Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 8-9. szám - Közép-Európa jövője

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 Hogyan értékelték a franciák a lengyel barátságot 1920-ban ? Irta: Nyiry László ny. vk. ezredes Most, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök a lengyelmagyar barátság kimélyitése végett Varsóba utazik, nem lesz érdektelen reámutatni orra, hogy miképpen értékelte Franciaország a lengyelek barátságai 14 évvel ezelőtt. A témának fenti utazáson kivid nemcsak azon körülmény ad aktualitást, hogy ami más nemzetnek érték, az elesetlségiinkben és elhagyatottSágunkban részünkre is értékel jelent, hanem :>/. is. mivel, mint azt a legutóbbi időben tapasztalhattuk, Franciaország és a lengyelek közöti egy bizonyos feszültség állott be. Tudjuk azl, hogy ma még Franciaország az az állam, amelyik a németektől való örökös rettegése következtében '/ fegyveres béke barátja. Másszóval kifejezve tehát az azl jelenti, hogy a franciák ezen félelemből kifolyólag Párisiül Vládivosztokig egy ..szentszövetségbe" tömörítették egész Európát és igy a jelekből következtetve, nemcsak a kisantant katonai erejére számítanak, hanem egy konflagráció esetén esetleg Szovjetoroszország katonai segítségét is igénybe vehetik Németország ellen. A helyzet tehát ma az, hogy az Olaszország vezetése alatt álló „békeblokkal" szemben, — amelyhez Magyarország is tartozik, — a harcias Franciaország „fegyveres békecsoportja" néz farkasszemet állig felfegyverkezve. Nem tudjuk azt, hogy ezen „fegyveres" blokkba Lengyelország még bele tartozik-e? Egy biztos! Lengyelország és Csehszlovákia közt az utóbbi időkben az érdekellenlétek felhalmozódtak, ami, mint látni fogjuk, a franciák figyelmét sem kerülte el és az sem tagadható, hogy a vitéz lengyel nemzet ugylátszik, nem hajlandó „mindenáron" ugy táncolni, ahogy a francia ostor csattog! Ezen két feltűnő ellentét, amelyről ma még nem tudjuk, hová fejlődik és mit eredményezhet a mi szempontunkból, részünkre is aktuálissá teheti azon lengyel barátságot, amelyet Weygand francia marsall 1920-ban oly magasra értékelt. Weygand memoranduma: a kisantant szétrobbantásának veszélye Midőn 1920-ban az orosz vörös tömegek rohama Varsó falai alatt megtorpant a lengyel csapatok vitézsége és az ottlévő, a hadműveleteket irányító Weygand francia tábornok esze előtt, a hadmüveielek befejezése után Weygand, a mai marsall és a francia vezérkar főnöke egy igen érdekes memorandumot terjesztett a köztársaság elnöke elé, amelyet véleményadás végett az elnök a „Quai d'Orsay"-nak adott le. Ezen memorandumot „Elaborat au sujet de la question polonaise et de l'union des republics sovjets socialistes" („Előterjesztés a lengyel köztársaság és a szovjet szocialista köztársaságok kérdése tárgyában") alábbiakban kivonatosan (ismertetem, meri az Magyarországot is közvetlenül érintheti: ,, . . . a szovjet hadserege Lengyelországot olyan felkészültséggel és elánnal támadta meg, hogy a lengyel front már-már megingott. Szovjetoroszország ezáltal nagy erőről tett tanúságot, amelyet lekicsinyelni már csak azért sem szabad, mivel egy orosz áttörés nyugat felé nem zárná ki azt, hogy Németország az ő 3 milliós hadseregét (??') az oroszok cca 5 milliós haderejével megerősítve idővel Franciaország ellen fordíthatja, különösen, ha Németország ban egy szélsőséges nacionalista irányzat kerülne uralomra. Lengyelország óriási elhivatottságát keleten tehál nem szükséges bővebben magyarázni. Ez egyike legértékesebb barátainknak, amelyet meg kell erősitenünk pénzzel, hitellel, fegyverrel annál is inkább, mivel bizalmas jelenlések szerint, Németország tervbe veheti a megértőbb politikát Lengyelországgal. A lengyelt tehát magunkhoz kell láncolni, nehogy elvegyék tőlünk! Aggasztó jelenség az is, hogy Lengyelországban mind többen és pedig jelentős (gyének is, beszélnek arról, bogv Lengyel-Sziléziát cseb veszély fenyegeti. Nekünk feltétlenül meg kell akadályoznunk az ellentélek kiélesedését ezen két állam között, mivel egy esetleges fegyveres konfliktus kirobbanása cselén egy Csehszlovákia ellen intézett lengyel támadás a kisantant összetöréséhez vezethetne, különösen akkor, ha Szovjetoroszország Beszar ábián ál Komáinál megtámadná. Ne felejtsük azt sem el, hogy ilt Lengyelországban igen sokan óhajtanának egy közös határt Magyarországgal, ami csak Csehszlovákia megsemmisítésével végződhetnék. Ha Szovjetoroszország megtámadná Romániát, ugy ennek folytán Magyarország is könnyebben hajlamosnak mutatkozhatnék Romániát hátbatámadni, sőt Bulgária is megmozdulna. Tehát sürgősen szükségesnek tartanám1. Lengyelország megerősítését és megtartását. 2. Közvetítést előbbi ország és Csehszlovákia között. 3. Szovjetoroszországgal mielőbbi barátsáyi, majd katonai szerződés megkötését. Mindezekből azt látjuk, hogy Lengyelország barátságát, sőt egy meleg, megértő viszonyt Szovjetoroszországgal is, Franciaország már a múltban is magasra értékelte és ezért logikusan azt következtethetjük, hogy ha a lengyel barátság oly nagy érték a győztes és állig felfegyverezett Franciaországnak és a hegemóniája alatt álló és velük ellentétes kisantantnak, akkor a teljesen lefegyverzett Magyarországnak ..<•<> ipso" értéket jelenthet adott esetekben a lengyel barátság! Magyarország sohasem akart háborút és a revíziót csakis békés eszközökkel óhajtja elérni. Ez annyira közismert, hogy alábbiakban bátran felsorakoztathatom azon, bár már mindenki által ösmert. de a helyzet teljes megértéséhez látni szükségelt erőcsoportositási adatokat, amelyekkel Magyarországnak, ha őt megtámadnák, számolnia kell. Ezen adatok még jobban megértetik mindenkivel a Weygand-féle memorandumban reánk vonatkozólag közvetve kidomborilott azon igazságot, hogy Lengyelország barátsága gyakorlati értelemben is milyen nagy értéket jelenthet nemzetünknek. Magyarország hadiereje háborúban: fel nem szerelt 35.000, tehát minden hadigép, repülő, stb. nélkül. Románia ........ 1,200.000 Csehszlovákia 1,300.000 Jugoszlávia ... 1,500.000 összesen: 1,000.000 tebát 4 millió főnyi hadsereg 35.000-rel szemben. Ha ezen 4 millióból más feladatokra leütünk 2 milliót, ugy még mindig egy kb. 3 milliós legmodernebbül felszerelt haderő áll szemben a mi védekező maroknyi seregünkkel. Ez az arány mindent megmagyaráz. A külpolitika eseményei mind a jövő fátylába van-