Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 8-9. szám - A dunai federáció problémája

4 MAGYAR KÜLPOLITIKA 1934 valójában az volt, ami a Buda visszavitelekor vert érmeken olvasható: „Vermein- des Reiches". Az elveszett birodalom továbbépítése kelet felé. Ennek az uj birodalomnak a jövőjét Szavojai .Je.iö még nagyobbá akarta tenni azzal, hogy a Habsburghatalom súlypontját keleten kívánta elhelyezni. Talán tudta, hogy az uralkodóháznak nyugatról végleg el kell vonulnia; talán észrevette, hogy a súlypont máris keletre tolódott el. Talán megsejtette, hogy egyszer majd jön valaki, aki egyetlen lendülettel kiveti a Habsburgokat rajnai birtokaikból, amely birtokoknak lassú elsorvadása is csak ezután várja történetíróját. Pedig szép és hangulatos dolog volna végihaladni a svájci teriiletekről Elzászon át. a Mária Terézia férjétől elvett Lotharingián át Németalföldig, amelyben akkor még Belgium és Hollandia egyesült. Jenő herceg budai szobra éppen ezért nem pusztán Buda felszabadításának emléke, hanem a Habsburgok keletre vonulásának és magyar földön való megállapodásuknak, hatalmuk lehorgonyzásának is a Középduna mentén. Jenő herceg sejtelme valóra vált, mert száz év múlva Napóleon ökölcsapásától a Német Birodalom háromszáz darabra tört, a Habsburgok pedig Magyarországba menekültek. Egy ujabb félszázad után azt mondotta Bismarck, hogy jobb lenne, ha olt is maradnának; mindketten arra gondolván, hogy a dunai alakulások természetes központját Magyarország képezi. A Habsburgok családi birtokát a dunai teriileteken Ausztria főhercegség alkotta, melvbe a cseh királyságot mint Németország császárai kényszeritették bele. Semmi különös nem volt abban, hogy a csehek a maguk királyságát az osztrák főhercegség alól fel akarták szabadítani. Ami csak azért nem sikerült, mert Ausztria főhercegség 1804-ben császársággá lépett elő és a cseh királyság Ausztria császáráé lett. Ismeretes, mint szabadult fel Magyarország a török uralom alól és mint lett egyre nagyobbá a magyar kormányzat alatt álló teriilet; de kevesen ismerik részleteit annak az igyekezetnek, amellyel a bécsi kormány Erdélyt és a Bánátot a magyar igazgatás alól visszatartotta és ezzel azt kívánta elérni, hogy a magyar kormányzat ne legyen olyan erős, hogy a keleten kialakuló Habsburg Birodalomban a központi kormányzat erejét ellensúlyozni tudja. Még kevésbé ismeretes az, hogy mint terjeszkedtek a Habsburgok az Adria mentén olvan mértékben, hogy már a XVH-ik század végén elérték Szarajevé)t és Albániát. Mint segítették a császári szolgálatba veti horvátok elősegíteni ezl a terjeszkedést egészen addig, amíg Bosznia-Hercegovinát 1878-ban horvát tábornokok szállották meg. Attól kezdve, hogy az olasz nemzet egysége megalakult, az olaszokai támogató angol és francia kormányok 1856 és 1866 közöli többizben felkínálták a Habsburgoknak a Duna torkolatát. Lombardiái és Velencéi azonban nem akarták Moldvával és Havasalfölddel megcserélni azok az olasz katonák és miniszterek, akik a Habsburgok szolgálatában állva, egész Ferenc Ferdinándig ébren tartolták Itália visszafoglalásának gondola lát. A Habsburgok végzetes hibát követtek el azzal, hogy a dunai népekben csak földrajzi fogalmat látlak és a halálom erejét fordították azok ellen, kik alkotmányos jogaikat és kormánvzati szabadságukat védelmezték. De ugyanilyen végzetes volt a cseheknek az a lépése is, hogy a dunai népeket számításaikból kihagyták és a dunai területeket az orosz hatalom érdekkörébe utalták át. Ez a végzetes politika vonta maga után azt, hogy az ausztriai németség Németország felé kereste boldogulását, mert nem látott és érzett olyan erőt, amely a Habsburgok bukása után az osztrák államiság megtartását kecsegtetővé tette volna. Magyarországon más volt a helyzet, mert a magyar alkotmány elég lehetőséget nyújtott az iránt, hogy abban a magyarság vezetése mellett a magvarországi nemmagyar népek is megtalálják boldogulásukat. Erre mutat az a sokféle tervezgetés, hogyan lehetne őket a bécsi kormányzat befolyása és rendelkezése alól kivonva, egy dunai federációban kielégíteni. Kár, hogy ennek az 1848-tól 1918-ig terjedő törekvésnek a története mindeddig megírva nincsen, mert ellenkező esetben ki tudnánk mutatni azt, hogy hol tértek el a reális alaptól azok a federációs törekvések, amelyek 1918-ban és később a párisi békeszerződésekben, valamint a kisentente létrehozásában diadalra emelkedtek. Annál sajnálatosabb ez, mert nem tudjuk, vájjon nem lesz-e a kérdés egykor döntő hatással az összes dunai népekre és nem kell-e majd nekünk is minél több magyar érdeket elhelyeznünk az uj Közép-Európa felépítésében? A csehek idejében felismerték a gondolat jelentőségét és olyan federációban igyekeztek a dunai népeket egyesíteni, mely az ő érdekeiket emelte diadalra. Miután azonban a dunai népek érdeke azokkal nem mindenben egyezett meg, számolniok kellett azzal, hogy a jelenlegi formák változást szenvedhetnek és a cseh-szerb-román kormányok érdekein kívül a dunai népek érdekei szintén érvényesülni fognak. Ezért igyekeztek a csehek a Páneurópa és Tardieuféle tervek neve alatt ismert elgondolásokban a kisentente további fennállását biztosítani. Mindaddig, amig a dunai népek federációját nem a dunai népek alkotják meg, a dunai népek nem Kilelnek egyebei, mini hogy a róluk-nélkülük tett javaslatok elől elzárkóznak. Nekünk magyaroknak a régi magyar politika utjain a nemmagyar népekkel együtt kell keresnünk a közös boldogulás, béke és nyugalom felé vezető utakat. Amelyeknek megtalálása lehet hogy egyes kormányoknak nem áll érdekükben, de ami a népeknek mindig érdekükben fog állani. Azért volna kívánatos, hogy a federativ törekvések története széles alapon kutatás tárgyát képezze. I OLLÁK SAROLTA KOZMETIKAI INTÉZETE BUDAPEST VI., ANDRÁSSY-UT 32. I. EMELET TELEFONSZÁM: 157-98 Összes szépséghibák kezelése Módszerei a legtökéletesebbek „MIRACLE" szépségápoló szerei a legelismertebbek. (Kérjen prospektust)