Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 8-9. szám - A dunai federáció problémája

1934 MAGYAR KÜLPOLITIKA szűnt osztrák uralom helyett a francia befolyást igyekezett állandósítani Olaszországban. Tunisznak a franciák állal történt megszerzése 1X81-ben nagy csapás! mért az olasz aspirációkra és ennek keserűsége állandóan ólt az. olasz népben. A világháború utáni békeszerződések szintén nagy csalódással járlak Olaszországra nézve, mert a győztes hatalmak nem teljesítették Olaszországnak 1915-ben tett Ígéretükéi, hogy Olaszország afrikai birtokát megnagyobbítják Németország rovására. Jelentéktelen 1 ial árki igazi I ásókon kivid Olaszország nem kapott mást, nem ismerték el a Vörös-tenger mentén sem különleges érdekeit és az Adrián sem váltak valóra reményei. Mussolini, uralmának első idejében azt remélte, hogy Franciaországgal sikerül együttműködnie és ezen a réven Olaszország jogos igényei megvalósulnak. Ebben az időben Franciaországot követte Németország ellen való politikájában, igy Felső-Szilézia feloszlásánál és a Ruhr-vidék megszállásában is. Reményeiben csalódva később szemben állt a francia politikával és ez a szembenállás egyre élesebb lett, midőn látta, hogy Franciaország dogmatikusan ragaszkodik a békeszerződéseknek a jelenlegi állapotot megkövesitő szakaszaihoz. Attól az időponttól kezdve azután, mikor Franciaország, látván az európai együttműködés szükséges voltát, közeledett Mussolini kezdeményezéseihez s főképpen mióta Jouvenel, francia követ római missziójának eredményeképpen, Franciaország hozzájárult a négyes egyezményhez is, Mussolini újra elérkezettnek látta az időt, hogy Franciaországgal megkísérelje a barátságos megegyezést. A tárgyalások, kisebb-nagyobb megszakításokkal, azóta állandóan folytak és most. az osztrák ügyben való közös eljárás nyomán még határozottabb formát öltöttek Az ellentétek nem olyanok, hogy kölcsönös jóindulattal megoldhatók ne lennének. Franciaország ugyan (gyes kérdésekben, igy a francia és olasz flotta egyenlőségének kérdésében, most is mereven ragaszkodik ahhoz az álláspontjához, hogy Franciaországnak nagyobb flottára van szüksége, mint Olaszországnak. A gyarmati kérdésekben azonban nem lenne nehéz megnyugtató eredményre jutni. Ha a megegyezés csak részben sikerül is. ez Mussolininak ujabb diadalát je lenti, mert a római hármas egyezmény után, amelyet Ausztriával és Magyarországgal kötőit, nyugat felé. Franciaországgal teremti meg a béke célját szolgáló együttműködés fellételeit. Franciaország helyzete is könnyebbé válik igy, biztonsága az eddiginél is nagyobb lesz, a kisantanttal szemben pedig Olaszországgal együttesen nagyobb erővel léphet föl a béke célját szolgáló teendők végrehajtásában. Mussolini a Duna völgyében teremtett uj helyzettel, a Franciaországgal való baráti viszony helyreállításává] egyaránt Európa békéjét szolgálja és ez. a barátság egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy ugyanolyan erővel törekedjék továbbra is a békeszerződések tarthatatlan rendelkezéseinek módosítására s ezzel együtt a nemzetek egyenjogúságának megvalósítására. Mussolini politikai előnyökért nem áldozza föl az ideális nagy célokat, mert tudja, hogy Olaszország jövendő nagyságának alapja nem lehet más, mint a megbékült Európa. ^g*. ELŐFIZETŐINKHEZ! A „Magyar ^qj&f- Külpolitika" szerkesztősége azzal a ;j tiszteletteljes kéréssel fordul előfizetői^*gg& hez, hogy amennyiben a lapot nem kapnák pontosan, haladéktalanul szi^*fi veskedjenck bejelenteni kiadóhivata^fT:'- Inuknál, hogy nyomban intézkedhessünk. A dunai federáció problémája Irta: Dr. Horváth Jenő egyetemi tanár A békeszerződésekkel kapcsolatos kérdések között magyar szempontból a legfontosabb problémák egyike annak eldöntése, bogvan élhetnek békében és nyugalomban azok a népek, amelyek Közép-Európát lakják. A megoldás akadályai között talán a legtöbb zavart, az kelti, hogy mindenki más területet ért alatta, már pedig a fogalomzavar nem segíti elő a higgadt mérlegelést. Németország és Itália nyugaton, Lengyelország és Oroszország a keleten még akkor sem tartoznak a dunai területek közösségéhez, ha Németország Ausztria csatlakozására számit, Lengyelország pedig a tescheni, árvái és szepesi területeket, Olaszország Fiumét birtokba vette. Mert ellenkező esetben oda jutnánk, ahol a régi Német Szövetség volt, melyben Anglia királya Hannover, Hollandia királya Luxemburg, Dánia királya Schleswig-Holstein birtokában a Német Rirodalom fejedelmei voltak és bármikor Németország belső ügyeibe avatkozhattak. A geográfusok véleménve szerint a dunai közösséghez kell .számitanunk nyugaton Csehországot és Ausztriát, középen Magyarországol, délen a dalmátbosnyák-szerb és az aldunai területeket. Kérdés, hogy ennek az egybetartozásnak történelmi próbája megcsinálható-e? Erős támadási felületet adnánk a magyarellenes törekvéseknek akkor, ha azt mondanánk, hogy a Magyar Birodalom egykor mindezeket a területeket magában foglalta és egyesitette. Mert bár e történelmi tényt eltagadni nem lehet, mai helyzetünket csak megnehezítenénk akkor, ha Nagy Lajos és Mátyás királyok magyar birodalmának visszaállításáról álmodoznánk. Nekünk, akik az anyaország közepét veszítettük el, nem lehet arról ábrándoznunk, hogyan tudnánk visszaszerezni és ellátni olyan birodalmat, melynek partjait három tenger mosta; mert a mi hazánk közepét idegen országok távoli fővárosaiból kormányozták. Nemcsak azért mondottuk ezt, mert kellő megfontolással igaznak tartjuk azt, amit elmondottunk; hanem tanulságképpen mondottuk el azoknak, akik a dunai népek és Magyarország ellenére és kárára fegyveres annexiókkal igyekeznek birodalmakat, politikai, katonai és gazdasági hegemóniákat alapitani, amelyekhez a megfelelő erők hiányoznak. A történelem a dunai területeken több hasonló alakulást mutatott már fel. Ilyen volt a Habsburgok azon törekvése, hogy Németországra támaszkodva, igyekezzenek megszerezni azokat. Nem Ausztriát, amely már addig is birtokukban volt; sem pedig Csehországot, mely a Német Birodalom fejedelemségei között foglalt helyet és annak alkatrésze volt, hanem a magvar királyságot és annak melléktartományait. A magyar történetírás annyira belső éleiét élt, hogy elkerülte figyelmét az a nagy történelmi folyamat, mehet a Habsburgoknak a XVII-ik században való keletre vándorlásuk előidézett. Külön kötetet lehetne írni arról, mint szedték fel horgonyaikat a Rajna melleit és mint vetették meg azokat a Duna mellett. Mint lett európai fontosságú nagyváros Bécsből és mint lett a Duna Bécs alatt azon országuttá, melyen egymásután vonultak a német birodalmi hadak Mohácstól Szavojai Jenő hercegig lefelé, kelet felé, hogy a nyugaton szenvedett nagy veszteségekért keleten kárpótolják a Habsburgokat. Ki gondol azzal, hogy az a folyamat, amit a magyar történetírás Magyarország felszabadításának ismer,