Magyar külpolitika, 1934 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1934 / 7. szám - És mégsem lesz háboru!

12 MAGYAR KÜLPOLITIKA Í934 július Összefoglalás. Amint az előzményekből látjuk, Magyarországra egy háború esetén már annak első napjaiban is oly intenzív veszélyek szakadhatnak rá, hogy az ft állandóan hangoztatott békekészségéi már csak ezért is mindenkinek abszolút őszintének kell elismernie. Hasonló helyzetben vannak a többi „legyőzöttek" is, akik tehát jelenleg szintén nem fognak háborút kezdeni. Azon Logikus kérdésre, hogy a „győztesek", kihasználva teljes leszerelésünket, nem fognak-e éppen ezért minket megtámadni, csak ;i következőkel mondhatjuk: ök mindent elérlek, amit csak elérhetlek, a győzők tehát csak vagy egy védelmi, vagy egy preventív háborúra gondolhatnak. Előbbire nincsen szükségük, inert senki sem támadja meg őket. Egy preventív háborúért pedig az emberfelettién súlyos felelősségei a mai időkben azt hisszük, nem igen Fogja senkisem vállalni. Bár a francia-szovjetorosz katonai szerződés és ;i balkáni paktum kibontakozóban van, igen kérdéses az, hogy reális érdekekéit nem dobnák-e sutba a papirszerződéseket és hogy egy háború későbbi fázisában nem kerülhetnek-e a velünk ellentétes hatalmak is fatális helyzetbe? Szovjetoroszország már pl. atavistikus és történelmi alapon is Besszarábiára pislog és egy Románia ellen kl>. 3—4 milliós kiválóan felszerelt orosz sereggel megindított támadás esetén Románia bizton aggodalommal tekintene a hálába, Erdély felé, amely irányban magyar veszélyt sejtene, dacára békekészségünknek. A lengyel-cseh ellenlétekbál kifolyólag Csehszlovákia is kénytelen lenne előreláthatólag háború esetén jelentős haderőket Lengyelország felé lekötni, nem is szólva Jugoszláviáról, amelynek a fascista Hália nagy csataegységeivel kellene minden valószínűség szerint mérkőznie. Sőt Franciaország 5 milliós hadserege is több frontra osztódna el. Mindezekből láthatjuk, hogy egy háború kifejlődése közben a velünk ellentétes hatalmak katonai helyzete is rosszabbodhatik. Ha most még tekintetbe vesszük az állandóan fenyegető vörös rémei is, amely bizonyára nem fog késlekedni a kivonuló hadseregek nyomán az ellenséges országokban is felgyújtani igyekezni a vörös fáklyát, végül a mindinkább előtérbe lépő sárga veszélyt, Ugy megállapíthatjuk azt, hogy az, egyébként is sok elégedetlen nemzetiségből, illetve kisebbségekből szerencsétlenül összetákolt utódállamoknak is érdekében áll a magyar nemzet őszinte béke jobbját elfogadni. Ezért tehát fel a fejjel! Háborút ma senki sem fog kezdeni! Békepolitikánk teljes erővel leendő fentartásának igyekezete, a fegyverkezés egyenjogúsága elvének a gyakorlatba való átültetésével és a polgári lakosság gáz- és repülőtámadások elleni megvédésére irányuló intézkedésekkel karöltve, az igazi béke zálogai! A WEISZ FÜLÖP RÉZMŰVES MESTER BUDAPEST, VIII., FÜRDŐKÁLYHA SPECIALISTA GÓLYA-UCCA 13 MOSÓÜSTÖK RA KTÁ RON TELEFON: 46—0—36 Magyarország elfeledett svájci barátja CLAPARÉDE SÁNDOR Irta: dr. Olay Ferenc A magyarság mindenkor őszinte elismeréssel és örömmé] emlékezik meg azon külföldi barátairól, akik előbb a nyugatot elözönleni és az ősi kultúrát elpusztítani szándékoz,!) barbársággal, majd az osztrák önkényuralom és elnyomás ellen folytatott évszázados küzdelmeiben melléje álllak s az ezeréves nemzetnek Európában elfoglalt szerepét és hivatottságát megértve, hü bairátjai lettek. A szabadságéri folytatót! magyar küzdelmek iránt ily mc.,. il. sl tanUSltOtl mindenkor a szabad S\-ij:- 12 s kulit nősen Genf és a genfi kanton. Évszázadokon át, napjainkig a genfl-magyar lelki és kulturális kapcsolatoknak számos esetét ismerjük, amelyek fenti megállapításainkat igazolják. Ezekről a genfi-magyar kapcsolatokról megemlékezve, nem hagyhatjuk felemlités nélkül a genfi Claparéde Sándort sem, akinek érdemei ina is élénken élnek a magyarság köréhen. Dr. Claparéde Sándor 1858. évi április hó 14-én Chancy-ban, a genfi kantonban született, ahonnan hároméves korában került Genfbe. Családja délfranciaországi eredetű volt, amely -ii. vallásüldözés elöl a nantesi ediktuin visszavonása után Nimes-böl Genfbe menekült. A Claparéde-család sorsa tehát hasonló \olt az ugyancsak kiváló magyarbarát Sayous Edouard családjának sorsával.1 Claparéde a genfi református egyház fÖgondonka, a genfi Nagy Tanács (Grand ConseiI), a munkaügyi kamara ÍChambre de travail), a művészeti társaság (Société des Aris) és a genfi történelmi társulat tagja volt. Eelesége a magyar Pap Ilonka volt, aki 1855. évi december hó 28-án született és apja Pap Sándor hódmezővásárhelyi újvárosi református elemi leányiskolái tanító, anyja Pap Julianna, bátyja Pa]) Ferenc aradi kir. kincstári főmérnök volt. A házaspár 1889-ben Genfben ismerkedett meg. Pap Ilonka ekkor báró Fircks György orosz császári konzulátusi Tisztviselő elvált felesége volt. Az esküvő 1890. évi május havában volt Genfiben. Claparédené igen szép és nagyműveltségű no volt iaki fiatal kordián szmiszne volt. Házaséletük igen boldog volt2 s Claparédenek a genfi Crét de Florissant-on levő Le Mesnil nevü villájában, amelyet gyönyörű park övez, laktak. (Ma a Grasert-család tula jdona, i A magyarországi református egyházkerületek évszázados hagyományaiknak megfelelően, végzett teológusaikat külföldi protestáns egyetemekre küldvén ki, 1906 őszén Genfbe Tóth Sándor segédlelkész került, tarsolyában dr. Szabó Aladárnak és Kónya Gábornak Claparédehez intézett ajánló sorokkal. [Ma T. S. lancashire-i iPa. U. S. A.) egyetemi tanár.] Claparéde és felesége nagyon szívesen Fogadták Tóthot, aki 1907. évi január havában, egyik látogatása alkalmával elbeszélgetett II. Rákóczi Ferenc hamvainak Rodostóból Magyarországba történt szállításáról és az itthoni nagyszerű ünnepségekről, amelyeket tartottak, végül a kassai temetésről. Beszéd közben Claparéde megemlítette vendégének, hogy nagy könyvtárában meg van Rákóczi emlékirata az 1739. évben Hágában megjelent „Histoire des Révolutions de Hongrie" cimü hatkötetes munkában. A munka VI. kötetében, a 92. és 93. lapok közt, Rákóczi Ferenc és gróf Bethlen Miklós emlékiratai közt 50 kézírásos lap van bekölve s az, Rákóczi emlékiratainak folytatása, amelyet De Saussure Cézár. Rákóczi fejedelem udvari nemese irt.3 1 Francois d'Olay: Le mailre francais de l'Histoire hongroise: Edouard Sayous, Budapest, 1993 Fédération National Hongrois. - Körtvélyessy Károly hódmezővásárhelyi állami polgári fiúiskolái igazgató szíves adatgyűjtéséből. 1932. 3 Tlialy Kálmán: De Saussure Czézárnak törökországi levelei és följegyzései. Budapest, 1909. Magyar Tudományos Akadémia. (Lettres de Turquie et notices des César des Saussure, gentiilhoimmc de la eour de S. A. S. le Prince, Francois Rókóczi II. Budapest, 1909. Académic Hongroise des Sciences.)