Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 8-9. szám - Közép-Európa jövője

MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 A békeszerződések fogásain hízóit államférfiú a a szavak és szólamok gubancához szokott. Az egyenes és igaz szó mögött kellős hazugságol keres. Ismeri a hazugság bátorságát, a tettetés, fenyegetés, hízelgés bátorságát, csak éppen az őszinteség bátorságál nem ismeri. Európában ma Tartuffe csinálja a politikái. Amig ez az alacsony Tartuffe-i vonás nem tűnik el a politikai erkölcsből, Európa tovább is tanácstalanul topog ide-oda saját szövevényeinek gubancai között Felemás voltában egyre tehetetlenebb lesz. Sem kis, sem nagy kérdései megoldására nem támad sem ereje, sem ötlete, sem bátorsága. Siker, virágzás, boldogság, egyre elérhetetlenebb távolságra kerül tőle. Lelki és testi erejében megfogyatkozik. Szerencsétlenség szerencsétlenség után zúdul fejére. Atlantisz nem mult el olyan nyomtalanul, mint ahogy Európa hatalma, tekintélye, ereje elmúlik, ha tovább is méltatlan lesz nagy hagyományaira A háború nem volt olyan nagy veszedelem fölötte, mint az, mely most megihasonlottságának mély bánfáiméban mutatkozik. Ha Franciaország. Európa anyagi erőkben leggazdagabb és a Tartuffe-i politikában vezetőállama, félti a maga szomorú szerepét Németországtól, féligmeddig igaza van. De nem attól a Németországtól kell félnie, mely, az ő módjára, fegyverkezik és a békeszerződésekben oly nagv divattá lett visszás és ármányos politikát csinálja, hanem az erkölcseiben megújuló Németországtól és a máris féltékenyen nézett, megújhodott Olaszországtól kell rettegnie. Rettegnie kell minden államtól, bármily kicsiny is, mely megtalálja régi erkölcseit. Mert Európát, ha megmenthető, olyan nép fogja megmenteni s egyúttal vezetni is, mely erkölcsét megtisztítja, megérti önmagát és Istentől kapott feladatát megalkuvás nélkül teljesiti. Mari us. FELHÍVÁS A KÜLFÖLDI MAGYAR EGYESÜLETEKHEZ! Felkérjük a külföldi magyar alakulatok, egyesületek, stb. vezetőit, hogy amennyiben a Magyar Külpolitika példányait még nem kapnák, szíveskedjenek címüket kiadóhivatalunkkal közölni, hogy lapunk dijtalan megküldése iránt azonnal intézkedhessünk. A Magyar Külpolitika kiadóhivatala Közép-Európa jövője A válságok, melyek Európa éleiéi megremegtetik, a végzel egyre jobban morajló intései. A veszedelem, mely forradalmi kísérletekben, lázadásokban megnyilatkozott, a veszteség, mely Európát nagy férfiak halálával érte, mindennél jobban mutatja, mik ennek a földrésznek igazi értékei. Európa legnagyobb kincse a béke és legértékesebb fénfiai azok, akik a békéért fáradoznak. Nem a fegyverkező, szövetségkeverő, nem a hangos, nem az. anyagi erőben bizakodó, nem a győzelemtől jóllakott, győzelemre mégis örökké éhes férfiak azok. akik megragadják a nép sohasem tévedő képzeletét. Osztatlan tisztelet és hódolat azoké, akik életiikben a békés Európáért fáradoztak s halva a nemzel bőseinek égi várába jutottak. Ezek a férfiak a végzel igazi útmutatói. Ezek meglátták az égi jelt, mely a béke felé mutat. Ezek tudják, hogy Európa jövendő útja nem a háború, hanem csupán az engesztelődés és béke utja lehet. A világháború egyetlen és egyetemes vesztese: Európa. A világháború egy nagy káprázatnak vetett véget s ez az, hogy Európa a világ ura, vezetője és gazdagságának élvezője lehet. A világháború letörte Európa expanzív erejét, megváltoztatta gyarmatpolitikája egyszerűségét. Gyarmatosítása eztán nem lehet valamely föld háborús, vagy békés birtokbavétele, hanem — legföljebb — fáradságos és lassú telepítés, a népvándorlás rendezettebb fajtája, amikor a települőnek nemcsak dolgoztatnia, hanem dolgoznia is kell. A gazdagság, amely a világ minden tája felől Európába ömlött, eztán ott marad, ahol keletkezett. Európa szegényebb lett és az is marad. Imperialisztikus korszaka véget ért és e korszakkal együtt elfonnyadt mindaz, ami ebből az imperializmusból táplálkozott. A nagy, belső változások, melyek Európa nemzeteiben végbemennek, világosan mutatják ezt. Minden állam odahaza igyekszik ur lenni, országa belső teljességére és tökéletességére törekszik. Az imperializmusból belső hódító politika lett, a nemzeti gondolatnak szociális tartalommal való megtöltése. Mindez erős államéletre utal, de — mintegy — hangsúlyozza az állam határait és csak védekező formában ismeri cl a háborút. Állam, melynek érdeklődése oly gondos odahaza, buzgóságát belső nevelői és igazgatási feladatába öli. Dicsősége, — mint hajdan a választolt népé — népe kiválóságában, egészségében és boldogságában van. Minél erősebb az ilyen állam, annál békésebb. Nem vágyik gyarmatokra: keres otthon elfoglalandó, mocsaras, szikes, tengerjárta földet, melyet kártékony erőktől elfoglal s belső hódításaira méltán büszke. A szűkebb értelemben vett Európa nagy kérdései közt valóban nincs egyetlen egy se, mely háborúval, vagy pláne csupán háborúval volna elintézhető. Az oszt rák-német súrlódás, mely nemzetközi bonyodalmak egész sorát vetítette az aggódok szeme elé, sem vetélt lobot, mert hiányoznak Európában a háborús fellángolás sorsbelí feltételei. Az európai nemzetközi kérdések nem vonszolják magukkal a háború veszélyét, nincs vulkánikus erejük és nem vetik fel a szenvedélyek izzó lávatömegét. Európa háborús korszaka az imperializmussal együtt elmúlt és a békés, belterjes államok kora van el jövendőben. Éppen ezért, minden hang, mely az európai együttesben háborúról szól, háborút idéz és ezzel fenyeget, üresen és hamisan cseng: nincs meg benne a végzettel való titokzatos harmónia. Államférfiak,