népeit? Vájjon Románia, a kercsztény kultúra kisajátított védelmével, elfogadja-e egyúttal ennek a kultúrának elveit és eszközeit? Vájjon tudja-e, hogy az az álladalom, melynek örökébe Erdélyben lépett, hagyta ezt a kultúrát fejlődni a magyaroknál magyar, a szászoknál szász módra és a románoknak ez adla kezébe az első nyomtatott román nyelvű bibliát? Vájjon tudja-e, ha a kereszténység hőse akar lenni, hogy ezzel a hősiességgel együtt jár a szeretet is, melynek nincsenek mostoha gyermekei. Tudja-e, hogy a keresztény erkölcs nem ismeri a nemzetiségek szerint való nyers megkülönböztetést? Ugylátszík, nem tudja, mert hiszen a román uralom legfőbb ténye az első foglalás mohóságától mind e mai napig nemi csillapultán, éppen e kultúra és erkölcs üldözése. Magyar iskolák, templomok, iskolai alapok elvétele, nyelvi és lelkiismereten vett erőszak, a nemzetiségek fölött való alacsony balkáni gúny, a közigazgatás romlottsága, fejlett és virágzó műveltség letiprása, megnyomoritása: ez az, amivel a törökverő Nagy István utódai dicsekedhetnek. Románia nagy ősök után kutat. Nagy Istvánon tul, a római légiókig. A nagyság feleutján azonban megállt. A nagy ősökhöz méltó utódai nincsenek. Jelene élénk ellenmondásban van minden olyan hagyománnyal, melyet, dicsekvés révén, kisajátítani vél. A keresztény kultúra védelmezőjeként támaszt jogcimet európai voltára és éppen ezt a kultúrát üldözi. A rómaiak utódjának vallja magát, de egyetlen csöpp sem kering ereiben abból a vérből, mely a világnak a pax romanát és a világ legkülönb közigazgatási és vallási rendszerét adta. Franciaország agyondicsért ..latin nővére" inkább szláv, mint római. Jelen képe, fényűzésétől a nyugati kozmetikáig, a közállomány zavaros kezelésétől alattvalóinak — és nem állampolgárainak — sanyargatásáig, azt mutatja, hogy Románia nemcsak távol van attól a magaslattól, amelyen feltüntetni akarja magát, hanem ereje, elszántsága, fegyelmezettsége, öntudata sincs ahhoz, hogy oda felemelkedjék. Örvendünk, hogy ősei között Románia nagy férfiul talált. Örvendünk, hogy jövendő irányát nagy hagyományokban keresi. Az ősök sokat tehetnek egy nemzetért. Sokat, de nem mindent. Ősök és utódok egymást éltelik. De csak, ha az utódok igazán befogadják e bősökéi lelkükbe, ha forróságuktól, magasba való vágyódásuktól az utódok szive is átmelegszik, ha elfogadják az égi ujjmutatást, egymással és egymás által akkor élnek igazán. Ha Romániában már nem hallatszik az üldözött magvarság jajszava, ha népe látja és követi azt a magasabb célt, melyért, — a puszta léten tul — e világra küldetett, akkor lesznek Romániának igazán ősei, nem pedig, mint most, fizetett tollhól született, halvány és egy történelmi adoma erejéig sem ható legendái. A krónikából akkor lesz élő történelem és Románia akkor hirdetheti az égi hazában ragyogó hősöktől való eredetét. p. m.